Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Fejes Tamás: „Jobban szeretem az életet, mint a drogot és az alkoholt”

| 2023. 03. 15. | 08:19:00
Szülinapi interjú a debreceni ikonnal, a Tankcsapda dobosával, akivel kibeszéltük az ötven évet.
Fejes Tamás: „Jobban szeretem az életet, mint a drogot és az alkoholt”
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cívishír: Ötven! Hogyan éled ezt meg?
Fejes Tamás: Egy szempillantás alatt telt el. Annyira kevésnek érzem. Nyilván ez relatív, hiszen ha valaki börtönben ülve töltötte el ezt az időt, akkor az valószínűleg nagyon hosszúnak tűnik, de nekem, aki nem egy unatkozós típus, hamar elrepült. Ráadásul ahogy öregszik az ember, úgy gyorsul fel minden. Míg gyerekkoromban a nyarak örökkévalóságnak tűntek, és ciki vagy nem, de már nagyon vártam a végén az iskolakezdést, most hirtelen múlnak el a nyári hónapok. Nyilvánvalóan azért, mert állandóan tele vagyok tervekkel, és azon agyalok, hogy mit hogyan kéne csinálni, és úgy telik el több hónap, hogy azt gondolom, nem csináltam semmit. Azért hála az Istennek, nagyon jól alakult az életem, ez az ötven év, sok mindent megéltem. Az persze egy kicsit aggódással tölt el, hogy minden valószínűség szerint nem élek újabb ötven évet, de ezért nem gyötör ez a tudat, mert mindig is olyan ember voltam, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Carpe diem – élj a mának, éld meg a pillanatot! A múlton nem rágódom, a jövőre koncentrálok. Elég színes életet éltem, és azt hiszem, hogy a következő esztendők még színesebbek lesznek. Nem minden a siker és a pénz hajszolása, élni is kell!

Cívishír: A siker a Tankcsapda, a pénz a vállalkozásaid. Ezeken túl mi neked az élet?
Fejes Tamás: Én nem szeretek így skatulyázni. Van egy csomó hobbim, mindig csinálok valami hülyeséget, de a Tankcsapda sem a siker hajszolása számomra elsősorban. Szeretek zenélni, ha úgy tetszik, az is egy hobbi. Ha nem szeretnék dobolni, akkor már nem csinálnám. Az üzleti sikerek pedig számomra nem csak a pénzről szólnak. Mondok egy példát. A Roncsbárt nem azért nyitottam meg a társammal, mert én abból mindenáron meg akartam gazdagodni, hanem azért, mert egy jó ötletnek tűnt. Ebben a tekintetben piaci elsők voltunk Debrecenben, és nekem ez is üzleti siker. Nem mindig a profit motivál, bár kétségtelen, hogy profit nélkül nem érdemes semmit üzemeltetni. Ugyanez elmondható a Tankcsapdáról is, megcsináltuk, működik, szeretjük, rentábilis.

Cívishír: Egy rockzenész miért csap fel vendéglátósnak?
Fejes Tamás: Eszem ágában nem volt fiatalabb koromban ezzel foglalkozni, nem is tanultam soha ezt a szakmát, de annyit jártam a világot, és láttam ezt-azt, hogy úgy gondoltam, csinálni kéne ilyeneket itthon is. Azt pedig, hogy egyszerű debreceni parasztgyerekként véghez tudtam vinni több tervet a vendéglátásban – a Roncsbár mellett említhetem a Paripa csárdát is –, óriási sikerként élem meg.

Cívishír: Élj úgy, hogy ha egyszer lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen végignézned! – így a klasszikus whiskey reklám. A te életed filmje milyen?
Fejes Tamás: Azt hiszem, elég tartalmas, és semmit nem változtatnék rajta így utólag. Dombi Tibi barátom mondja, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Én is így gondolom. A rosszal és a jóval együtt kerek az egész. Mert sokszor nincs különbség jó és rossz között. Tudniillik időnként szükség van a rosszra, hogy meg tudd élni a jót. Nekem sose voltak olyan gondolataim, hogy szar az élet, mert mindig annyi tervem van, hogy nem érek ilyeneken filozofálni.

