Kerékpárcsodákra leltünk Berettyóújfaluban
Biciklik birodalmára bukkantunk Berettyóújfaluban, Bak Csaba műhelyében, üzletében. A fiatalember szívvel-lélekkel, nagy átéléssel vezet végig a több helyiségből álló munkahelyén. Azt tudtuk, hogy mi mindenre szolgál a kerékpár, de azzal, hogy mindegyik tevékenységre, korosztálynak, férfiak és nők számára is készülnek kétkerekűek, döbbentett rá bennünket, hogy milyen sokféle bicikli létezik. Az egyik helyiségben pedig mintha csengőgyűjtemény lenne. Azonos nagyságú és hangú, de különböző színezésű, mintázatú és fedelükön képeket ábrázoló csengő sorakozik a polcon. Azt hihetnénk, műszaki végzettségű a tulajdonos. De nem! Kertész! Bak Csaba önmagát kerékpárszerelőnek és bolttulajdonosnak mondja, aki üzletében elindult egy új irányba, a fitnesz felé, merthogy erre egyre nagyobb az igény. Egyébként a műhely és az üzlethelyiség egykor szülei virágboltja és sírkoszorú-készítő műhelye volt. Innen az indíttatás, hogy a kecskeméti főiskolán kertészdiplomát szerezve viszi tovább a családi vállalkozást. De a felsőfokú tanulmányai alatt történt valami, ami arra késztette, hogy a diploma megszerzése után ne kertészként és virágkötőként, hanem kerékpárokkal foglalkozó szakemberként kezdje az életet. Beszélgetésünkből ez is kiderül, hogy miért. Bak Csabával a gyógynövénykert szomszédságában, a ház előtti hűvösben, egy padon ültünk le, hogy beszéljünk az életéről, szakmájáról, kerékpárokról.
Cívishír: Kertészet és a biciklizés. Ez hogyan jön össze?
Bak Csaba: A kertészeti főiskolán vannak műszaki tárgyak is, és azok különösen érdekeltek. A főiskola mellett volt egy nagyon jó kerékpárbolt, oda felvettek szerelőnek, ezzel jutottam egy kis pluszpénzhez tanulmányaim alatt. Ott megtanultam az alapokat és benne maradtam a szakmába. No meg ott kezdtem kerékpározni is, akkor jutottam hozzá az első komolyabb biciklimhez, amit már edzésre használtam. Azt a kerékpárt valójában nem vásároltam, hanem az egyik barátommal elcseréltem. Ő régóta szeretett volna horgászni, és nem volt felszerelése, de volt kerékpárja. Én pedig inkább biciklizni szerettem volna, és volt horgászfelszerelésem. Cseréltünk. Egy nagyon régi típusú országúti kerékpárhoz jutottam, amit felújítottam, és akkor kezdtem el nagyobb távokat kerékpározni. 2008-at írtunk akkor.
Cívishír: Ha jól értem, elment Kecskemétre, hogy kertész legyen, és visszajött, mint kerékpárszerelő, kerékpárgyűjtő, később pedig kerékpárkereskedővé is vált.
Bak Csaba: Nos, igen. Ez igazából az apai vonal szerintem. Édesapám kertész, és mondtam is neki, hogy bár nem maradtam az ő szakmájában, nagyon tisztelem, a kitartása példamutató számomra. Igazából ezzel az egésszel én neki szerettem volna azt megmutatni, hogy képes vagyok arra, amire ő is. (Interjúalanyunk itt elérzékenyült, emiatt elnézést is kért. Kis szünetet tartott, megtörölte a szemét, majd folytatta – a szerk.) Láttam, hogy ő nagyon kemény munkával hogyan épített fel a semmiből egy egészen nagy dolgot. Szerintem kiváló kertész és nagyon kitartó, nagyon erős ember, nagyon jellemes és én is ezen az úton szerettem volna járni. A kerékpárokkal kapcsolatos tevékenységemmel az ő nyomdokaiban járok, csak az épületekben most nem virágok és koszorúk vannak, hanem biciklik és szerelőhelyek.
Cívishír: A kerékpározás mit jelentett az ön esetében?
