Makray Balázs kezében a debreceni kézilabdázás reményteljes jövője

Cívishír: – Milyen az élet a kézilabdázóknál? Egy hónapnyi munka után már mérleget lehet vonni.
Makray Balázs: – Nem unatkozom, mert van mit csinálni, de örömteli ezzel foglalkozni. Eddig szinte csak jó tapasztalataim vannak. Tiszta szemű, alázatos, lelkes lányok alkotják ezt a társaságot, rájuk lehet építeni a jövő csapatát. Hangsúlyozom: a jövőt építjük!
Cívishír: – Mennyiből, ha szabad kérdezni, márpedig önkormányzati pénzről van szó, tehát szabad!
Makray Balázs: – Százmillióról beszélünk, de az utánpótlás versenyeztetése abba nem fér bele, tehát inkább több. Bármennyi is lesz a költségvetés – egyébként éppen most dolgozunk rajta –, abba bárki betekintést nyerhet, nekünk nem lesz titkunk, illetve adó- és járulékhátralékunk. Itt minden az asztal fölött zajlik.
Cívishír: – Nem akarom provokálni, de nem futottunk még össze kézilabda-mérkőzésen.
Makray Balázs: – Nem is veszem provokációnak, kétségtelen, hogy rendszeresen nem látogattam a csapat mérkőzésein. A nagy nemzetközi meccsek közül egy párra azért kimentem, amikor pedig a Főnixben játszottak a lányok, akkor házigazdaként eleve ott voltam. Azt azért nem lehet mondani, hogy a sportban ne lennék otthon. Még a kézilabda-szövetséggel is élő a kapcsolatom, a Főnix kapcsán ugyanis sokszor dolgoztunk együtt az elmúlt években, gondoljunk csak az Európa-bajnokságra, vagy válogatott találkozókra. Szóval a kézilabdához is van némi közöm. Azt persze nem tudom, hogy ki a Kiskunhalas balátlövője, de tudja a vezetőedző, és ez a fontos.
Cívishír: – Igazán szerethetik a nőket, és fordítva, hiszen nem ez első „női munkája”.
Makray Balázs: – Felkértek az MLSZ-ben, hogy legyek a női bizottság tagja. Ez elsősorban a sportról szól, nem magáról a női nemről. A bizottságnak Bozóky Imre az elnöke, ő kért személyesen, hogy segítsek.
Cívishír: – A Loki vezetésére is felkérték vagy parancsot kapott?
Makray Balázs: – Felkértek.
Cívishír: – Miért kellett kihangsúlyozni, hogy 100 ezer forintért vállalja a munkát?
Makray Balázs: – Nem én hangsúlyoztam, hanem az önkormányzat. Gondolom azért, hogy ezzel is demonstrálják: itt átlátható, tiszta gazdálkodás zajlik majd.
Cívishír: – Milyen a nőkkel dolgozni. Miben más?
Makray Balázs: – A nők sokkal érzékenyebbek, sokkal jobban kell vigyázni a terminológiára, az indulatra. Egy férfi csapatban szinte mindegy, milyen nyelvet használ az ember, itt azonban meg kell válogatni a szavakat. Ez is komoly kihívás, még szokom, tanulom. Jelzem, nem esik nehezemre, mert ezek a lányok tényleg aranyos, szerethető teremtmények.
Cívishír: – Mi több: szépek és csinosak, amit meg lehet szokni. A győzelmeket azonban nem lehet megszokni. A debreceni közönség aligha éri majd be a középmezőnnyel.
Makray Balázs: – Szerintem egy igazi drukker, akkor is kiáll a csapata mellett, ha nem a bajnoki címért, hanem a kiesésért harcol. Nem szabad elfelejteni, hogy ennek a csapatnak a zöme fél éve, még az NB I/B-ben vagy a juniorban játszott. A legidősebb játékosunk 24 éves! Tudomásul kell venni, hogy idén nem leszünk harcban a dobogóért, de még jövőre sem. Nem akarjuk ugyanis azt, hogy nyáron igazolunk egy sort, ezeket a fiatalokat pedig visszaküldjük a másodosztályba. Lehet, hogy kézilabdában ez szokatlan és furcsa, de mi a saját nevelésű játékosainkból építünk csapatot.
Cívishír: – Ha akkor sem jöttek a szponzorok, amikor a gárda a Bajnokok Ligája főtábláján szerepelt, akkor most mi ad reményt?
Makray Balázs: – Tisztában vagyok vele, hogy a kézilabda nem az a sportág, melyben a befektetett pénz kamatostul megtérül. Az önkormányzat befektetése persze más, az megtérül az embereknek szép élmények, győzelmek formájában. Azzal is tisztában vagyunk, hogy itt nincs Audi-gyár, és sose lesz annyi pénzünk, mint a Győrnek. Mégis bízom benne, hogy ez a város a népszerű csapatát el tudja tartani, részben önkormányzati szerepvállalással, nagyobb részben pedig a támogatók felkutatásával. Megkeresünk, megszólítunk mindenkit, aki eddig valamilyen formában már egyszer segített a csapaton.
Cívishír: – Az utánpótlásedzők imába foglalták Gellén András nevét, amikor megépítette a Monostorpályi úti csarnokot. Az a hír járja, hogy gondok vannak az ügyben.
Makray Balázs: – Leszögezem, hogy a DVSC utánpótláscsapatainak arra a csarnokra nagy szüksége van. Miután a DVSC Kézilabda Kft. és a csarnok tulajdonosa között semmilyen jogviszony nincs, én csak informálisan tájékozódhattam. Annyit tudok, hogy rövid időn belül megoldódik a probléma, és tulajdonosnak minden papírja meglesz a csarnokra, hogy majd szerződést köthessünk.
Cívishír: – Melyik szebb, jobb és izgalmasabb: csapatot menedzselni vagy városi rendezvényszervező céget igazgatni?
Makray Balázs: – Mind a kettőnek megvan a szépsége és a nehézsége. A főnixes munka részben sporttal összefüggő volt, tehát az életemben túl éles váltás nem történt. A DVSC-t igazgatni nagy felelősséggel is jár, hiszen mégiscsak a város egyik emblematikus csapatáról van szó. Ez nemes feladat, aminek persze megvannak a nem túl örömteli oldalai is, de ez itt most nem a panaszkodás helye és ideje!
Cs. Bereczki Attila


















