L. Ritók Nóra búcsúzik eddigi tevékenységétől
– Ha visszanézek az elmúlt 25 évre, érdekes érzéseim vannak. Megerősítő elismerések sorát kaphattam, mégis van hiányérzet bennem, hogy nem tudtam elég jót hozni, elég sokat és főleg nem elég gyorsan tenni. Túl sok értékes élet ment veszendőbe. Tudom, hogy annyit tudok tenni, hogy ezeket leírjam és közben megtartsam az önazonosságomat. A természetben ökoszisztémának nevezik az egyensúlyra törekvő rendszereket. Ez alatt a 25 év alatt megtanultam, megtapasztaltam, hogy létezik egy társadalmi ökoszisztéma is. Azok a kapcsolódások, amelyekben erősítjük önmagunkat is és egymást is, emelni fogják a társadalmi ökoszisztémát, megteremthetik a társadalmi egyensúlyt – ezekkel a mondatokkal búcsúzott március 23-án a TEDxDebrecen közönségétől az „Utánam az özönvíz? A tudatosság a fenntarthatóság záloga” című előadásában L. Ritók Nóra, pedagógus, képzőművész, az Igazgyöngy Alapítvány szakmai vezetője. A sokak által ismert és elismert közéleti személyiség a társadalmi leszakadás ügyét teljes beágyazottságában értelmezi, és így keresi a megoldásokat. Erről a munkáról, ennek tapasztalatairól folyamatosan publikál, hiteles képet próbál adni a bonyolult problémáról, annak kudarcairól, sikereiről egyaránt.
A búcsú nemcsak a TEDxDebrecen közönségének szólt, hanem az általa negyedévszázadon át képviselt tevékenységnek is, hiszen bejelentette, hogy 2025 augusztusában felhagy a társadalom peremén lévő személyek, családok közvetlen segítésével, és – bár nem szakad el a szakterülettől – egészen mást fog csinálni.
– Gyorsan eltelt ez a 25 év. Tapasztalatokból létrejött egy működő rendszer, amit mérünk, ami sikeresnek tűnik, de folyamatosan változtatni kell, mert a világ gyorsan változik körülöttünk. Új tapasztalatokat is be kellett építeni, el kellett gondolkodni az utódlás kérdésén is. Hogy mikor hagyom abba? Ki kellett mondanom egy konkrét dátumot. Ez 2025 augusztusa. Utána más szerepem lesz. A kollégáim az operatív részt tudják tovább vinni. Az ügy képviseletében segítek nekik.
Munkánk része, hogy határozottan álljunk ki a társadalmi igazságtalanságokkal szemben.
Olyan dolgokat fogok megtenni, amire eddig nem volt időm. Például részletesen leírom a művészettel nevelés módszertanát, különös tekintettel az elmúlt tíz évre, amikor ezt a berettyóújfalui tankerület 47 iskolájának alsó tagozatába próbáltuk beemelni. Írok a szociális munka közösségi fókuszáról. A civil létről, a civil szervezetfejlesztés fontosságáról, és arról, hogy az utódlást időben kell elkezdeni, hogy folyamatossá váljon a munka. És tele vagyok történetekkel, amelyekből sokat szeretnék leírni – beszélt a terveiről L. Ritók Nóra, aki előadásában végigkövette pedagógusi, mentori, segítő-támogatói életpályájának legfontosabb állomásait.
Művészettel nevelő, gyermekközpontú iskola
A téma felvezetéseként elmondta, majdnem egymillió ember él mélyszegénységben Magyarországon. Ő a gyermekszegénység elleni küzdelmet tűzte zászlajára, megtalálni az okokat, hogyan lehet ebből kilábalni. Tanárként kezdte, majd kapcsolatba került Vekerdy Tamás pszichológussal, íróval, a hazai Waldorf-iskolák létrehozójával. Ettől kezdve tevékenységébe beemelte az alternatív pedagógiát. Abban gyermekközpontúságot, innovációt talált, és megtanulta, érdemes küzdeni, ha van miért. Felmondta iskolai tanári állását, és létrehozta a művészettel nevelő, gyermekközpontú iskolát. Akkor már tudta, hogy mekkora erőt ad túlélni, változni és változtatni. Iskolájába hat településen 600 gyermek járt – 70 százalékuk hátrányos helyzetű. Látta, megélte a hátrányos helyzetű gyermekek sikereit, és nyomon követte életüket. És legyenek bármennyire is sikeresek a képzőművészetben, a tanulásban, sokukat bedarálta a nyomorúság, ugyanazt a sorsot ismételték, mint szüleik. Az oktatás mellé idővel családgondozás társult. A családok mellé állt, velük azonosult, közben nemegyszer konfrontálódott az intézményrendszerrel. Az együttműködésre fókuszált, partnerré tenni a generációs szegénységben lévő családokat, a szociális munkába bevonta a közösségfejlesztést. Később foglalkoztatásba kezdtek – a szülők a gyermekeik rajzainak hímzésével foglalkoztak. Ezek idővel minőségi kézműves termékek lettek.
– Meg kellett tanulnom, hogy az az ő életük, nem a miénk, és nem mi tudjuk a tutit – beszélt a munkája alapvetéséről, majd a módszerekre tért át. Amikor elkezdett dolgozni, sok modellt látott. Egy sor olyan innovatív, szociális modellt, ami az államon kívül szerveződik. Ezek addig tartanak, ameddig az az ember, aki kitalálta, képes vinni. Ha erre már nem képes, a modellek vagy elsorvadnak, vagy más utat vesznek, a hatásuk a rendszerben nem érezhető. Tudta, hogy a hátrányos helyzetű családok problémája generációs mértékű, így is alakult ki, és így is szüntethető meg. Muszáj ezt úgy végezni, hogy ez hosszútávon fenntartható legyen. Mindeközben sokat tanult, jól segíteni, stratégiai tervezést, üzleti modelleket, a kommunikációt, a tudásmegosztást vagy az ügyképviseletet. Ma már a cégkultúra tanulásánál tart, mert magát nem egy civil szervezet vezetőjének tartja, hanem egy társadalmi vállalkozónak. Aztán ahogy bővült a tevékenység, jöttek az új kollégák. Delegálni kellett a feladatokat. A fiatal kollégákkal elhitetni, hogy az ő tevékenységükben is van karrierlehetőség.
– CH –
