Nőből hölgy – ahogyan Görög Ibolya látja
Diana walesi hercegnét Antall József fogadta az Országházban 1992-ben. A miniszterelnök a dolgozószobáját is megmutatta a király család tagjának. Már jó húsz perce bent voltak, s mindenki arra várt, hogy tovább menjenek. Valószínűleg Antall József is, de természetesen nem akarta „kiterelni” Dianát. Nem tudta, hogy egy nagyvilági úrinő nem érinthet ajtókilincset, ezért nyúlt váratlanul hosszúra a dolgozószobai vizit. Én kint várakoztam, de amikor érzékeltem a problémát, segítettem a helyzeten, mind a ketten megkönnyebbültek. Ha akkor nem megyek be, talán még mind a ketten élnének – anekdotázott Görög Ibolya protokollszakértő azon a telt házas előadáson, amelynek a VOKE Egyetértés Művelődési Központ adott otthont május 29-én. Az elismert, 1987 és 1998 között hét miniszterelnököt szolgáló, szakember valójában nem a saját közéleti élményeiről értekezett Debrecenben, hanem arról, hogy hogyan lehet a nőből hölgy.
– Amikor a kislány cseperedni kezd, tüll ruhát vesz magára és megemeli a fejét, elindul a hölgyszerep felé, hogy aztán a megbolondulós kamaszkorban más irányba csússzanak a dolgok. A „tanult embernek, aki nőből van”, a munkába állás újra tartást hoz, de 40 éves kor körül végképp megérkezik az igénye annak, hogy jó lenne hölgynek is lenni – kezdődött a másfél órányi szellemes előadás, amely leginkább egy standup elődásra hasonlított a maga 6-8 mondatos, általában humoros kicsengésű mozaikjaival.
Aki azt hitte, a sznobéria el fogja uralni az estét, hamar megnyugodhatott: Görög Ibolya egy pillanatra sem akarta túlokoskodni a dolgot, mondván, mindenki pontosan érzi, mikor nő és mikor hölgy. Hiszen utóbbi választott szerep, s mint ilyen, tudatosság: belülről hat kifelé, sosem fordítva. Hölgynek lenni egyfajta elegancia, megjelenés, testtartás, arckifejezés, ápoltság. Hogy félreérthetetlen legyen így, nyárelőn: úrinő nem izzad, hanem ragyog (Agatha Christie).
Annyi férj, amennyit csak akarnak
Az európaiság irányelve úgy kétezer éve az, hogy a nőt tisztelni kell, de azért mosogassál el este, anyukám. Van, ahol ez másként van – hívta fel a figyelmet Görög Ibolya. Például a moszuók egy 40 ezres törzs a Himalájában, az egyik utolsó matriarchátus. Náluk a döntéseket a nők hozzák és a felelősség is az övék. Hiába jön össze egy férfi és egy nő, nem házasodnak össze, ha gyermek születik, a férfi visszatér a saját édesanyjához, a szerepe lezárul. Egy moszuó férfi csupán a nővérei és a húgai gyermekeiért tartozik felelősséggel, egyébként pedig halászik, vadászik. A gyerekeket az anya családja neveli fel.
Az indiai Meghalaya államban élő khásziknál szintén a nők vannak domináns szerepben. Azaz ők kezelik a családi vagyont, az ő nevüket viselik a gyermekek, míg a férfiak feladatai kimerülnek abban, hogy dolgoznak, pénzt keresnek a nők számára (saját tulajdonuk nincsen). A lányok szabad választásuk szerint mehetnek férjhez, a válás elfogadott, olyankor a férfi egyszerűen visszaköltözik a szüleihez…
A Szumátra nyugati részén élő minangkabauknál is a nők birtokolják a hatalmat. Annyira, hogy a fiúk 7 éves koruk környékén kolostorban („férfiházban”) nevelkednek tovább, ahonnan kijárhatnak, sőt nősülhetnek is. Azonban, ha az asszony megneheztel rájuk, visszaküldheti őket és egyébként sem parancsolhat nekik egyetlen férfi sem. Egy minangkabau nőnek, ha úgy tartja kedve, több férje lehet, de még szeretőt is tarthat mellettük.
A szaharai tuaregeknél – bár többnyire muzulmánok – szintén a nőké a vagyon, nem kell eltakarniuk az arcukat, míg a férfiaknak igen. A nők tisztelete megkérdőjelezhetetlen, a férfiak kizárólag olyan nő előtt étkezhetnek, akivel szexuális kapcsolatban is vannak. Idősebbek, különösen anyós előtt enni a legnagyobb tiszteletlenség.
A kulturantropológiai kitérő után vissza a hölggyé válás gyakorlatához!
– Legyen egyenes a derék, attól az ember már derűs! Így a gerinc pihen, mihelyt hajlik, már feszül. A beesett tartás és a hölgy kizárják egymást. Minden napot úgy kell kezdeni, hogy „hölgy nap”, úgy öltözni, úgy felkészülni rá. Vigyázat: ez nem stílus! A stílussal az a baj, hogy nem örök érték. Húsz évesen eldönti valaki, hogy egy bőrruhás „rock lady” stílusában öltözködik, majd gyorsan kiöregszik belőle. Ha pedig a „jól van az úgy” a stílusunk, akkor akár otthon is maradhatunk táppénzen! – verte le a kihegyezett cölöpöket Görög Ibolya a nő és a hölgy közé. Majd a rágógumit szúrta lándzsára, mert aki beszél és akihez beszélnek, annak közben nem járhat fel-alá az állkapcsa, hiszen ilyenkor enni sem eszünk.
