Hajdúhadházon főszerepben a káposzta és a közösség
A Hadházi Káposztás napok második, egyben programokban leginkább gazdag napját tartották meg Hajdúhadház főterén és környezetében szeptember 27-én, ahol a káposztáról, a hagyományról és a közösségről szólt minden – ételek, történetek, zenék és illatok fonódtak össze egyetlen nagyszabású, mégis családias ünneppé.
A város központja már délelőtt megtelt élettel: a főtéren hatalmas üstökben rotyogtak a káposztás ételek, a bejáratnál pedig roma lakodalom hangulatát idézte meg a hagyományőrzők tánca, zenéje és vendéglátása. Bár az „ifjú pár” már régen házas, és gyerekeik is vannak, a hangulat olyan volt, mintha valódi lagziba csöppent volna az ember. – Töltött káposztát, sült tarját és csülkös pacalt készítünk, ezek a hagyományos cigány ételek – mesélte a lagzi egyik szereplője. – A szüleimet kérték fel az esküvőre, mert ők tartják a hagyományokat, és nagy örömmel mondtak ismét igent.
A főzőcsapatok között járva mindenütt más-más illatok, ízek és ötletek csábították az érdeklődőket. Az egyik sátorban az óvodai dolgozók csapata éppen toroskáposztát főzött, mellé káposztás lepcsánkát sütött, sőt a kettőt össze is házasították: lepcsánkába göngyölt toroskáposztát kínáltak.
– Minden évben itt vagyunk, mindig káposztás ételt készítünk – mondta nevetve egy asszony, miközben az üstbe kavarta ez ételt. – Most, hogy szép lett az idő, délre rengetegen jöttek el, és biztosan elfogy az egész adag.
A rendezvény egyik legnépszerűbb pontja az a hatalmas üst volt, amelyben Lázár séf vezetésével készült a fesztivál különlegessége, a „Hajdúsági Szerelmesek” nevű egytálétel.
– A zsűri természetesen teljesen elfogulatlan – tréfálkozott a séf. – Aki pálinkával kedveskedik, vagy borítékot csúsztat, az biztosan sok pontot kap… Na de félre a viccet! Valójában azt nézzük, milyen káposztából készült az étel, hogyan dolgozták fel, figyelembe vették-e a hagyományokat, vagy épp újítottak rajta valamilyen fűszerrel. A „Hajdúsági Szerelmesek” különlegessége, hogy aki eszik belőle, az szerelmes lesz, aki pedig csak kívánja az ételt, az is eléri a célját – nevetett Kovács Lázár.
A csapatok között különleges megoldásokkal is találkoztunk. A Bocskaikerti Ízőrzők Egyesület például „Hadházi aranylevelet” készített: saját fűszerezésű darált hússal töltött, fonnyasztott káposztalevelet forgattak palacsintabundába, majd fokhagymás mártogatóval kínálták.
– Ez teljesen új recept, csak erre a napra találtam ki – árulta el az egyik szakács, miközben serényen dolgozott. – Otthon egyszer kipróbáltam, most pedig először mutatjuk be itt.
A főzőverseny elmaradhatatlan szereplői voltak a Radnóczi Ferenc Kertbarátkör tagjai is, akik toroskáposztát főztek, miközben saját pálinkájukat kínálták az arra járóknak.
– Ez nekünk ünnep, minden évben itt vagyunk – mondta egyikük poharazás közben. – A káposzta nagyon fontos része a hagyományainknak, talán egyszer még hungarikum is lesz belőle.
A káposztás kavalkád közepette feltűnt a nap egyik sztárvendége, Gáspár Győző is, aki nemcsak zsűrizett, majd műsort adott, hanem a látogatókkal is örömmel beszélgetett és fotózkodott.
– Hála a Jóistennek, nem először vagyunk itt, és mindig nagy szeretettel jövünk – mondta Győzike a Cívishírnek. – Amikor tavasszal Csáfordi Dénes polgármester úr felkért a részvételre, már akkor tudtam, hogy jövünk. Ez nekünk ünnepnap: az emberek szeretete, a hangulat, az ételek – mind zseniális. Tavaly annyit ettem itt, hogy idén, a jövetelem előtt, két napig koplaltam. A Káposztás napok egy igazi ünnep, öröm itt lenni.
A gasztronómiai forgatag mellett a város más pontjain is színes programok várták a látogatókat. A kosárlabdapályán a kosarasok akrobatikus bemutatót tartottak, amelyre tömeg gyűlt össze, a Bocskai téren népi fajátékok és középkori kovácsműhely várta a gyerekeket, a szabadtéri színpadon pedig népzenei és mulatós koncertek követték egymást. A nap zárásaként a Hooligans adott remek hangulatú koncertet.
A káposzta azonban nemcsak az ízekről szólt ezen a napon: a látogatók káposztát is gyalulhattak és taposhattak, ezzel idézve meg a régi idők savanyítási hagyományait. A hordókban ott készült a tél egyik legfontosabb vitaminforrása – a savanyú káposzta –, miközben a háttérben gyerekzsivaj, muzsika és a főzőverseny hangjai keveredtek.
A Káposztás napok így egyszerre volt gasztronómiai fesztivál, hagyományőrző ünnep és közösségi találkozó. Hajdúhadház e napon bebizonyította, hogy a káposzta nem csupán étel: történeteket, embereket és generációkat köt össze. És amíg lesz, aki termeszti, legyalulja, megtapossa, megfőzi vagy egyszerűen csak jóízűen elfogyasztja, addig a káposzta ünnepe sem érhet véget.
