Hajdúböszörményiek az ország legjobb sírásói
Nagy Róbert és Kiss László, a hajdúböszörményi köztemetőt üzemeltető Paraklétosz Nonprofit Kft. sírásó párosa nyerte a Magyarországi Temetőfenntartók és Üzemeltetők Egyesülete (MTFE) által, szeptember 9-én, Nyíregyházán megrendezett VI. Országos Sírásó Versenyt. A győzelmükkel a hajdúböszörményiek jogot szereztek arra, hogy a 2024-es versenyt a hajdúsági városban tartsa az egyesület.
A böszörményi temetkezési társaság egyébként három csapattal indult a sírásó versenyen, a Paska János és Fülep Barnabás alkotta páros a harmadik helyet szerezte meg, míg a harmadik csapat nem ért el helyezést.
– Elsősorban szakmai elismerést jelent az első helyezésünk. Azt, hogy egy kisebb településről, az ország keleti részéből is el lehet érni a szakmai országos első helyet. Győzelmünk terjed szájról szájra, eljut a böszörményeikhez, a környékre, a bennünket támogató koporsós cégekhez is. Az első helyezésünkért kaptunk egy kupát, ajándékcsomagot, valamint pénzjutalmat is – válaszolta Kiss László a Cívishírnek arra a kérdésére, hogy mit jelent számukra az országos első helyezés. Előtte azonban a versenyről beszélt a Paraklétosz dolgozója. 17 csapat nevezett, de csak 16 indult el, mert az egyik versenyző az országos verseny előtti napon megsérült. Azt, hogy ki hol ássa a szabványnak tekinthető, kétméter hosszú, 80 centiméter széles és 160 centiméter mély sírt, azt a versenybírói asztalról húzott sorszám alapján döntötték el. A győztes csapat a hármas számot húzta, ami nagyon szerencsés választás volt, hiszen a terület a fák árnyékában, a parkolóhoz közel feküdt. Ez pedig azért is volt kedvező, mert a sírásó párost a családtagokból álló népes szurkolócsapat kísérte el, és a buzdításukkal plusz erőt adtak a nehéz fizikai munkához.
Kiss László megjegyezte, hogy a többi csapat tagjainak is ott voltak a családtagjaik, a barátaik, így Hajdúböszörményből legalább ötven kísérő, drukkoló ment Nyíregyházára.
– Tapasztalt versenyzők vagyunk, tudatosan készültünk az országosra – beszélt a verseny menetéről, a taktikáról Kiss László. – A sír méreténél nagyobb mérőeszközre hagyatkozva ástuk a gödröt, ezzel biztosra mentünk, mert emiatt a mérettel biztosan nem lesz probléma. Tudtuk azt is, hogy a sírgödör szépségével itt nem kell törődnünk. Nem úgy, mint egy temetésen, ahol egyenes oldalfalaknak, merőlegeseknek és párhuzamosaknak kell lennie. A siker titka pedig abban van, hogy ha a páros éppen ásó tagja elfárad, ne szégyelljen szólni a másiknak, hogy váltsa fel. Mi 2-4 percenként cseréltünk, és a nehéz fizikai munka közben tudjuk, néhány perc pihenő is sokat számít. A talaj az első három ásónyomon, tehát 70-80 centiméter mélységig kemény volt, de csákányt itt sem használtunk, csak ásót. Utána már lazább volt a föld, csak lapáttal mélyítettük és tágítottuk a sírt. A többi csapat azonban csákányt is használt. 52 perc alatt végeztünk a sír kiásásával. Az, hogy ez milyen kevés idő a többi csapatéhoz képest, akkor tudatosult bennünk, amikor a versenyhelyszínről mentünk a gyülekezőnk helyére. A többiek ugyanis még javában dolgoztak. A második helyezett párosra 20 percet vertünk. Tudtuk, a sír méretével nem lesz gond, és 90 százalékban biztosak voltunk a győzelmünkben. A versenyre külön nem edzettünk. Sírásók vagyunk, azt azonban nem mondom, hogy minden nap kiásunk egy sírt, mert a temetőben sok tennivaló van, azokat is mi végezzük. Az azonban nem múlik el nyomtalanul, hogy több száz sírt már kiástunk életünkben – mondta Kiss László.
CH