Egy kép a múltból, a fiatal Fejes kapitány a fedélzeten!     (Fotó: Magánarchívum)
 

Cívishír: Ha lenne most itt egy időgépünk, hova repülnél vissza az életedben néhány órára?
Fejes Tamás: Sehova!

Cívishír: Csak van valami meghatározó élményed a múltadból!
Fejes Tamás: Én nem révedek a múltba. Azon már nem tudok változtatni. Nem ábrándozom a régi hősi időkről, a gyerekkoromról. A mára koncentrálok, illetve a jövőre. Már csak azért sem mennék vissza, mert az emlékeim elkísérnek holtomig, a régi sztorikat újra és újra át tudom élni fejben.

Cívishír: Akkor éljük át egy kicsit a gyerekkori élményeket! Melyik debreceni flasztert koptattad?
Fejes Tamás: A Dobozi lakótelepen nőttem fel. Rengeteget harcoltunk a Fényes udvariakkal. A mai napig utálom őket.

Cívishír: Tényleg?
Fejes Tamás: Dehogy, csak vicceltem. Szóval a Dobozin nőttem fel, a klasszikus kulcsos gyerek voltam, vagyis a nyakban a kulccsal mászkáltam a lakótelepen. Püspökladányiak és nádudvariak voltak a nagyszüleim, ott éltem időnként vidéki életet. Abszolút átlagos családba születtem, a szüleim tisztességgel neveltek, normális anyagi körülmények között, azaz soha nem voltunk gazdagok. Hallottam, Debrecenben az a hír járja, hogy a gazdag szüleim miatt értem el ezt-azt, de közlöm: ez úgy hülyeség, ahogy van. Édesanyám tanár, apám pedig rendőr volt. Átlagbérből éltünk, pénzzel a szüleim sohasem tudtak támogatni, de minden mással igen. Abszolút harmóniában és békében neveltek engem és a bátyámat.

Cívishír: Egy ilyen rendes családban hogyan terem a tetkós rocker?
Fejes Tamás: A bátyám négy évvel idősebb, szerencsére vele már elengedtek elég sok helyre. A nagyerdei Pokolgép- és Lord-koncertekről nem hiányozhattunk, tinédzserként élőben láttam a Motörheadet a Dózsa pályán, a P. Box volt az előzenekar Cserháti Pityivel, Isten nyugosztalja. Szóval a bátyámnak köszönhetően korán belecsöppentem a rockéletbe, szerencsére esélyem sem volt mást hallgatni.

Cívishír: A tesó is tetkós rocker?
Fejes Tamás: Nem, ő az okos, mindig is az volt, én pedig a rossz, a lázadó.

Cívishír: Mi ellen lázadtál?
Fejes Tamás: Az égvilágon minden ellen. A családnak való megfelelést ötödikes koromig gond nélkül hoztam, de ott elszakadt valami, elszabadult a pokol. A tesómnak több diplomája, sőt még doktorandusza is van, nekem pedig a Landler Jenőben a technikusit sikerült elvégeznem, de azt is úgy, hogy anyám ott volt az érettségin, sütötte a pogácsát a tanároknak. Szegény szüleim olyan nagy terveket szövögettek velem kapcsolatban, hogy majd mérnöki pályára lépek. Magyarán: egy fasza diplomás embert akartak faragni belőlem. Mondjuk félig sikerült, mert fasza gyerek vagyok, csak nem mérnök.

Cívishír: A fiataloknak meséld el, milyen volt Debrecen a hetvenes-nyolcvanas években!
Fejes Tamás: Nyilvánvalóan sokkal szegényesebb, mint most, de én akkor is nagyon szerettem. Időnként egészen jó koncerteket rendeztek a nagyerdei szabadtéri színpadon. Egyébként volt egy biciklim, jöttem-mentem a városban, abban a világban az ember nem is vágyhatott többre. Egy gyereknek minden jó. Aztán később, amikor már támadtak a hormonok, és elkezdtem kanosodni, már ráébredtem, hogy ez a világ nem olyan, amilyennek nekem tálalták, mondjuk az iskolában.

