Az igazi Puskás Ferenc

Ha az ember megnézi a Puskás Hungaryt, az az érzése támad, hogy valójában eddig nem is ismerte a leghíresebb magyart. Ismertük az Aranycsapat kapitányának eredményeit, tudjuk, mekkora „bal-szerencsét” ajándékozott a magyar (és a nemzetközi) futballnak, de ezúttal egy sokkal egységesebb ábrázolást láthatunk. A film elhatárolódik a mély sporttörténeti elemzéstől. Természetesen helyet kap az 1952-es nyári olimpia sikere, a bűvös londoni 6:3-as győzelem, a BEK-döntőben szerzett 4 gól és a berni – vegyes érzelmeket kiváltó – vereség, a hangsúly mégis Puskásra, az emberre helyeződik. A képkockák világossá teszik: Öcsi nagysága nem abban rejlik, hogy az ínséges időket élő magyar focirajongókban táplálta a reményt (bár sikerült neki), és nem abban, hogy Magyarország hírét öregbítse a világban (bár sikerült neki), hanem, hogy az emberek szívébe miképp tudott gólt rúgni.

Eggyé válva a labdával

– Puskás ereje a tehetségéből és a személyiségéből fakad – mondta Almási Tamás, a Puskás Hungary rendezője a Cívishírnek a premier előtt. – Aki tehetséges, az megosztja másokkal, amije van, hiszen jól tudja: neki bőven marad még belőle. A személyisége, az önzetlenség pedig a gyerekkorára vezethető vissza, szegény családból származott és ahhoz szokott, hogy ami az övé, az másoké is.

Almási Tamás célja az volt, hogy olyan oldalról mutassa be hősét, hogy „ha korábban istenként tiszteltük, a film után emberként szeressük”. Almási leemeli az piedesztáról a bálványt és közénk helyezi. A majd’ kétórás dokumentumfilmből így egy erőt és reményt adó emberi történetet érezhet át a néző. A rendező mosolyogva hozzátette, tisztában van vele, milyen jó dolga van, hiszen sportrajongóként neki is nagy megtiszteltetés volt, hogy Puskáról készthet dokumentumfilmet. Ennek ellenére a feladat igen komoly vállalkozást jelentett. Öcsi népszerűsége bőséges információkat biztosított a filmkészítéshez, éppen emiatt nagy felelősséggel kellett megválogatni a rendelkezésre álló anyagból a lényeget, hogy egy eddig nem látott módon, forradalmi filmes technológiákat alkalmazva mutassa be Puskást.

Puskás „Öcsi” lányával, Anikóval

Az élethű ábrázoláshoz a készítők az óriási mennyiségű archív anyag mellett többórányi interjút készítettek. A díszbemutató előtt Hargittai Lászlóval, a film vágójával is beszélgettünk, aki élete eddigi legnagyobb vállalkozásának tekinti a Puskás Hungaryt. A két és fél évnyi vágói munkában több mint 6000 képből, negyven órányi összegyűjtött felvételből kellett egy sűrített változatot csinálnia. Mint mondta, vérző szívvel válogatták ki a fontos képsorokból a leglényegesebbeket, az első változat így is hat és fél órásra sikerült. A kimaradt anyagok jelentős része viszont helyet kap a decemberben, bőséges extrákkal megjelenő DVD-n. Sőt, egy 10 részes filmsorozat is készülőben van, ami Puskás életének fontosabb állomásait is górcső alá veszi, a sportember életén keresztül hitelesen bemutatva hazánk történelmi fordulatait is.

A Puskás Hungaryben helyet kap a humor is. Szatírikus karikatúraként rajzolódik ki a kommunizmus beolvasztási törekvése, ahogyan az ügynöki jelentések Puskásban a rossz társaságból kiszakadt, kitartó munkával párthű elvtárssá idomítható alapanyagot látják. Öcsi persze nem pedálozott a dicső kommunista címért, sőt, még olykor a politikai méltóságoknak is beszólt, a pályán pedig olyan szeretettel tudott káromkodni, hogy az csapattársaiból is inkább nevetést váltott ki. Mosolyogva nézzük a ’70-es években pocakot eresztett futballsztárt, akinek tehetségénél ekkor már csak a hasa volt nagyobb. Külön érdekesség, hogy Puskás leveleit, naplóbejegyzéseit, véleményeit Csuja Imre hangján halljuk, a zenei aláfestésért pedig Dés László felelt.

Balról: Buzánszky Jenő, Puskás Ferenc és Grosics Gyula

Almási Tamás filmje mentes a túlzott nacionalizmustól, nem kérkedik a magyarság nagyságával, hiszen Puskás eredménye önmagában büszkeséggel tölti meg bármely honfitársa szívét. A Puskás Hungary legnagyobb ereje, hogy nem misztifikálja túl hősét – Öcsi életútja úgyis önmagáért beszél. Puskás története azért is felemelő, mert ő nem csak Magyarország, hanem az emberiség polgára is. Spanyolországban, Görögországban és Autszráliában is egyformán szerették, magyarsága nem korlátozta le, hanem sokkal inkább kinyitotta más nemzetek felé az aranylábú, aranyszívű játékost. Egy univerzális kozmopolita, akinek szíve olyan nagy volt, hogy abba nem csak szülőföldje, hanem az egész Föld, a világ legkerekebb focilabdája is belefért.

Hajnal László
hajnal.laszlo@civishir.hu