Debreceni diák képviseli Magyarországot a sanghaji világbajnokságon
Az informatikusok egyik legnagyobb versenyén, a WorldSkills országos megmérettetésén szoftverfejlesztő kategóriában első helyezést ért el Horváth Dávid, a Debreceni SZC Mechwart András Gépipari és Informatikai Technikum 12. osztályos tanulója. Ennek köszönhetően Dávid kijutott a 2026-os világbajnokságra. A hazai versenyre több százan jelentkeztek – a felső korhatár 22 év volt. Érdekesség, hogy a döntősöknek igen nagy tapasztalattal kellett rendelkezniük; internetkapcsolat sem állt rendelkezésükre, csak a fejlesztői környezetbe épített dokumentációk.
Dáviddal beszélgettünk a versenyről, a rá váró felkészülésről, a vb-ről és a mesterséges intelligencia térnyeréséről is.
Cívishír: Szoftverfejlesztő és -tesztelőnek tanulsz. Mindig is vonzott ez a világ?
Horváth Dávid: Anyukám angoltanár, apukám programozó. Ötödik-hatodik osztályos lehettem, amikor feltettem édesapámnak azt a kérdést, hogy hogyan születik meg egy weboldal. El sem tudtam képzelni. Ha van egy ötletem, az valami mágikus úton felkerül az internetre? És egyébként is, hogyan működik egy weblap? Ő vett egy domaint, és megmutatta. Megnyomott pár gombot az egyik oldalon, megnyitott egy fájlt a kódszerkesztőjében, beírt pár szót, listát készített, ezeket feltöltötte, és már meg is jelent egy másik oldalon. Teljesen elképedtem. Ez a pillanat meghatározta a következő éveimet. Megtanultam a webfejlesztés alapjait, kaptam hozzáférést az ő oldalához, ott szabadon kísérletezgettem, hiszen nem ronthattam el semmit. A karantén alatt, hetedik osztályban, jobban elmélyültem a programozásban, készítettem egy sakk alkalmazást. Majd rengeteg tutorial videót néztem a neten, számos információt elolvastam a témában, és folyamatosan fejlesztettem magam. Apukám más programokat, technológiákat, nyelveket használ, mint én, így gyakorlati kérdésekkel nem tudnék hozzá fordulni. Ő főleg „frontendes”, azaz azzal foglalkozik, amit a felhasználók látnak egy oldalon, így nem igazán van átfedés a kettőnk munkái között. Sőt, van, hogy most már ő kér tőlem tanácsot bizonyos dolgokban, de az elején óriási segítség volt, hogy tudtam kihez fordulni.
Cívishír: Ezek után egyértelmű volt, hogy a Mechwartot választod?
Horváth Dávid: A Kazinczyba jártam általános iskolába. Pályaválasztás előtt a szülők és a tanárok is mondták, hogy a Mechwart jó hely, az érdeklődési körömnek is megfelel, válasszam azt, ráadásul több osztálytársam is oda jelentkezett. Gond nélkül felvettek, jelenleg épp az érettségi időszakában vagyok, ahogy mondtad, szoftverfejlesztő és -tesztelőnek tanulok. Az iskola jó alapot ad, meghozza a kedvet a szoftverfejlesztéshez, de ha valaki igazán jó akar lenni, akkor rengeteg pluszt bele kell tennie a szabadidejében. Sok tanulás és gyakorlás szükséges ahhoz, hogy jól csináljuk azt, amit csinálunk. A középiskola első két évében ágazati alapoktatást kaptunk, azaz egy szakmai napunk volt. Most már kettő van, azaz heti 14 órában fejlesztünk. Jövőre tizenharmadikos leszek – ott majd már csak szakmai dolgokat veszünk.
Cívishír: A sok gyakorlás kifizetődött, hiszen első lettél a WorldSkills versenyen, így jövőre utazhatsz Sanghajba, a világbajnokságra.