Hosszú, kócos haj? Forró szurkot reá! – A kibontott hajat negyven-ötven éves kor felett nem javaslom, mert az tényleg csak fiatalon szexi. Összefogva, feltűzve, esetleg rövidre vágva, másként bozont. Tudom, az elegancia kissé öregasszonyos, olyan régimódi izé, de higgyék el, borzasztóan sokat jelent! – indokolta a kérlelhetetlenségét. De az elálló kisujj nem elegáns, hölgyeim, azt levágjuk, csak párvenü (újgazdag) vadhajtás! Itt kell megjegyezni: ha már szívószálaznak, sose hajoljanak a pohár fölé, hanem emeljék fel azt. Ne múljék efféle nüanszokon!
Aki nem szeretné, hogy Görög Ibolya üstben elevenen megfőzze, nem hord a munkahelyén papucsot, legfeljebb benti cipőt. Nem gyűrött a ruhája, ha pedig szoknyát hord, az csak abban az esetben ér félcombig, ha a viselő hölgy nem idősebb 30 évesnél és hibátlan a lába. Egyébként nem szabad, ne váljunk nevetségessé – vallja, azzal együtt, hogy csizmás hölgynél a szoknya érjen rá a csizmaszárra, a térd ne legyen szabadon.
A protokollszakértő véleményét hallva a dekoltázs a nő és a hölgy közötti különleges műveleti terület: – Aki kirakja a bögyét, legyen a tudatában annak, hogy a melleihez fognak beszélni. Minél „szexibb” szeretne lenni, annál kevesebb eszet tulajdonítanak neki és annál hosszabb ideig tart eljutni őhozzá – mondta Görög Ibolya, aki a kalapok barátja. – Tartást ad, mi több, az egész gerincet megtartja. A nőnek a kalapot szinte sehol sem kell levennie, a munkahelyét kivéve.
Táskából a karra valót javasolja, méghozzá befelé tartott kézzel. Alapszabály, hogy a táska nem lehet az asztalon, a padlóra viszont igenis letehető (már ha eltekintünk a babonaságtól, hogy ily módon „kimegy belőle a pénz”).
Főbenjáró, statáriális, a hölgy státusz azonnali elveszítésével járó bűn az utcán evés. – Ilyesmi fel sem vetődhet. Más nem láthatja azt, ahogyan rágunk, kivéve asztalnál. Hamburgert még ott sem, legjobb esetben is csak éjjel, egyedül, a konyhában.
– Sokan keresnek meg a szájra adott puszi kérdésével. Én mindig azt mondom, hogy a családon belüli szokásba nem szabad beleszólni, még óvónőként sem. De az adott gyerektől nem gyűrűzhet tovább, tehát a társait nem puszilhatja szájon csak azért, mert otthon ők így szokták – jelentette ki a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével is kitüntetett szakember.
Még két általunk önkényesen kiragadott részlet az előadásból: tévedés, hogy lépcsőn felfelé menet a férfi helye elől van, különben a nő szoknyája alá látna. Görög Ibolya ezt azzal tette helyre, hogy ha az a szoknya annyira rövid, hogy a férfi belátna alá, akkor be is kell látni alá. Máskülönben azért a férfi megy hátul a lépcsőn, mert ha a nő elesik, neki kell megvédeni a zuhanástól (lefelé menet ezért megy elől a férfi).
Színházban a férfi kevéssel az érkezés után már lesegíti a nőről a kabátot, hogy ne melegedjen rá, majd a ruhatárnál veszi le a sajátját. Kifelé menet a férfi felveszi a sajátját, majd azután következik a partneré, aki távolabb várakozik.
Görög Ibolya sok egyéb mellett beszélt a helyes köszönésről. – A „Jó napot kívánok!” a legjobb, a „Jó napot!” kevés. A „Kezitcsókolom!” a Monarchia idején alakult ki a „tetszikelésből”, amelyet sokan nem kedvelnek. Nekem nincs ellenemre, mert se nem tegezés, se nem magázás, mégis kellő fokú tiszteletet érzek benne. Ha a hölgynek valahol hellóval köszönnek, köszönjön csak vissza így: „Jó napot kívánok!”. Másrészt az emberek elfelejtettek köszönni, csak mennek, mint a vak egér. Pedig hát a köszönés két fél között a technikai minimum, nem? – szólt, majd a kézfogással folytatta.
– Nőnek férfi ne nyújtson kezet, legfeljebb viszonozza, amennyiben a nő él ezzel. A legfontosabb a szemkontaktus, mert ha az megvan, a nő részéről bőven elegendő a biccentés, a bólintás. Ha már kézfogás történik, ne feledjük, a hideg, bágyadt érintés üzenete nagyjából az, hogy „alacsony a vérnyomásom”. Az ilyen mindjárt táppénzre is megy, gondolhatjuk! – nevetett a szakember. Hozzátette: amennyiben a nő vékony kesztyűt visel, nem szükséges levennie kézfogásnál, míg a férfi a nő kezét fogja át, kétszer-háromszor rázza meg, majd engedje el. Ne szorongassa, mert azzal nem azt sugallja, hogy erős keze van, csak annyit ér el, hogy a másik legszívesebben orrba vágná…
Ami a kézcsókot illeti, réges-régi szokás, hol az alárendeltségi viszony, a behódolás elismerése, hol a hódolat, vagyis egyfajta tisztelet jele. Görög Ibolya hangsúlyozta: ezt kizárólag az olyan tiszteletreméltó nőknek kell fenntartani, mint az anyós vagy a barátnő nagymamája. – A férfi a nő keze fölé hajol (tehát nem magához húzza!), elfordítja, ám az ajkaival nem érinti. Különben az már petting – vetette oda, csillogó tekintettel nyugtázva a teremben felcsapó kacagást.
Ratalics László
