DVSC: egy pont, ami édeskevés

Az utóbbi hetekben csak sorsdöntő meccseket vívott a DVSC – azért, hogy bent maradjon a hazai labdarúgás élvonalát jelentő bajnokságban. A debreceni csapat ezúttal az MTK Budapest együttesét fogadta a Nagyerdei Stadionban május 3-án délután. A meccset a Loki a 11., kieső helyen várta, míg ellenfele az ötödik pozícióban tanyázott. A debreceniek a kiesés elől menekülnek, míg az aktuális ellenfelének az volt a tét, hogy ne csússzon lejjebb a tabellán. A két csapat már kétszer találkozott ebben a bajnokságban: mindkét alkalommal vendéggyőzelem született. A DVSC februárban a fővárosban elért győzelme, valamint az elmúlt öt meccsen az MTK-nál a bajnokságban nyújtott jobb teljesítménye adhatott bizakodásra okot a Loki győzelmét illetően. Aggasztó volt viszont, hogy a kezdőből több alapember is hiányzott, így Bárány, Malinov és Hoffmann.

A találkozó első perceiben tetszetős, látványos megoldásokat bemutató játékkal lepte meg közönségét a DVSC – ez azonban nem párosult gólhelyzettel. Ugyanakkor a fővárosiak a félpályánál passzolgattak kitartóan, így próbálták a bőven a tizenhatosuk előtt védekező debreceniek mögé varázsolni a labdát. Tízpercnyi, kifejezetten tetszetős játék után visszaesett a Loki teljesítménye, az MTK vette át az irányítást, Gonda kapuja azonban nem forgott veszélyben. Az első helyzetet a DVSC dolgozta ki a 19. percben; a kissé jobbról érkező beadásból a labdát Domingues fejelte hét méterről kevéssel a hosszú sarok mellé.

Ettől eltekintve a vendégeknél volt többet a labda, a félpálya közelében járatták és a széleken próbálták megbontani a hazaiak védelmét.

Ugyanez volt a forgatókönyve a Loki játékának is, emiatt említésre érdemes esemény sokáig nem történt. Akarással, harcossággal, küzdéssel nem volt gond, viszont az előre játékkal igen. A piros-fehérek képtelenek voltak átjutni az ugyancsak magasan védekező fővárosiakon, ráadásul ismét sok volt a pontatlan passz. A félidő hajrájához közeledve leginkább Szécsi révén egyre közelebb kerültek a debreceniek Demjén kapujához, jöttek a beadások, Mauridest viszont megelőzték a védők.

Aztán a 40. percben Dzsudzsák 19 méterről, kissé jobbról elvégzett szabadrúgása ugrasztotta talpra a stadion közönségét. A labda a felső lécről a gólvonal elé csapódott.

Két perccel később Domingues indította Mauridest egy pontos passzal, a csatár viszont 12 méterről lőtt a kapu mellé. A félidő hajrája egyértelműen a DVSC-é volt: Domingues 3 méterről úgy fejelte kapura a labdát, hogy az a földről a kapu fölé pattant, előtte egy szabadrúgásból fejjel kapura csúsztatott labdát a védők szögletre mentettek. 0–0-s eredménnyel mentek szünetre a csapatok.

Bár a félidő nagy részében unalmas focit láthatott a közönség, a DVSC az utolsó 6-7 perces teljesítményével akár góllal, gólokkal vezethetett volna.

Az első félidő unalmas tologatásához képest mindkét csapat teljesen más felfogásban kezdte a második játékrészt. Felváltva vezették támadásaikat a csapatok, a veszélyesebbeket a DVSC. Maurides egy percen belül két ziccert is kihagyott. Előbb Domingues labdáját perdítette 10 méterről kapu mellé, majd közeli fejesét Demjén a léc alól tolta szögletre. A másik oldalon Kovács lövése centikel ment a kapu mellé.

A 60. percben tizenegyeshez jutott az MTK. Egy szöglet után Castegren kezére pattant a labda. És Gonda a következő percben bemutatkozott Debrecenben! Bognár nagy erővel meglőtt, laposan a kapu jobb oldalába tartó labdáját megfogta, magához ölelte, és már indította is játékostársát.

Ez megkétszerezte a DVSC elszántságát, percekre kapuja elé szorította ellenfelét, gólt azonban nem sikerült lőni. Az MTK is hajtott a győzelemért, Jurina fejese nem sokkal kerülte el a bal felsőt. E kis epizód után folytatódtak a hazai csapat lendületes támadásai, szögletek, beadások, fejesek, Szécsi és Domingues közeli lövése, amelyeket Demjén bravúrral védett. Ebben a játékrészben miden tekintetben magasan ellenfele fölé nőtt a Loki. Már csak a gól hiányzott. Közben a játékvezető és a partjelző néhány ítélete tovább paprikázta a közönség hangulatát. Az MTK gyors kontrákból próbált helyzetet kialakítani, de a hazai védők vissza tudtak zárni. A végletekig feszült helyzetben öt percet hosszabbított Rúsz játékvezető. Továbbra is a DVSC dominált, a fővárosi csapat pedig többször csak szabálytalanságokkal tudta megállítani a támadásokat. A játékvezető közben hosszasan vizsgált egy lehetséges tizenegyest, majd lefújta a találkozót. A gól nélküli döntetlen az MTK számára igencsak hízelgő eredmény, ugyanakkor figyelmeztetés a DVSC-nek, hogy ennyi helyzetből legalább egyet illett volna értékesíteni.

OTP Bank Liga, 30. forduló.
DVSC–MTK 0-0.
Nagyerdei Stadion, 6534 néző. Vezette: Rúsz M.
DVSC: Gonda – Castegren, Lang, Kocsis G. (Szuhodovszki, 62.) – Yogua – Szécsi, Vajda (Ferenczi, 62.) Szűcs T. (Stojkovic, 89.), Domingues – Dzsudzsák (Kocsis D., 70.), Maurides. Vezetőedző: Nestor El Maestro.
MTK: Demjén – Varju, Végh, Kádár – Molnár Á. (Gruber, 80.), Horváth A., Kosznovszky, Kata, Kovács P. – Bognár I. (Polievka, 70.) – Jurina (Németh K., 80.). Vezetőedző: Horváth Dávid.
Sárga lap: Kocsis D. (90.), illetve Kovács P. (62.), Kádár (87.), Németh K. (90.), Végh (93.).

Mesterszemmel

Horváth Dávid (MTK): A kialakított helyzetek száma és nagysága, beleértve a tizenegyest, elegendőnek kellett volna lenni ahhoz, hogy betaláljunk. Első félidőben ritmustalanok voltunk. Ez változott a második félidőben, lendületes támadásaink is voltak, nem hallgatom el, hogy a hazaiak részéről is nagy nyomást kellett állnunk. A kapusok kiemelkedő teljesítménye nagyban hozzájárul a gól nélküli végeredmény szempontjából.

Nestor El Maestro (DVSC): Tudunk jobban játszani és tudtunk jobbak lenni a fizikalitásban, technikában, közelebb álltunk a győzelemhez és csalódás, hogy nem nyertünk. Az egy pont arra elég, hogy a bentmaradási esélyeinket életben tartsuk. A következő mérkőzésre visszatérnek a sérült játékosaink. Az első félidőben eldönthettük volna a mérkőzést, a második félidőben direkt futballt játszott a csapat. A találkozót kielemezzük a játékosokkal.