Cívishír: A rendszerváltás gyermeke vagy! Hogyan élted meg?
Fejes Tamás: Már landleres voltam, amikor Szűrős Mátyás kikiáltotta a köztársaságot. A közéletet nem igazán értettük, de azt igen, hogy beköszönt az életünkben a videomagnós korszak, felvehettük a klipeket, filmeket a nyugati tévécsatornákról. Majd jött a pornókorszak, adtam-vettem a VHS-kazettákat. Rájöttem, hogy ebből jó pénzt lehet keresni.

Cívihír: Ha megkérdeznénk most a volt tanáraidat, hogy meséljenek rólad őszintén, jól szórakoznánk?
Fejes Tamás: Abba az általános iskolába jártam, ahol anyám is tanított. Ott még jó gyerek voltam, a csapat dobosaként a tanárokkal is felléptem. A Landlerben szálltam el, félévkor már megbuktattak, néhányszor ki is rúgtak, de anyám mindig visszakönyörgött.

Cívishír: Mivel húztad ki a gyufát?
Fejes Tamás: Tulajdonképpen mindennel. Kajajegyet hamisítottam, elkötöttem az igazgató autóját a műhelyből, és farolgattam vele a kézilabdapályán. Körzővel szurkáltuk a nyalisokat, vagy bezártuk őket a szekrénybe néhány órára, a kicsiktől pedig elvettük a kajájukat. Elzártuk a hegesztő palackot, hogy a tanárnak kormos legyen a feje, máskor lázadást szítottam. Szóval ilyen apróságok miatt havonta legalább egyszer jelenésem volt az igazgatóiban. A tanárok nyolcvan százaléka nagyon utált, de érdekes módon valaki mindig segített. Egyikük egyszer még gratulált is ahhoz, hogy megríkattam a kőkemény Vízsgainét, akit korábban még sose láttak sírni.

Önkifejezés a zenélés - mondja Tamás   (Fotó: Magánarchívum)
 

Cívishír: Mikor nőtt be a fejed lágya?
Fejes Tamás: Amikor elkezdtem a saját utamat járni. Elmentem a Darabos utcai hangszerboltba dolgozni, zenekarokat hordoztam Barkasszal, technikus is voltam. Ösztönösen léptem a zenei a pályára.

Cívishír: Dobverőt mikor fogtál először?
Feje Tamás: Már gyerekkoromban kijártam a Vár utcai zeneiskolát. Nánai Zsuzsa volt a dobtanárnőm. Hivatalosan is komolyzenei képzést kaptam, engem azonban a rockzene érdekelt, és abban akartam kiteljesedni, dobos lenni. Csakhogy akkoriban nem volt ilyen jellegű képzés Magyarországon, így én autodidakta módon tanultam meg dobolni, de így van ezzel az egész Tankcsapda, és talán ez a sikerünk titka. Számunkra önkifejezés a zenélés. Ha ma látok egy fiatalt dobolni, kapásból megmondom, ki a tanára. Kibaszott képzettek technikailag, de stílustalanok. Mintha sorozatgyártásban készültek volna. Félreértés ne essék, senkit nem akarok megbántani, mert én igazán nagyra becsülöm a képzett zenészeket, csak azt mondom, hogy a szigorú képzés kiöli az x-faktort az emberből.

Cívishír: Azt nyilatkoztad egyszer, hogy neked csak szerelem-vállalkozásaid vannak, vagyis zenélni és enni-inni szeretsz a legjobban.
Fejes Tamás: Azért még a szexet is nagyon szeretem, bár pornóval kapcsolatos vállalkozásom most nincs. Szívesen vállalkozom mindenben, ami érdekel. Rengeteg ötletem van, csak energiám nincs már annyi, hogy megvalósítsam azokat.

Cívishír: A Covid lenullázott – mondtad a járvány kellős közepén. Költői túlzás volt, vagy tényleg nagyon megszenvedted?
Fejes Tamás: Egyáltalán nem volt túlzás. A koronavírus-járvány pont azt fingatta ki, amiben én utazom. Leállt a Tankcsapda, bezárt a Roncsbár, a Paripa csárda. A bevételi forrásaim elapadtak, ami komolyan odavágott. Örömteli azonban, hogy a járvány végeztével rendkívül komoly startot vettünk, az összes vállalkozásom százszázalékon pörög immár.

