Szépség és kiránduló van, de semmi más nincs a Vekeri-tónál
Családok, párok, kutyások rengetegen, kis- és nagyobb gyerekek nagyon sokan, fiatalokból álló társaságok, hobbifotósok, idős barátnők ketten, csak levegőzni vágyók, nosztalgiázók és rutinos túrázók – valamennyi korosztályból megannyi felszabadult arc a Vekeri-tó partján húsvétvasárnap. Mindannyiukat az ünnep nyugalma és az igazán tisztességesen kiböjtölt délutáni napsütés hívta ki a természetbe. Ezúttal bátran ki lehet mondani – bár elég szomorú, hogy szokatlanul hangzik –:
kirándulókkal telt meg a kirándulóhely.
Egy kiadós séta után azonban sajnos ők is elindulnak haza, mert leülni – mondjuk gyönyörködni – nem nagyon van hova, illemhelyként legfeljebb a természet szolgál, fogyasztani pedig maximum azt lehet, ami a hátizsákból előkerül. Ugyanis a bomló tavaszban épp zöldbe öltözködő helyszínen egy leharcolt játszótéren, kidőlt fákon és a gondozást igénylő hatalmas terület jajszaván kívül semmi nincs. Azaz de! Víz végre van. Sőt! Kristálytiszta. A parton körös-körül, de a hidakról is lelátni szinte a meder aljáig. Emlékezetes: nem volt ez mindig így: 2022 nyarának kellős közepén a hosszú hetek óta tartó aszály következtében teljesen kiszáradt a tó, majd az idei év elején töltődött újra – erről akkor látványos drónfelvételek is készületek.
A Vekerire láthatóan, ha csak szezonálisan is, de lenne igény, és egyáltalán nem a szemét a legnagyobb a gond – a hulladékgyűjtők megmaradtak, sokan használják is őket –, hanem a gazdátlan elhagyatottsága ennek a páratlan szépségű helynek. Nézzék meg, ha ráérnek, vagy útjukba esik! Az éledő természet nem adja fel. Az ember meg igen...
[Beillesztett cikk: Megtelt vízzel a Vekeri-tó]