Bak Csaba: Nemcsak a tudatos edzést, hanem a kerékpárszerelést, a tudatos járműépítést is. A régi, retró kerékpárokat szétszedtem, kézzel újracsiszoltam az alkatrészeit, átfestettem a vázát, majd összeraktam a járművet. Jó volt azt látni, hogy van egy régi dolog, amit már nem használnak, értéktelennek mondanak, és én azt a két kezemmel újra értékessé, használhatóvá teszem, azt, ami elkészült, sokan szeretik. Ebből jött a felismerés, hogy bizony erre a tevékenységre van igény. Ezzel indult nálam a kerékpárok felújítása. Igazából mindig az volt a legfontosabb, hogy bármit is dolgoztam, sosem azt néztem, hogy miként lehet belőle megélni. Ez néha lehet, hogy hiba volt. Inkább a tevékenység öröme mozgatott. Ennek tökéletesen megfelelt a kerékpárszerelés. Sosem az néztem, hogy mennyibe kerül, mit hoz. Mindig az volt a lényeg, hogy az, amit kiadok a kezemből, az jó legyen. De térjünk vissza a kérdéshez, hogy mit jelentett nálam a kerékpározás, mert azért annak van egy másik vonulata is. Tehát egy kicsit gyorsasági és egy kicsit távolsági biciklizést is jelentett. Voltak túrázásaim, például a Balaton körút, és a környékemen hosszabb távok, de egészséges keretek között. Akkor kezdtem el így foglalkozni az egészséges életmóddal, benne a mozgás mellett az egészséges táplálkozással. A mozgást a kerékpározás adta. Voltak kitűzött célok, hogy kezdetben 20-30, később 50-60 kilométert, utána pedig 100 kilométer fölött tekerjek le egy nap.
Cívishír: Mondta, értéket teremt a kerékpárok felújításával, szebbé, használhatóbbá tételével. Csak ezért teszi?
Bak Csaba: Igazából ez nagyon sokrétű. Az egésznek van egy olyan vonala, ami szent meggyőződésem, hogy fenntartható legyen az élet a Földön. Hiszem, hogy csak úgy lehetne fenntartani, hogyha tartós dolgokat készítenénk. És azzal, hogyha valamit elhasználunk, kidobunk és újat veszünk, tehát éljük a fogyasztói társadalom diktálta életet, ezzel sokkal kevésbé fenntartható, mint hogyha azt mondjuk, egy olyan dolgot gyártunk vagy készítünk, ami viszonylag rövid időn belül nem egy következő gyártást eredményez, hanem hosszú ideig, több évtizedig is használható marad. És ez igaz a kerékpárra is! Addig nem kell újat legyártani, azt megvásárolni, amíg a régi használható, újrafesthető, újjáépíthető. Tehát ameddig lehet, fel kell újítani, meg kell csinálni azt, ami van. No meg sokakban van egy érzelmi kötődés is a kétkerekű járművek iránt. Sokan ilyen igénnyel keresnek meg. Az első felújított kerékpárom a nagyapámé volt, egy Csepel Velence típusú. Ő még anno azzal járt dolgozni, és ennek emiatt van egy eszmei értéke. Egy olyan, hogy ha ránéz az ember, látja, tudja, kié volt, mire használta. Nagyon sokan azzal keresnek meg, hogy szeretnék a nagyszülők kerékpárját felújíttatni. Olyan céllal is, hogy akár azt emlékként kitegyék, például a lakásban dísznek. És akkor ezáltal ők megemlékeznek a felmenőjükről.
Cívishír: Technikailag mennyire nehéz a kerékpárszerelés, a kerékpárfelújítás? Ezt lényegében mindenki meg tudja csinálni – gondolhatjuk.
Bak Csaba: Kilenc éve lesz hamarosan, hogy ezzel foglalkozom, de most teljesen azt érzem, semmit nem értek hozzá. Amikor már úgy érzem, hogy ez jó, akkor döbbenek rá, hogy még rengeteg benne a hiba. A szerelés, a helyreállítás, a felújítás amennyire egyszerűnek tűnik, annyira nehéz. Bárkinek merem ajánlani, hogy szedjen szét egy régi kerékpárt, újítsa fel a darabjait, majd rakja össze. Annak a járműnek eszmei értéke lesz, saját kezével fogja megmenteni azt, vagy emléket állítani valamelyik szerettének, és igazából ez egy nagyon jó dolog. De minél több ilyet csinál az ember rájön, azt csinálhatta volna máshogy. És én akkor azokat kijavítom, újragondolom, hiszen mindig lehet valami új dolgot létrehozni belőle, vagy finomítani a technikán. És ez szerintem nagyon is fontos.
Cívishír: Az eszközök megvannak ehhez?
Bak Csaba: Meg, de ez nagyon sok befektetéssel jár. A speciális és a nagyon komoly szerszámokat sokszor csak egészen messziről lehet megrendelni. Van olyan munkaeszközünk, ami egyenesen a tengerentúlról érkezett, de muszáj volt megrendelnem, mert bizonyos munkafolyamatokat csak annak segítségével lehet elvégezni.
Cívishír: Beszéljünk a vállalkozásáról. Mi mindennel foglalkoznak itt?