Cívishír: Te vagy a Tankcsapda finánca. Kineveztek?
Fejes Tamás: Én csak dobolni jöttem a zenekarba, tehát az eredeti tervben ez nem volt benne, hanem folyamatosan alakult ki, mert a társaim – finoman szólva – nem igazán racionális emberek a pénzügyek terén. Laci és Sidi igazi művészlelkek, de ugyanilyen volt korábban Cseresznye is. A színpadon szárnyalnak, kiváló zenészek, de a kulisszák mögött a stratégiai, anyagi döntésekben nem igazán jeleskednek. Nem azért csinálom én, mert ez nekem valamiféle fétis, hanem azért, mert nincs más menedzsertípus a zenekar környékén. Ha lenne, csinálná a faszom! Nagyon szívesen átadnám valakinek. Azért meg kell jegyezni, hogy nem minden csak rám hárul. Korábban évekig Őri Ferenc volt a jobbkezem, újabban pedig Bakó Csaba van nagy segítségemre, aki Ferihez hasonló menedzserszemléletű. Félreértés ne essék! Nem tartom én magam kurva nagy menedzsernek vagy pénzügyi szakembernek. Én csak a vakok vagyok között a félszemű. Sokat hibázom én is, csak ezekből a hibákból gyorsan tanulok.

Cívishír: Ha át kéne adnod a Tankcsapda menedzselését, mivel kötnéd le magad?
Fejes Tamás: Rengeteg tervem van, bárcsak győzném fizikailag és lelkileg megvalósítani mindegyiket. Régi vágyam például az, hogy megszervezzem Magyarország legjobb fesztiválját, teljesen más alapokon, mint amilyeneken ma szervezik a fesztiválokat országszerte. Szeretném megmutatni a szakmának, hogy úgyis lehet tartalmas rendezvényt összerakni, a terveim szerint Hajdúszoboszlón, hogy az nem az aktuális trend után lohol, hanem azzal éppen szembe megy. Az én fesztiválom nem a tizenéves-huszonéves korosztályt célozza meg, hanem az én korosztályomat, mert ezt ismerem igazán. Nincs bajom a fiatalokkal, tudom, övék a jövő, de én nem ismerem például Azahriah-t, így nem fogok vele foglalkozni, amikor összeállítom a tartalmat.

Cívishír: Ez fricska a Campus Fesztiválnak?
Fejes Tamás: Egyáltalán nem, én nagyon jóban vagyok a campusokkal, mint ahogyan mindenkivel jóban vagyok. Csak az utál, aki nem ismer. Kell a Campus, nagy sikere van. Én csak egyszerűen valami mást szeretnék.

Cívishír: Keith Richards nem emlékszik a hetvenes évekre, Robbie Williams a kilencvenes évekre. Neked minden megvan?
Fejes Tamás: Kristálytisztán! Droggal nem élek, a piát meg elég jól bírom.

Cívishír: Az is egyfajta siker, hogy rockzenészként elvonóra sem kényszerültél ennyi idő alatt!
Fejes Tamás: Azért nagy kanállal faltam az életet, akadtak meredekebb időszakok is. Mivel a családomban egészen komoly hagyománya van az alkoholizálásnak, a felmenők közül is sokan egészen szépen szűrtek, szerintem jó genetikát kaptam. Engem nem láttak soha az utcán fetrengeni, vagy összehányva mulatozni. Megesett, hogy túltoltam, de abból is tanultam. Innék én többet is, csak az a baj, hogy a terveim megvalósításában az alkohol visszafog. Szeretem a jó piát, a jó társaságot, szívesen rúgok be időnként, de ha naponta, rendszeresen tenném, akkor az a vállalkozásaim és a zenei karrierem rovására menne. Azt nem engedhetem meg magamnak! A droggal ugyanez a helyzet, szeretném, ha még nyolcvanévesen is állna a pöcsöm, hogy élvezzem a szexet. Gyarló ember vagyok, jobban szeretem az életet annál, minthogy mindent tönkre tegyek ivászattal. Meg aztán látjuk, hogy az én generációmból, társaságomból hányat vitt már el a drog és az alkohol, legutóbb éppen Juhász Levi technikusunktól búcsúztunk fájó szívvel. Az ilyenek elrettentő példák számomra.

