Hatvan felett is van élet: Mariann, a debreceni testépítő a jó példa rá

Testnevelés-biológiai szakos tanárként végzett, majd Hajdúböszörményben tanított. Férjhez ment, szült négy gyermeket, három fiút és egy lányt. A nagy változás akkor következett be az életében, amikor 2000-ben, a szülés után nem tudott elhelyezkedni a tanárként. Ma már talán furcsán hangzik, de abban az időben ilyen is előfordult, egyszerűen nem volt szabad állás a pedagóguspályán... Kathi Andrásné Mariann tulajdonképpen ennek köszönheti, hogy a sport, a mozgás ma is fontos része az életének, és nem mellesleg ez a helyet indította el azon az úton, amely aztán a munkában és a testépítésben is sikereket hozott a számára. 
– Minden igazgatót ismertem Hajdúböszörményben, de a szülést követően mégsem tudtam elhelyezkedni – emlékszik vissza. - Sokféle munkát elvállaltam, hogy meg tudjunk élni: dolgoztam varrodában, ahol gézlapokat, táskákat készítettem, majd kapóra jött, hogy a szülési szabadság alatt elvégeztem egy személy- és vagyonőr tanfolyamot, így sikerült elhelyezkednem a gyógyfürdőben, ahol a masszőrök munkáját látva elhatároztam, hogy kitanulom ezt a szakmát. 
2006-ban el is végzett egy féléves tanfolyamot, és elhatározta, hogy ebben a szakmában helyezkedik el. Hajdúböszörményben viszont nem talált olyan kiadó helyet, ami alkalmas lett volna a saját vállalkozás elindítására, ezért Debrecen felé vette az irányt, és egy szépségszalonban kezdett dolgozni. 2009-ben a gyógymasszőri, 2015-ben pedig a sportmasszőri képesítést is megszerezte. 
– Alig ismertem valakit Debrecenben, úgy vágtam bele ebbe az egészbe, hogy fogalmam sem volt, honnan szerzek magamnak vendégeket – eleveníti fel a kezdeteket. - Végül öt vendéggel indult el a vállalkozásom, és bár sokan azt mondták, ebből az egészből nem lesz semmi, két év után már olyan sokan jöttek hozzám, hogy szinte nem volt szabad hely az előjegyzési naptáramban.

Irány a konditerem!

És itt jutottunk el arra a pontra, amely egy szép sportolói karrier kezdetét is jelentette. Mariann ugyanis szinte reggeltől estig dolgozott, a rengeteg masszírozástól viszont egyre jobban fájt a válla, majd végül már meg se bírta mozdítani, annyira begyulladt az ízület.  Pár hét pihentetés után ugyan munkába tudott állni, de a fájdalom újra és újra visszatért, ezért elhatározta, hogy megerősíti a vállizmait. – Már évekkel korábban „kinéztem magamnak” Kathi Bélát, a világbajnok testépítőt – meséli. Ő is hajdúböszörményi, és noha a férjem vezetékneve is Kathi, semmilyen rokoni kapcsolat nincs a két család között. Elmentem hozzá, elmondtam, hogy fáj a vállam, a térdem, a derekam, ő pedig vállalta, hogy segít rendbe hozni a problémáimat. Hetente kétszer jártam hozzá, és elkezdtünk erősíteni. A nulláról indultunk, emlékszem az elején még annyira fájt a vállam, hogy szinte fel sem tudtam emelni. Eltelt egy fél év, 2009 júniusa volt, és már olyan erős voltam, hogy másoknak is feltűnt, hogy mekkora súlyokkal dolgozom, ráadásul az alkatom is megváltozott, izmos lettem, ami addig egyáltalán nem volt rám jellemző, hiszen az utolsó terhességem alatt felszedett plusz kilóktól korábban nem tudtam megszabadulni. Kérdezték is tőlem a konditeremben, hogy vajon én is versenyre készülök-e, mint a másik két izompacsirta hölgy, akiket szintén Kathi Béla edzett. Láttam persze magamon, hogy sokat változott a testem, izmos lett a karom, a combom, a hasam, lement az úszógumi a derekamról, de nem értettem, miről beszélnek a többiek. Álmomba se jutott volna eszembe, hogy testépítő versenyen induljak, kérdeztem is az edzőmtől, hogy 49 évesen lehetséges ez még egyáltalán. 