Bak Csaba: Igazából egészen sokrétű a vállalkozásunk tevékenysége. Vannak a mindennapos kerékpárjavítások, erre nagyon nagy igény van, hiszen a munkába járástól kezdve a bevásárlásig, a mindennapokban sok mindenhez kell a kerékpár, és a kétkerekűnek mindig működőképes állapotban kell lennie. Nagyon sokat szerelünk sportcélokra kerékpárokat. Ebben a szegmensben van néhány kiemelkedő tudású, állandó vendégünk. Például a triatlonos Dobi Gergő és Dobi Lili, akik már kijutottak több világbajnokságra, Európa-bajnokságra, és nagyon komoly kerékpárokat szoktak hozzánk hozni, a kéréseiket pedig mindig teljesítjük. Munkánk minőségére jellemző, hogy az élsportolók által támasztott követelményeknek is megfelelünk. Büszkék vagyunk rá, hogy Berettyóújfaluban van olyan, aki Európa-bajnokságot nyer, aki egy világbajnokságon jól teljesít. Ez szerintem hatalmas dolog.
Cívishír: Milyen kihívás van egy kerékpárszerelésben? Mi a nehézsége, mi a buktatója?
Bak Csaba: Nagyon nehéz az, hogy mindig minden típusú kerékpárhoz legyen megfelelő alkatrész. És ne az legyen a jó alkatrész, ami éppen van, hanem az, ami tényleg jó. Emiatt nagyon nagy árukészletet kell fenntartani. Hogy érthetőbb legyek: úgy kerékpárt szerelni, hogy polcról nem lehet leemelni azonnal az alkatrészt, úgy elég nehéz, vagy legalábbis hivatásszerűen nem igazán lehet. A másik dolog pedig az, hogy haladni kell a korral. Folyamatosak a továbbképzések, azokra mindig kötelező jelleggel el kell menni, és igenis gyakorolni kell, és soha semmire nem szabad azt mondani, hogy nem tudom. Az életet szerintem olyan felfogással kell élni, hogy ha valami nem sikerül, akkor azt tanulom, és később meg tudom csinálni. Az én filozófiám szerint az életben nem nehézségeink vannak, hanem kihívásaink. És arra mindig úgy kell tekinteni, hogy azt meg kell oldanom, és örülni kell annak, hogy az élet elénk hozott egy olyan dolgokat, amiben bizonyíthatunk. Mert hogyha mindig minden könnyű lenne, az unalmas lenne.
Cívishír: Mi a tapasztalata, az újfaluiak milyen kerékpározók?
Bak Csaba: Felelős kerékpározók, felelősséggel vannak a járművük állapota, a közlekedők biztonsága iránt. Nagyon sokszor mondták azt, amióta elkezdtem, hogy arra, amit én kínálok, biztosan nem lesz igény. Erre azt tudom mondani, hogy él és virul a vállalkozásom, mert Berettyóújfaluban megvan az a járművére, járműve és önmaga biztonságára igényes közönség, akiknek szükségük van arra, hogy a biciklijük kifogástalan állapotban legyen. Rábízza a szakemberre és azt mondja, hogy legyen úgy, ahogy te jónak látod.
Cívishír: Említette, hogy a bolygónk egészséges voltának megtartása, a fenntarthatóság érdekében célszerűbb lenne kerékpárokkal közlekedni, valamint olyan eszközöket használni, amelyek időtállóak. Úgy érzi, hogy most ebből a szempontból a helyén van? Vagy lehet még ebben az irányzatban is fejlődni?
Bak Csaba: Mindenképpen lehet benne fejlődni. Sokaktól hallom azt a hatalmas közhelyet, hogy mit tudok én egy emberként tenni azért, hogy az egész világ megváltozzon? Az igazság pedig pontosan az, hogy minden egyes embernek tenni kellene, és akkor az a több milliárd személy összetetten tudna egy kicsit javítani a dolgainkon. Mi például a boltban már több éve nem használunk papírtörlőt, törlőkendőink mosható textíliák. Nincsenek reklámszatyraink, vagy olyan dolgaink, amivel gyarapítanánk a szerintem így is feleslegesen sok csomagolóanyag-halmazt. Ez ma megoldható feladatnak kellene lennie. A futárok visszaváltható dobozokban szállíthatnák ki a termékeket, és vihetnék a csomagokat kerékpárral. A kerékpár haladási sebességéhez képest azonban túlságosan rohan a világ. Néha egy kicsit meg kellene állnunk, és időt szánni magunkra azzal, hogy felülünk a biciklire, és azzal megyünk bevásárolni. Ehelyett rohanunk, kocsiba ülünk, úgy gondoljuk, hogy az gyorsabb, valójában pedig nem biztos, hogy az.
CH
