A Lokiról: most akkor jó vagy nem jó a csapat? – Krecz Tibor írása

Igazoljunk már, mert igazolni, erősíteni kell és igazolási szezon is van! – két lokista találkozásakor elhangzó állandó fordulatok ezek. Nem pusztán a szezonvárás izgalma miatt folyik így a szó, hanem döntően az aggodalom miatt:

erősítsünk, különben alig jutottunk vissza az NB I-be, kizúgunk nyomban!

2020 nyarán akkorát kaptak az állcsúcsukra a debreceni drukkerek a mennyeiből történt kieséssel, hogy nyomban seggre ültek. Tízet számoltak ránk, kiestünk, K. O. A digitális világban intenzív diskurzus zajlott és zajlik manapság is arról, hogy mi vezetett a 2020-as csúfsághoz. Az analóg világban és a sajtóban nem bontakozott ki mélyenszántó vita. Irány vissza! Ez volt a jelszó, visszajutottunk. Most izzadt homlok mögött kattognak a felhevült szurkolóagyak: mi lesz, mi lesz, mi lesz? Minden nap azt várjuk, hogy valaki elsöprően top játékost szerződtetünk, mert különben… Különben baj lesz, ez az NB I erősebb, mint amelyiket otthagytunk egy éve.

Minden nap, ami bejelentés nélkül vagy szuper új spíler érkezése nélkül telik el ,csak fokozza a légnyomást a koponyaűrökben. Közben a városban megy három markáns szöveg: …nincs pénz, kukázunk megint; meg nem értenek hozzá; pedig védő kell, csatár kell… Minden kell. Pénz a lóvéra, meg centerhalfra és csatárra.

Ideje megnézni: mije van a Lokinak?

Ezúttal nem akarok tökölni a múlttal, azonban egy gondolatot kötelező nyomatékosítani. A DVSC történelmének eddigi legsikeresebb korszaka zárult le 2020-ban. Ezt Szima Gábor csinálta. Aranytáblára a nevét! 2020 katasztrófája azért következett be, mert a sikerek nem vezettek a focicég szervezeti és pénzügyi fejlesztéséhez, ez erodálta a szakmát, a debreceni foci járműve az árokba fordult.

Szervezet, pénz, foci

Elég egyértelmű, hogy akkor lesz rendben a szakma/a foci, ha rendben van a szervezet és a zseton. Most megfordítom a sorrendet: előbb a szervezettől, majd a zsetonról, azután a fociról írok.

Az utóbbi hetekben több – igaz nem elégséges – információ jelent meg a DVSC Egyesületről, a focicég és az akadémiák átszervezéséről, a focicég és a kézilabda összeszervezéséről, a DVSC márkájának sorsáról. A szervezet karcsú, szakmailag izmosodik – még nincs ereje teljében.

A DVSC arra gyúr, hogy a vidéki Magyarország legnagyobb szurkolótáborát kiszolgálni képes holdinggá fejlődjön.

Ez így is lesz, különösen akkor, ha például  a cég irányítói belátják, hogy a szurkolók tájékoztatása sosem lehet elég intenzív, ezen a téren az eddigieknél több kell! Nem kevés pénz van a magyar klubfutballban, azonban ez csupán az európai fociban lévő pénz minimális hányada. A debreceniek aggodalmai abban is gyökereznek, hogy a Loki messze van a magyar pénzköltési dobogótól. Ez igaz. Ebből egy dolog biztosan következik: állandó, szabadságolásokat kizáró feladat a pénzfelhajtás – s ez zajlik is. Két tényezőt említek itt: az euro nem rúg gólt, hajtani akár sóheren is lehet becsvágyból és a közönség iránti elkötelezettségből, ugyanakkor pénzhiány miatt nem kell megalkudniuk a szakmával foglalkozóknak.

Megérkeztünk a focihoz

Itt másodsorban taglalom, hogy kik érkeznek, érkezzenek, érkezhetnek. Elsősorban arra hívom fel a szurkolótársak figyelmét, hogy irgalmatlan értékek vannak a trezorunkban, s vigyáznunk kell, nehogy beállítson valami vastag bukszájú vevő, aztán meg odavan a vagyon. Sorolom:

• Kusnyír – úgy kell agyonverni, akkor is feláll, tovább megy és még seggbe is rúgja azt, aki bántotta;
• Lakatos – lendület a szélen, bátorság elöl, határozottság hátul;
• Ágoston – állandóan mozog, forgat, szerel, előre is odaér, hátra is megy;
• Baráth – megtévesztő, nem sprintben, de mindenhová odaér, szerel, indít, gólt is szerez, a játéka iskolapéldája annak, hogy a legfontosabb izom az agy;
• Dodó – birkózik, harap, csíp, rúg, a kapu előtt dolgozik a gyilkos ösztön;
• Pintér – érzi, de nagyon, még nem érti, de tanulja, Stradivarin is tudja játszani a focit. 

Most hatot említettem, vannak még. Ezeknek a gyerekek a sorsa mi kezünkben és az övékében van. 2021 nyarán azt állítom, hogy a pályafutásukban benne van összeadva hatvan felnőtt válogatottság, mindegy, milyen személyi és időbeli leosztásban. A Nagyerdőn túl más országban is tapsolnak még a játékuknak, szintén mindegy, milyen személyi és időbeli leosztásban. Itt nevelkedtek, fejlődnek tovább. Első számú átigazolási cél, hogy egy éven belül ne csábuljunk el eurómilliós tételű ajánlatnak! Ha bárki azt látja, hogy a Fradi elnöke a SZUD előtt térdelve könyörög valamelyikükért, akkor se lágyuljon el. Ezek a srácok itt lesznek klasszisok. A többi tizenegy versengő egyikének sincs ilyen brigádja.

Ki van, ki jöjjön, milyen a csapat?

Gróf, Korhut, Ferenczi, Bódi, Varga, Dzsudzsák, Ugrai – hét, nota bene válogatottat megjárt – tapasztalt pali, akik nem fossák lábon magukat a mennyei velőtrázó egyik poklában se! Miért ne alkotnánk hatékony brigádot a tinédzserekkel, huszonévesekkel? Ehhez a gárdához nem aranyárban lévő szerecsent vagy tizenötszörös válogatott bosnyákot kell keresni. Szorgos, durva pokróc bekkek álljanak fel a fiataljaink védelmére és masszív, labdajárató fedezetek, meg előre valami ketrecharcos.

Nem feltétlenül fékezett habzású sztár kell – az a Kövesd, a Várda, a Dió műfaja –, mert a mi kölykeink közül lesz a bajnokság ásza valaki vagy valakik. Jönnek, akik jönnek, mert bízvást jönnek még. Jó lesz, ha szolgálnak: szolgálják a közönséget, a közösséget, a kölykeink fejlődését.

Kitől kapjon támogatást ez a csapat? Ki mástól? Jó elegy, ígéretes játékosokkal, szorgalmas céggel. Nyugalom, nem kúrják el.

Krecz Tibor

A szerző újságíró, kommunikációs szakember, fanatikus DVSC-szurkoló.