Miután megtudta, hogy a női versenyeken a 35 év felettiek kategóriájában bármilyen korú testépítő elindulhat, belevágott a felkészülésbe, amelynek során már célirányosan úgy edzett, hogy a lehető legjobb formába kerüljön. Az első megmérettetése rögtön egy világbajnokságon volt, amelyet Grazban rendeztek meg. Örökre szóló élményként emlékszik vissza rá, mint mondja, komoly nyomot hagyott benne az esemény, mert rengeteg dicséretet kapott, sokan rácsodálkoztak, hogy ennyi idősen ilyen jó állapotban van a teste. Végül ezüstéremmel térhetett haza, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kategóriában mindössze ketten indultak. Mariann mindenesetre a sikerélmények hatására olyannyira fellelkesült, hogy a következő évben már az őszi és a tavaszi versenyszezonban is parkettre lépett, és innentől kezdve egy darabig nem volt megállás: indult hazai és nemzetközi megmérettetéseken, magyar bajnokságokon éppúgy, mint világ- és Európa-bajnokságokon. Érdekesség, az élet valahogy úgy hozta, hogy az első, grázi versenyt követően külföldön soha többet nem szerepelt. Általában érmekkel, nem egyszer aranyéremmel tért haza, magyar bajnokságon többször is a dobogó legfelső fokára állhatott fel. Ugyanakkor nem rejti véka alá amiatti keserűségét, hogy a saját korosztályát a nők versenyében nem igazán veszik figyelembe. – A férfiaknál korosztályonként több kategória is van, a nőknél viszont a 35 év felettiek együtt indulnak, ami szerintem nem szerencsés, hiszen mondjuk egy 38 éves hölgyet nem biztos, hogy egy 65 évessel kellene összemérni – mondja. – És ez még a jobbik eset, mert ott van még az open, azaz nyílt kategória, amelyikben viszont 25 éves kortól felfelé bárki elindulhat.

62 évesen még versenyt nyert

Mariann két év után másik edzővel folytatta a felkészülést, majd 2013-tól tulajdonképpen a saját trénere lett, ahogy fogalmazott, a maga feje után ment innentől kezdve, de nem sokkal később, 2014-ben egy időre abba is hagyta a testépítést, más sportágakat, mozgásformákat is ki akart próbálni. – Kick-boxoztam, egy ideig táncoltam, megismerkedtem a salsával, majd 2016-ban tértem vissza a testépítéshez – idézi fel. – Több versenyen is indultam, 2019-ben a budapesti Európa-bajnokságon is részt vettem. Nagyon jó formában voltam, és meg is nyertem az Eb-t egy olasz nő előtt. Tulajdonképpen ez volt az utolsó nemzetközi versenyem, hiszen jött a koronavírus-járvány, és hiába készültem, sorra maradtak el a sportesemények 2020-ban és 2021-ben is. A járvány levonulása után azért csak motoszkált még bennem, hogy jó lenne újra színpadra állni, hiányzott nagyon a versenyzés. Szerencsére meg is találtam ennek a módját: egy külön kategóriában, a fitt anyukák között még többször is, legutóbb 62 évesen nyertem, de mivel már 64 vagyok, most már inkább a fitt nagymamák kategóriájában kellene indulnom, de olyan meg egyelőre nincsen, így felhagytam a versenyzéssel.

Uborka és karfiol. De csak nyersen!