Horváth Dávid: Tavaly már próbálkoztam egy hasonló versenyen, az EuroSkillsen; második lettem a hazai döntőn, így nem jutottam ki Dániába, a vb-re. Számítottam rá, egy 23 éves egyetemista sráccal szemben maradtam alul, így nem ütött szíven, hogy lecsúsztam a dobogó legfelső fokáról. Ám arra jó volt, hogy megtapasztaljam, hogy is néz ki egy ilyen verseny, pontosan mi a követelmény. Konkrétan a WorldSkillsre nem sokat kellett készülnöm, mert két éve elkezdtem egy projekten dolgozni két emberrel, egy árukeresőhöz hasonló oldalt fejlesztünk, ami lefedi a versenyfeladatokat. Azaz van frontend (amit a felhasználók látnak) és backend is (az oldalakat kiszolgáló háttér), amiből lesz a full stack, a teljes weblap.
Cívishír: Hogyan jutottál ki a WorldSkillsre? Felhívásra jelentkeztél, netán meghívásos verseny volt?
Horváth Dávid: 2023-ban a tanárok szóltak, hogy lehet nevezni egy skills junior versenyre. Több osztálytársammal együtt regisztráltam én is, az első online részén továbbjutottam, a második megmérettetésen azonban elvéreztem. Őszintén szólva nem tetszett a verseny, leginkább elméleti dolgokra kérdeztek rá, a gyakorlatra nem. Ráadásul a kvízkérdesek szinte csak a lexikális tudásra fókuszáltak, de a mai világban – az internetnek hála – két kattintással szinte minden kideríthető. Az osztályból ugyan a legjobban teljesítettem, de eldöntöttem, a következő évben nem próbálkozom ezzel a versennyel. Péter Miklós, a felkészítő tanárom említette azonban az EuroSkills és a WorldSkills versenyeket, így ezekre koncentráltam. Az EuroSkills után éreztem, van esélyem, így csak a győzelemre gondoltam, elhatároztam, hogy megnyerem. Az első forduló februárban volt, két hetet adtak egy szoftverfejlesztési projektfeladatra. Jelen esetben egy croissant-t árusító cégnek kellett olyan programot írni, ahol megnézhetik, hány vásárlójuk van, mennyi az összes bevételük, melyik termékből adnak el a legtöbbet, rákereshetnek a vásárlóik adataira, hasonlók. Szükség volt front- és backendne is. A márciusi középdöntőben hat óránk volt a feladtok megoldására. Ekkor már nagyobb hangsúlyt kapott a backend – pontosan meg volt adva, mi az elvárás, milyen elemeknek kell feltétlenül megjelenniük. Például a vásárló tudjon törölni, hozzáadni, keresni. A döntőben sem nagyon pontozták a frontendet, inkább azt nézték, a funkciók működnek-e. Magyarul, a kérdés-válasz kommunikál-e egymással. A harmadik helyen szintén egy mechwartos diák végzett, a 13. osztályos Prém Ferenc, a második pedig Vincze Dániel lett, az Óbudai Egyetem elsőéves hallgatója. Jelentős különbséggel nyertem. A kétnapos döntő alatti szünetekben beszélgettünk egymással, megosztottuk a tapasztalatainkat, segítettünk a másiknak, ha kellett, így nagyjából tudtuk, ki hol tart. Ha Dániel nem rontja el az egyik etapját, akkor szorosabb lett volna a végeredmény.
A díjátadón hogy érezted magad?
Horváth Dávid: Sajnos nem voltam ott. Korábban a verseny után közvetlenül megtartották a díjátadót, idén azonban áttették május 10-re, két héttel a verseny utánra. Ide mindenkit meghívtak, aki a Szakma Fesztiválon helyezést ért el. Helyettem Péter Miklós tanárom ment el. A végeredményt természetesen már a verseny után megmondták. Nem ért váratlanul, legbelül tudtam, hogy én lettem az első. Ám amikor kimondták a nevem, akkor vált biztossá, és tudtam, ezt a helyezést már nem veheti el tőlem senki. Az jó érzés volt.
A sanghaji vb-ről még nincs sok információm. Az biztos, hogy 2026.
szeptember 22. és 27. között rendezik, és jelen lesz Szirják Csaba, a WorldSkills Hungary szoftverfejlesztő szakának a vezetője. Úgy tudom, a költségeket a kereskedelmi és iparkamara állja. Remélem, azért városnézésre is marad idő a verseny alatt.
A világbajnokságon melyik nemzet lesz a fő ellenfél?
Horváth Dávid: Szoftverfejlesztésben jók a magyarok, de az ázsiaiak profik. Tavaly is volt magyar az első háromban, ám Kína nyert. Úgy tudom, 22 ország lesz jelen, én mindenképp a top 10-ben szeretnék végezni, ez a minimum cél.
