Életkulcs Nagy Zsuzsától: mandalák útján önmagunk felé

Vannak pillanatok, amikor az ember megáll, és belülről érzi: valami másra vágyik. Valami igazibbra, mélyebbre, csendesebbre. Nem harsány sikerekre, nem külső elismerésre, hanem arra, hogy újra kapcsolódjon önmagához. Ahhoz az énjéhez, aki régen még álmodott, rajzolt, játszott, és nem félt attól, hogy hibázik. Nagy Zsuzsa története pontosan erről szól – egy útról, amely a rohanó hétköznapok világából az alkotás csendjéhez vezetett, és amelyben a mandalák lettek a belső átalakulás legfőbb segítői.

– 2007-ben egy belső sugallat hatására kezdtem el jógázni a Debreceni Jóga Egyesületben Zoltai Miklósnál, aki fogalomnak számít a hazai jógaéletben. Az egyesület szervezett egy csakra mandala festőkurzust, amit Hummel Rozália, azaz Rádika tartott. Ő hosszú éveket töltött Indiában, szívta magába az ottani szemléletet, a filozófiát, a művészetet; elmentem az általa vezetett mandalafestő hétvégére, és ott megpecsételődött a sorsom – kezdte beszélgetésünket az 56 éves Nagy Zsuzsa mandalafestő, aki ma már 17 éve alkot Bocskaikertben. Később megismerkedett Boros Betty mandalafestővel, akitől elsajátította az üvegtechnikát, melyet mai napig alkalmaz.

Zsuzsa korábban egy biztosítótársaságnál dolgozott kirendeltségvezetőként és üzletágvezetőként, közgazdasági területen. A fordulatot a nagyobbik, ma már 20 éves lánya születése hozta el az életében, amikor érezte: itt az idő változtatni a korábban megszokott életén. Úgy érezte, vissza kell találnia a valaha volt énjéhez. – Tulajdonképpen ez visszakanyarodás volt a gyökereimhez, hiszen a gyerekkoromban fontos szerepet játszott az alkotás. A Bocskai István Általános Iskolában a rajztanárunk Madarászné Kathy Margit nemzetközi hírű textilművész volt. A szárnyai alatt nagyon sokat tanultunk, imádtam a batik szakköreit, a munkáinkat nemzetközi versenyekre küldte, és sorra nyertük a díjakat. Így mondhatni – egy kis pénzügyi kitérő után – visszataláltam önmagamhoz.

Érdemes hallgatni az ember felsőbb énjére

És hogy mit ad Zsuzsának az alkotás, a mandalázás? Ugyanazt, amit a jóga: egyensúlyt. – Ez persze nem azt jelenti, hogy a hétköznapokban kibillenthetetlen lennék, hiszen a saját karmikus utamat járom a saját ütememben. De törekszem arra, hogy megtaláljam a belső középpontot meditációval, tudatos jelenléttel. A mandala is egyfajta meditációs eszköz: amikor alkotok, koncentrált, már-már meditatív állapotban vagyok a mandala szakralitása miatt. És ami nagyon izgalmas, hogy a geometriai formák elkezdik magukat felfejteni, menet közben küldik a saját kis üzeneteiket. Tudom, van olyan, ami direkt nekem szól. Ha például harmadjára javítok ki egy területet, elgondolkozom: bennem van valami feszültség? Elégedetlenség? Valami nincs összhangban? Tehát az alkotás során önreflexióra nyílik lehetőség. Ez egy jó életkulcs, esély arra, hogy felismerjem, mit kellene máshogy csinálni az életben. Vagy ha kell, akkor azt, hogy álljak fel az asztaltól, adjak magamnak időt az érésre – folytatta Zsuzsa, aki a mindennapi problémákat nem "húzza" be a mandalákba. Egyszerűen azért, mert ha zaklatott, nem ül le alkotni. A mandalafestés nyugodt technika; legtöbbször csendben vagy halk mantrázás közben végzik, amikor a lélekre irányul a figyelem. – Minden darab kézzel készül, ebből fakadóan egyik sem tökéletes, mint ahogy mi magunk és a világ sem tökéletes. Hiszen tudjuk, a tökéletlenségünkben vagyunk tökéletesek. A mandalázás alkotó folyamat, személyiségformáló erővel rendelkezik. Az alkotás elsősorban a tudatosságunk elmélyítését, a személyiségünk jobb megértését szolgálja.

