Nem csak a vészhelyzetben számítanak a Loki fiataljaira

Cívishír: – A Győr elleni zakón lépjünk túl: a lehető legerősebb ellenfél, a Viborg ellen folytatják a KEK-ben, ez balszerencse, vagy inkább jutalomjáték a példátlanul fiatal Lokinak?
Köstner Vilmos: – Nehéz kérdés, egyrészt a DVSC-nek komoly neve van a sportágban, akkor is, ha jelenleg a juniorkorból alig kinőtt játékosok alkotják, és ezt a hírnevet meg kell védeni. Másfelől valóban jutalomjáték ez a fiataloknak, akik letették a névjegyüket az elmúlt meccseken, és most világklasszisok ellen játszhatnak. Mindenesetre olyan eredményt kell elérnünk, hogy ne tépázza meg az önbizalmukat, és olyan meccseket játszanunk, amiből tapasztalatot nyernek a további fejlődésükhöz.
Cívishír: – Ehhez a Saguntót kellett kiverni az előző körben. Hova helyezhető a diadal a szintén gazdasági gondokkal küzdő spanyolok ellen?
Köstner Vilmos: – A Saguntónak nagyobb neve van a miénknél, rendszeres BL-szereplő sokszoros spanyol bajnok és kupagyőztes. Ők is pénzügyi gondokkal küzdenek, emiatt feladták a pályaválasztói jogot, és rövid volt a kispadjuk, de tíz válogatott szintű játékossal jöttek el, tehát nem egy meggyengült csapatról volt szó. Nagy csatában sikerült őket legyőzni, ez a siker nyugodtan sorolható a dicsőség kategóriába!
Cívishír: – A Loki honlapja szerint nem kérdéses, hogy ilyen fiatal átlagéletkorú együttes még sosem volt nyolc között nemzetközi kupában.
Köstner Vilmos: – Ettől a csapattól minden egyes győzelem komoly siker. Tavaly még az ifiben szerepeltek, ősszel még az NB I B-ben, és perceket töltöttek az NB I-ben. Egyik legértékesebb szakmai eredményem az általuk mutatott játék és fejlődés, amivel bajnoki meccseket nyertek, és ezt a KEK-továbbjutást kivívták.
Cívishír: – Rendkívül nehéz időszakot éltek át tavaly, hogyan tudta kezelni a helyzetet?
Köstner Vilmos: – Nyáron nyolc alapemberünk távozott, aztán ez ősszel is folytatódott. Szinte minden héten volt egy távozó a csapatból, így a fiatalokat fokozatosan építettük be, decemberre alakult ki a mostani együttes. Már nyáron az ificsapatból erősítettünk, aztán ősszel még fiatalabbakat kellett beemelnünk a keretbe. Segített, hogy utánpótlás szakágvezetőként ismerem a tehetségeinket, követem a meccseiket. A fiatalítás egyszerre volt szükség és lehetőség, már az edzésmunkájuk alapján látszott, hogy lehet rájuk számítani, de aztán a meccseken magam is meglepődtem, mennyire érettek taktikailag és intellektuálisan is.
Cívishír: – Kellett ahhoz pedagógiailag, szakmailag külön alkalmazkodni, hogy hirtelen tinikkel lett tele a felnőttcsapat?
Köstner Vilmos: – Az iskolások miatt a délelőtti helyett több a délutáni gyakorlás, emellett a meccsek magas dinamikája és a sok ütközés miatt több regeneráció kell. A terhelésből visszább vettünk, helyette több az elmélet és a technikai, taktikai képzés. Nem szabad elfeledni, hogy a lányok folyamatosan 100 százalék felett teljesítettek az elmúlt hetekben. Lásd Siska Pálma esetét, tavaly még azt se tudták, hogy kicsoda, és én sem hittem, hogy mostanra ilyen gyors és nagyarányú fejlődésen megy keresztül.
Cívishír: – Minek köszönhető a fiatalok bravúros helytállása? Épp egy kiemelkedő generáció állt a felnőttek mögött, vagy alapból ilyen erős a debreceni utánpótlás?