Cívishír: Dobosként kapsz tőlünk egy tízest, üzletemberként is jár ennyi. No de hányast adnál saját magadnak családapaként?
Fejes Tamás: Kétszer váltam, tehát férjként jelesre aligha tudnék vizsgázni. A gyerekeimmel bensőséges a viszonyom. Mindkettőt imádom. A nagyobbik fiammal együtt is élünk, és együtt is dolgozunk, és amikor itthon vagyok Debrecenben, akkor a kicsi is javarészt velem van.

Cívishír: Ők is lázadnak a világ ellen?
Fejes Tamás: Én sokkal szerencsésebb vagyok, mint a szüleim. A fiaim jó tanulók, és maguktól jók, rendesek és fegyelmezettek, és maguktól azok, mert én aztán semmiféle korlátot nem állítottam eléjük. Már most mondom, hogy a kicsi sokkal jobb dobos lesz, mint én, a nagyobbik pedig a Tankcsapda látvány- és fénytechnikusa. Nagy szerepe van abban, hogy zenekar megjelenésben, színpadi látványban a világon bárhol megállja a helyét. Kisujjában van a szakma, 21 évesen a Rocksuliban idősebbeket tanít. Egyébként nincs is mi ellen lázadniuk, hiszen tőlem igazán nagy szabadságot kapnak. Csak attól óvom őket, hogy rossz társaságba keveredjenek, egyébként azt csinálnak, amit akarnak.

Cívishír: Játszol a gondolattal, mi történne, ha igazgatói telefonokat kapnál apaként?
Fejes Tamás: Nehéz gondolat ez. Mit tudnék mondani nekik? Mintha azt hajtogatnám, hogy ne csinálj tetoválást, miközben én szét vagyok varrva. Ha nagy ritkán panasz volt rájuk az iskolában, akkor én inkább nem mentem oda. Hiteltelen lett volna eljátszani ott a gondos szülőt. Négyszemközt a fiúkkal meg tudunk beszélni minden ügyet. Én egyébként sem az a típus vagyok, aki a szülői értekezleten az első sorban ül, vagy szülői munkaközösségben fontoskodik. Általában az ilyen családokban vannak a legnagyobb gondok.

Cívishír: A párkapcsolati x-faktor hiányzik belőled?
Fejes Tamás: Egyáltalán nem, vagy legalábbis én úgy gondolom, hogy semmi sem hiányzik belőlem. Most is egy kurva jó párkapcsolatban élek. Az első házasságomba túl fiatalon, tapasztalatlanul mentem bele, ezért sem működött, de két szép fiú a kapcsolat gyümölcse, tehát nagy kár lett volna kihagyni. A második házasságom jól indult, aztán az idő valahogy más értékrend felé terelt minket. Végül annyira különbözőkké váltunk, hogy a kapcsolat működésképtelenné vált. Én pedig úgy vagyok vele, hogy ami rossz, azt semmi értelme folytatni.

Cívishír: Azt tudjuk rólad, hogy nagy pálinkarajongó vagy, és saját főzésű pálinkával tudod meglepni a barátaidat. Március 15-én, az ötvenedik születésnapodon hány felest iszol meg?
Fejes Tamás: A napján szerintem semmit nem iszom. Tudniillik másnap lesz a bulim, arra tartogatom magam testileg-lelkileg. Kétszázötven vendégemmel kell majd koccintanom, nem ígérkezik könnyű estének.