Egyes mandalákat, például a kálacsakrát a buddhista szerzetesek meditációs eszközként használják. A homokmandalának konkrét szabályrendszere van; az elkészült alkotást megáldják, felajánlják; jellemzően Zsuzsa is így tesz. – Az első mandalám elkészítése remek érzés volt. Régen volt ecset a kezemben, rég festettem, így felszabadító érzés volt újra alkotni. Úgy éreztem, konkrét útmutatást kaptam, merre induljak tovább. Az ember felsőbb énje időnként súg dolgokat, érdemes rá hallgatni – folytatta Zsuzsa, aki az elmúlt években több száz alkotást készített; ma már ékszerek és fadobozok, asztali mandalák, festmények is kerülnek ki a keze alól. Művei több kiállításon is helyet kaptak. Egy kisebb mandala elkészítése egy-két hetet vesz igénybe, a fali mandaláké viszont legalább egy hónapot. Zsuzsa otthonában különböző stílusú és méretű mandalákat láthatunk: van mandala palota, amely meghatározott rendszer szerint készül el, de vannak modern, saját tervezésű darabok is. Zsuzsa az alkotás során megfogalmazódott gondolatairól csak keveset oszt meg, hagyja, hogy a mandala maga szóljon a szemlélőhöz.

– Lehetőség van személyes vagy családi mandala készítésére is. Asztrozófiát is tanultam, de ezekhez a munkákhoz a numerológiát hívom segítségül. Ha tudom a megajándékozott személy nevét és születési dátumát, megnézem, mely energiákat érdemes megjeleníteni, belecsempészni a mandalába színében, geometriájában. Amikor személyes mandalát készítek, teljes figyelmemet annak az embernek szentelem – így működik a kollektív tér, össze tudunk kapcsolódni. Hadd hozzak egy megtörtént esetet. Egy barátnőm rendelt egy kis mandalát a rokonának, és elkészítettem egy pasztell rózsaszínt. Majd jött a barátnőm, aki nagyon karakteres személyiség, és azt mondta, ő ezt nem viszi el. Az elkészült darab mellett volt egy bordó, ami az ő színvilága volt, azt választotta. Pár nap múlva ellátogatott hozzám az, akinek készült a mandala, hogy megnézze, eredetileg mit csináltam. Ránézett, és mondta: igen, ez én vagyok. Azonnal kicseréltük. Milyen érdekes! Ha nem tudja meg, eredetileg nem az a mandala készült neki, amit kapott, majd nem jön el hozzám, leél úgy egy életet, hogy az ő mandalája itt várja…

Átadni a tudást, az energiát

A nyári szezonban Zsuzsa két hetet táboroztat, ahol a gyerekek kézműveskedhetnek, festhetnek, rajzolhatnak. – Eleinte az ismerőseim felkérésére itthon fogadtam gyerekeket. Nagyon családias volt az egész, a konyhában alkottunk, a kicsik a kertben játszottak, a szomszédos csárdában ebédeltünk. Később kinőttük a házat, ma már körülbelül húsz gyerek jön egy-egy hétre, akik szabadon alkothatnak, inspirálódhatnak. Megmutatom a különböző technikákat, és elkészítünk egy-két közös alkotást a 8-14 évesekkel – tudatta Zsuzsa, akinek a nyár a tábor és a család mellett a vásárokról szól. Járja az országot, hogy eljuttassa az alkotásait az emberekhez, mivel még nincs saját galériája. De álmodozik róla. – Tudom, a digitális jelenlétemet még fejlesztenem kell, hogy minél többen megismerjék az alkotásaimat. Kicsit rejtőzködő életet élek, csendben teszem a dolgom. A magam PR-ozását az interneten nem szükséges rossznak gondolom, csak időigényesnek. És ha az ember anya, feleség, emellett ő a munkásember, az anyagbeszerző, az értékesítő, a fuvaros, az árus egy személyben, akkor nehéz összehozni – nevetett, hozzátéve, a rengeteg munka mellett tudja, nem a mandalák eladásából fog Porschét venni, de nem is ez a cél. Hanem az, hogy rájöjjünk: a belső csendben születnek a legmélyebb felismerések. Az alkotás lehetőség, hogy újra kapcsolódjunk önmagunkhoz. A mandalák pedig nemcsak díszítenek, hanem tükröt is tartanak, amelyben talán mi is megtaláljuk önmagunkat.

Fogarasi Renáta