Pepsi bár, ami már nem az, de Pepsi bár
Azért nem az, mert egy felirat fogadja a kocsma-felfedezőt, egy felirat, ami a kirakatban virít, miszerint ez a Pepsi bár, már nem az a Pepsi bár. Hogy mi lehetett az a másik Pepsi bár, arról már csak a városi legenda emlékszik meg, amely arról tudósít, hogy valamikor a városnak ez a része, mégpedig az utca átellenes oldala, ahol még most is szép régi cívisházakat lel az utazó, míg a kocsma fölött egy tízemeletes panel szörny nyomja agyon a környéket, nem is tudom hirtelen, hány lépcsőházat magában foglalva, de egy nagyobb falunyi embernek minden bizonnyal lakást, esetleg otthont is adva, szóval valamikor itt is az a szokás dívott, azért itt is, mert sok helyütt az országban, most hirtelen Miskolc jutott még eszembe, hogy az egyébként gyönyörűséges, de a szocialista ingatlankezelő vállalatok által súlyosan elhanyagolt régi házakba, súlyosan elhanyagolt kisebbségi népi zenész lakókat telepítettek, akik azután még súlyosabban elhanyagolták a házakat, a környezetüket és magukat is, és annál többet foglalkoztak könnyebb bevételek megszerzésével, és a könnyen jött az könnyen is ment, sok indulatot gerjesztve, hogy azután az indulat akarásba torkolljék, az meg szóbeli, végül pedig több rendbeli testi sértési indulatba. No, erre az időszakra utal a kiírat a portálon, s ez a kiírat már úgy tíz esztendeje hirdeti, hogy immáron békés kricsmit talál a vendég e helyütt.
Nem vagyunk messze a belvárostól, sőt, magában a belvárosban mozgunk, mikor a Pepsit keressük, picit arrébb a hagyományos debreceni látnivalóktól, picit a debreceni, fentebb jelzett kettőségben, mivel a régi ütközik a szükséggel, tehát, mint írtam, a hagyományos, évszázados cívis építészet látható az egyik oldalon, míg a másikat a tízemeletes panel szörny uralja. Innen (is) nyílik a plaza, ami laza séta, délnek indulva a kollégium hátsójának érünk, attól jobbra a modemnek nevezett látványtár várja látogatóit. A tízemeletes földszintjén mindenféle üzletek váltják egymást, időnként. Jelentős itt a gyalogos forgalom is, mert könnyen át lehet vágni srévizavé irányban a belvároson. A Darabos utcában járunk, ha még ezt a fontos körülményt nem említettem volna. A fellelhető adatok szerint a Darabos utca Debrecennek egyik igen megbecsült dolgos és példás szorgalmú polgáráról kapta a nevét, még valamikor az 1500-as években, ez a Darabos szerintem igen nagy marha, vagy igen derék ember lehetett. Mindenesetre jobb névadás, mintha aktuál-politikus lett volna a nomináns. Egy ideig, a két világégés között Lord Rothermer is volt a névadó… Ő volt az, aki kiállt a trianoni döntés ellen, nem mellesleg megrendelte és kifizette a Magyar fájdalom szobrát, amelynek egyik darabját a Darabos utcától nem messze, a Bem téren lehet megnézni, míg a szobor párja kicsit arrébb, Balfon áll, a szanatórium parkjában.
Hogy még sétáljunk kicsinyt: az utca 19. számú háza volt a Csokonai család háza, itt élt Csokonai Vitéz Mihály, itt írta első, majd további verseit, innen menekült a kollégiumi bajok elől és ide tért vissza. Az eredeti ház az 1802-es tűzvészkor leégett, a költő már az újjáépített házban halt meg 1805-ben. A Csokonai háztól sétáljunk egyet a 33. számig, és közben idő utazzunk kilencvenöt esztendőt, merthogy 1897-től lakott itt Ady Endre joghallgató, és újságíró. Ady azután lakott máshol is a városban, de mi most itt bolyongunk. Ha megszomjaztunk a bolyongásban, térjünk be a Pepsi bárba, ami nem az, ugye.
Pepsi bár
A Darabos utcában, a tízemeletes földszintén, kicsit északra a plazába vezető átjárótól találjuk. Nagy teraszát már messziről lehet észlelni,, sokan ücsörögnek nyáridőben a napernyők alatt, bár eleve árnyas az utca, hűvösebb van, mint néhány száz méterrel odébb, a Péterfia utca fáktól mentes első szakaszán. Ha szerencsénk van, akkor a Csokonai színház egyik színész legendájával is összefuthatunk, nevét csak azért nem írom le, mert nem kaptam rá engedélyt. Bévül kerülve a berendezést szemrevételezve meg kell állapítanunk, hogy az mit sem változott az elmúlt évtizedben.
Az italkínálat átlagos, Sopronit csapolnak már jó ideje, bár az üzemeltető szerint a Kőbányai (vitézés talán félhomályos, de ez csak szóvicc) világos fogy a legjobban. Kávéban erős, helyben őrölt fekete levest főznek kiváló presszó gépben.
Sokan szeretnek kártyázni, ne csodálkozzon senki, ha betéved és megy a blatt. Csocsó asztalt is találni, esténként pedig a nagy képernyős tévé ontja a meccsek izgalmait.
A hely tiszta, slozi kulccsal nyílik, mert tisztán is akarják megtartani, s mivel a pult bentebb van, mint a mellékhelységek ajtajai – mert külön vannak a nemek választva -, így nem tudnák kontrollálni az utcáról betévedő forgalmat.