Cívishír: Meghívtad a magyar rockzenei élet apraját-nagyját?
Fejes Tamás: Pont zenészből lesz a legkevesebb a buliban. Én ugyanis nem csak szakmabeliekkel barátkozom. Több olyannal is szoros baráti kapcsolatot ápolok, akik a Tankcsapdát nem szeretik, és úgy általában a rockzenét sem kedvelik. Róluk biztosan tudom, azért szeretnek, aki a magánéletben vagyok, és nem azért, mert a Tankcsapdában játszom. Ez azért fontos számomra, mert a sikeres embereket – vagy ha úgy tetszik, a rocksztárokat – nagyon sok álságos seggnyaló veszi körbe, és a józan ítélőképesség könnyen eltorzulhat. Ezek az emberek ugyanis kurva hangosan röhögnek a szar poénodon is, vagy ha rosszul játszol, akkor is megdicsérnek. Majd amikor már nem vagy menő, otthagynak a szarban. Ilyen emberek nem lesznek ott a buliban! Meghívtam továbbá az üzleti partnereimet, a rokonság javát, de van nekem motoros brigádom, hajós társaságom, régi horgászos baráti köröm. Igazán színes társaság jön össze.

Cívishír: A lelki szemeid előtt milyennek látod magad tíz év múlva?
Fejes Tamás: Tele vagyok tervekkel. Remélem, ebből a legtöbb megvalósul tíz éven belül. Most ötven vagyok, de egyelőre sem fizikailag, sem lelkileg nem érzem ezt. Az biztos, hogy továbbra sem a társadalmi normák szerint élek, számomra ezek nem léteznek. Olyan lendülettel megyek tovább, mintha 30 éves lennék. Új kihívások elé nézek, egyáltalán nem kapcsolok vissza nyugdíjas tempóba. Látom apámon, hogy a semmittevés egyenlő a gyors leépüléssel.

Cívishír: A rajongóknak mit üzensz az utolsó szó jogán?
Fejes Tamás: A társadalmi dogmák helyett alakítsanak ki saját filozófiát és vallást. Mindenkinek magának kell felépítenie a saját hitét, és abban legyen következetes. Ne vallási vagy spirituális vezetők mondják meg, hogy kell élni. Aki rájuk hallgat, vesztes. Természetesen sokat kell olvasni, tájékozódni, majd kitartani a meggyőződés mellett. A múlttal nem kell foglalkozni, menni kell előre!

Cs. Bereczki Attila

[Beillesztett cikk: Lovaggá ütötték a Queen frontemberét]

 

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Közösen döntik el, mi kerüljön Debrecen új tavának partjára
Közösen döntik el, mi kerüljön Debrecen új tavának partjára
A Civaqua-program első nagy víztározója sok lehetőséget rejt magában.
Hirdetés
Hirdetés
Folytatódik a debreceni LED-csereprogram
Folytatódik a debreceni LED-csereprogram
Elkezdődött az izzók kiosztása.
Hirdetés
Hirdetés
Gazdaság
Hogyan nyomtatunk ma? Innovatív ipari és üzleti megoldások!
A legjobb dolgok sokszor pont abból sülnek ki, ha a régi jó megoldásokat az új tudással bővítjük.
Felszállt a első isztambuli járat Debrecenből
A török város kelet és a nyugat különleges ötvözete.
Profibarkács.hu – Az év 365 napjában Megbízható Bolt
A 2022-es év után 2023-ban is az év minden napján kiérdemelte a Profibarkács.hu debreceni barkács webáruház a jól ismert Árukereső szolgáltató „Megbízható Bolt” minősítését.
Több mint ezer terméket kínál speciális táplálkozási igényekre a SPAR
A SPAR akcióiban rendszeresen találkozhatsz mentes és egészségtudatos termékekkel is!
Talentum-díj: debreceni kutató munkáját ismerték el
Talentum-díj: debreceni kutató munkáját ismerték el
Matta Csaba a Debreceni Egyetem Anatómiai, Szövet és Fejlődéstani Intézetének egyetemi docense.
Támogatott tartalom
Hirdetés
Hirdetés
Felmérés: miben fejlődhetnének az autósiskolák?
Felmérés: miben fejlődhetnének az autósiskolák?
Már több mint 250-en rögzítették a véleményüket – április végéig még te is megteheted!