A laikusok általában csak a sikert, az izmos, kidolgozott test szépségét látják, és fogalmuk sincs arról, valójában mennyi munka, idő, energia van az eredmények mögött. Pedig szenvedés nélkül nincs siker… Marianntól megtudtam: egy-egy versenyre négy-öt-hat hónapot készült. – Tegyük fel, hogy négy hónap múlva lesz egy verseny. Akkor előtte nyolc hét az úgynevezett tömegnövelés, nyolc hét pedig a diéta – avat be a részletekbe. - A tömegnövelés során az étkezéseket számát, mennyiségét fel kell emelni. Ha például alapesetben valaki kétszer-háromszor eszik naponta, akkor neki 6-8 étkezést kell beiktatnia, azaz kétóránként kell ennie. Közben minden nap, másfél, kétórás kőkemény edzések vannak, de sokan ilyenkor naponta kétszer is edzenek. A tömegnövelést aztán ugyanannyi ideig tartó diéta követi, azaz a 6-8 étkezést le kell csökkenteni 3-ra, minél tovább el kell nyújtani azt az időszakot, amikor nem viszel be táplálékot a szervezetbe, kis túlzással akkor ehetsz, amikor már kopog a szemed az éhségtől, miközben ugyanúgy edzel, ugyanúgy dolgozol a munkahelyeden, mintha normálisan táplálkoznál. 
Mariann az étkezés, a diéta során odafigyel arra, hogy mit eszik. Fontos a hús, ami lehet csirke, hal vagy marha is, valamint a rizs, aztán az uborka, a brokkoli, a karfiol, de ezek kizárólag nyersen ehetők, és ott van még a tojás, amit akár rántottaként, akár tükörtojásként vagy csak megfőzve fogyaszt.    

Az edzésekkel az utóbbi időben sem állt le teljesen, de mostanában sokkal kevesebb időt tölt a konditeremben, a fókuszban inkább a masszázs áll, heti négy napon fogadja a gyógyulni vágyó, ilyen-olyan problémákkal hozzá fordulókat, mellette pedig személyi edzőként is dolgozik.

Soha nem mondd, hogy soha!

Kíváncsi voltam arra is, mit gondol arról a sokak által hangoztatott véleményről, amellyel jómagam is egyetértek, miszerint a testépítő nők nem igazán nevezhetők nőiesnek, az egész megjelenésük pont azokat a lágy vonásokat nélkülözi, amelyek miatt általában egy nőt egy férfi nőiesnek tart. Mariann azt mondja, rossz véleményt emiatt nagyon keveset kapott, ugyanakkor a konditermek világában tapasztalja ezt a vélekedést, és elsősorban a nők részéről. – Hallom a vendégeimtől, hogy idegenkednek a testépítéstől – vágja rá. – Imádnak edzeni, de ha azt látják, hogy valaki izmosabb a megszokottnál, esetleg még pózol is a tükör előtt, ahogy a versenyeken szokás, akkor az már nem tetszik nekik. A férfiakra ez a hozzáállás kevésbé jellemző, bár azért köztük is vannak olyanok, akiket a túlzottan izmos testalkat inkább taszít, mint vonz.  

A konditerem, az edzés mindig is az élete része marad, de ma már nosztalgiával gondol vissza azokra az időkre, amikor a legjobb formáját hozta. – 120 kilóval guggoltam, egymás után mondjuk hússzor, a lábtoló gépet pedig 160-180 kilóval használtam. Tízkilós súllyal dolgoztam bicepszre. Emlékszem, amikor ezt a mellettem edző férfi meglátta, igencsak kikerekedett a szeme, majd szégyenlősen gyorsan odébb is állt – meséli nevetve. 

Soha ne mondd, hogy soha! – válaszolja arra a kérdésére, hogy vajon indul-e még versenyen a jövőben. – Kevés esélyt látok rá, hiszen én sem fiatalodok, ráadásul a különböző szövetségek részéről nem érzékelek olyan törekvést, hogy a nőknél is bevezetnének korosztály szerinti kategóriákat, és 64 évesen már nem biztos, hogy 35 évesekkel szeretnék egy színpadra állni – magyarázza. – Ha viszont lenne 60 pluszosoknak egy külön kategória, vagy ha, úgy, mint régen, Debrecen is otthont adna egy rangos testépítő versenynek, akkor azért még gondolkodás nélkül belevágnék egy újabb felkészülésbe.

Takács Tibor