Köstner Vilmos: – Három éve Gellén Andrásnak köszönhetően kerültem vissza a debreceni utánpótlásba, már akkor tudtuk, hogy a 91-92-es korosztály elég jó. A 93-asoknál is vannak ügyes kézisek, aztán a 94-95-ös megint egy erősebb garnitúra lesz. Összességében jónak mondható a képzés, és még komolyabb szintre kell emelni. Sokat köszönhetünk a tulajdonosként az utánpótlásra nagy hangsúlyt fektető Gellén Andrásnak, mert úttörő szerepe volt a távlati tervezésben. De mindez nemcsak a DVSC érdeme, a velünk együttműködő Debreceni Sportcentrum edzőinek is nagy szerepe van ebben. A lányok teljesítménye sok-sok év munkájának gyümölcse, ami nélkül most nem lehetne NB I-es csapatunk!
Cívishír: – A DVSC-ből három év után kiszálló Gellén Andrástól hogyan váltak el, milyen a viszonyuk?
Köstner Vilmos: – A távozása óta nem találkoztunk, de ez remélem, nem sokáig marad így. Nagyon nehéz helyzetben vette át a klubot, és nélküle nem érhettük volna el a két bajnoki ezüstérmet, de a bronzban is komoly szerepe volt. Egyedül azt tudom neki felróni hibaként, hogy ha nyáron jobban hallgat az általam és mások által is megfogalmazott javaslatokra, akkor több játékost megtarthattunk volna, és nem lennénk ilyen helyzetben. Ezzel együtt kívánom, hogy térhessen majd vissza a debreceni kézilabdába, mert az nekünk és neki is jót jelentene.
Az önkormányzat szerepvállalásával nemrég stabilizálódott a háttér, a játékosok a pályán bizonyítottak, mire számíthatunk tavasszal?
Köstner Vilmos: – Nyáron még a dobogó közelében képzeltük el a csapatot, aztán az 5.-8. helyet vártuk, de a jelenlegi célunk az, hogy maradjunk az első osztályban. Ahogy mondtam, erőn felül teljesít a társaság, és mindig megvan a veszélye a sérüléseknek, formahanyatlásnak, óvatosnak kell lennünk. A lényeg hogy jövőre is NB I-esek lehessünk, és tudjunk tovább építkezni, a többi csak hab a tortán, még akkor is, ha eddig sok volt a hab.
Cívishír: – A jóval szűkösebb költségvetéssel várhatóak-e igazolások?
Köstner Vilmos: – Jelenleg azoktól a külföldi klubokból lehetne erősíteni, akik kiestek valamelyik kupából, és költségcsökkentés miatt kiárusítanak játékosokat, de erre nincs 4-5 ezer eurónk. A játékospolitikában amúgy is óvatosnak kell lennünk, mert nem szeretnénk érdemtelenül hátrányba hozni a mostani játékosainkat, hiszen amikor kellett, húzták az igát, míg mások elmentek.
Cívishír: – Tekintélyes edzői pályája során érte már ekkora kihívás, mint ebben az idényben?
Köstner Vilmos: – Mindenképp az egyik legnehezebb feladat, az tény. Összességében a tizedik szezonomat töltöm a klubnál, és épp a minap mondtam, hogy velem poklot és mennyet is járt meg a csapat, hisz nyertünk kétszer EHF-kupát, voltunk bajnoki cím és kupagyőzelem közelében, de kétszer is a tönk szélére kerültünk. A Lokival szemben mindig óriási az elvárás a vezetők, a szurkolók és a ránk vidéki bázisként tekintő magyar kézilabda részéről is, emiatt sosem volt könnyű ezen a kispadon ülni. Arra azonban büszke vagyok, hogy a vezetők által megfogalmazott elvárásoknak mindig meg tudtam felelni. Rengeteget jelent, hogy a közönség a bajban mellénk állt, és kitüntette jelenlétével a teljesen megfiatalított csapatot.
Cívishír: – A hazai bajnokikon úgy 1200-an szurkoltak a csikócsapatnak, aztán a legutóbbi KEK-meccseken is ennyien voltak. Mikor nőhet a nézőszám?
Köstner Vilmos: – Figyelembe kell venni, hogy a debreceni kézis hagyományok miatt magas az igényszint, és azt is, hogy a nézők több sportág közül válogatnak egyre kevesebb jövedelemből. Ennek a fiatal csapatnak a majdani eredményei fogják újra megtölteni a csarnokot, és lehet, hogy már a Viborg elleni KEK-meccs is meghozza ezt.
HeGergAnd
