Még sok gyakorlás vár rám addig, ennek a módszerét a felkészítőimre bízom. Úgy gondolom, nem akkor leszünk jobb sofőrök, ha újraolvassuk a KRESZ-t, hanem akkor, ha sokat vezetünk. Én ebben hiszek, a sok gyakorlásban. Ha megtanuljuk az adott programnyelv ritkábban használt funkcióit is, azt rendszeresen alkalmazzuk, akkor teljesen természetes lesz annak leírása. Úgy sejtem, idén nyáron már elkezdjük a felkészülést, és a verseny előtt 6 hónappal intenzívebb fokozatra kapcsolunk. Érdekesség, hogy a felkészítést is fizetik, azaz garantált bérminimumot fogok kapni. Kicsit furcsa, hogy ilyen sokára, 2026 őszén lesz a világverseny. Terveim szerint ekkor már programtervező informatikusnak tanulok.
Úgy tudom, a vb-ig még áll előtted egy verseny, a TurkicSkills.
Horváth Dávid: Nemrég kaptam egy emailt, hogy hazánkat meghívták erre a megmérettetésre. Ez új kezdeményezés, most lesz először. Kirgizisztán, Mongólia, Azerbajdzsán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Törökország és Kazahsztán mellé bekerült Magyarország is. Nem tartanak külön válogatót, így, mivel én voltam a legújabb nyertes, engem küldenek a versenyre. Októberben utazom Kazahsztánba, 12 napra. Sok részletet még ezzel kapcsolatosan sem tudok, de az biztos, hogy jó próba lesz a világverseny előtt – gyakorlásnak tökéletes.
Manapság megkerülhetetlen téma a mesterséges intelligencia. Hogy látod, a te jövődre milyen hatással lesz?
Horváth Dávid: Azt látom, kiöli mindenből az emberi kreativitást, és lélektelen AI-dolgok kerülnek előtérbe, amit nem szeretek. A rendszer messze nem tökéletes, rengeteg hiba előfordul. A programozásban a részletek is fontosak, ez nem megy az AI-nak, és olykor olyat is kitalál, ami nincs.
A repetitív munkát részben ki tudja váltani, felgyorsítani a folyamatot, de nem tudja kiváltani a szoftverfejlesztőt. Ám sok cég azt hiszi, igen, és ez nagyon zavar. Azt gondolom, a mesterséges intelligenciának még sokat kell fejlődnie. A mindennapokban természetesen én is használom, leginkább információkeresésre. De nem bízom benne, így kérek tőle forrásokat is, ennek alapján mindent ellenőrzök. Az AI eszköze lehet a szoftverfejlesztőnek, és nem az AI-nak a szoftverfejlesztő.
Sok órát töltesz a számítógép előtt. Mivel kapcsolódsz ki?
Horváth Dávid: Sajnos sok időm elmegy a közösségi oldalak görgetésével ugyanúgy, mint minden fiatalnak. Bárcsak azt mondhatnám, hogy nem szippant be a Facebook, az Instagram és a játékok! Rákattintok egy érdekes videóra, aztán jön a második, a harmadik… és hopp, eltelt fél óra. A barátom küld egy videót, azt megnézem, és görgetek tovább. Újabb fél óra. Nehéz ezt megállni. Hétvégente a Debreceni Kutyaház Állatotthonba szoktam menni.
Kutyákat sétáltatok. Tizedik osztály után kerültem kapcsolatba az alapítvánnyal, az 50 órás közösségi szolgálat kapcsán. Nyár közepére letelt az 50 óra, én pedig maradtam önkéntesként. Alkalmanként 2-3 órát töltök el a kutyák közelében, olykor szombaton és vasárnap is kimegyek. És szeretek fotózni is, főleg az utazásokon.
Programtervező informatikusként vagy szoftverfejlesztőként a világ bármely pontjáról dolgozhatsz majd. Hol képzeled el a jövőd?
Horváth Dávid: Itt lakom Debrecenben, a város szélén, egy csendes lakóparkban. Ha Magyarországon maradok, akkor nem megyek el a szülővárosomból, mert szeretek itt élni. Terveim között szerepel, hogy négy osztálytársammal saját programozó céget alapítok.
Fogarasi Renáta
