Enyhe, esős időben is jól teleltek a Hortobágy állatai
Az elmúlt évben egy rendkívül száraz és a szokásosnál is melegebb nyarat tudhattunk magunk mögött – kezdte Szatmári István, a Hortobágyi Nonprofit Kft. gazdálkodási osztályvezetője, amikor a kihajtás ünnepén leültünk beszélgetni arról, hogy hogyan teleltek át a puszta állatai a mögöttünk lévő, még a télies momentumokat is jószerivel nélkülöző télen. Az évszázados aszály miatt a télire való szokásos szénamennyiségnek mintegy negyedét tudták csak begyűjteni, ezért a téli szálastakarmányt már tavaly nyáron elkezdték felvásárolni.
A tél enyhe és nagyon csapadékos volt, ami az állatok teleltetése szempontjából a legrosszabb. Az almot, hogy a jószágokat szárazon tartsák, folyamatosan frissíteni kellett. Emiatt óriási volt a szalmafelhasználás.
Az aszály után pedig csak nagyon drágán, és nagy nehézségek árán tudták beszerezni az alomnak valót. Ez okozta tehát a legnagyobb problémát, de mint azt Szatmári István hangsúlyozta, sikerült kondícióvesztés nélkül átvészelni a hideg hónapokat. Hozzátette, hogy amikor mínusz 10 fokok és száraz időjárás van, a betegségek sem tudnak könnyen megjelenni. Mindezek miatt nem volt egyszerű a telük. A Hortobágyi Nonprofit Kft. csak őshonos háziállatokat tart. Magyar szürkemarhából 2 ezer 200-as egyedszámmal teleltek át, bivalyból 250, a hortobágyi rackából 1600 egyedük van, és 400 magyar merinó, valamint 250 nóniusz.
A Hortobágyi Nonprofit Kft. gazdálkodási vezetője kitért arra is, hogy a társaságuk nagysága miatt közbeszerzésre kötelezettek, ezért így szerezték be a hiányzó takarmányt és szalmát. A társaságnak egyébként 700 hektár szántója van a takarmánynövények termelésére, és vannak legelőterületeik is, amelyek bizonyos részeit kaszálják.
Igényes a szürke marha is
– Legyen bármennyire is enyhe a tél, a társaságunk egyetlen állata sem telel szabad ég alatt. Több telelőhelyünk van, ahol a jószágok igényeinek megfelelő módon tartjuk őket télen. A szürke marhák egyébként jellemzően nem igénylik a zárt istállózást, jól bírják a szabad tartást. A telelés körülményeire azonban igaz, hogy a magyar szürke marha is igényes, csak elviseli a rosszat is. Úgyhogy jellemzően olyan hodályokban vannak a szürkék, ahol van lehetőségük bemenni az épületbe, valamint van egy külső karám is. A bivalyok sokkal érzékenyebbek a hidegre, ezért azoknak már egy zártabb telelőhely kell. A juhok egész télen zárt hodályokban vannak, ők ki sem jönnek. Ott viszont az a szerencse, hogy tudtunk spórolni az alomfelhasználással, mert az egyes ágazatok között is próbálunk úgy gazdálkodni, hogy vészterhes időkben az egyik ki tudja segíteni a másikat. Például a juhászat a magyar szürke ágazatnak ad át szalmát. Ahhoz képest, hogy nagyon enyhe volt a tél, jellemzően nem volt olyan komoly probléma az állategészségügyben. A száraz hideget mindegyik állat jobban bírja, a bundájuk nem nedvesedik át, komfortosabban érzik magukat. A legrosszabb a nedves, kevéssel fagypont fölötti hőmérsékletű időjárás, az erősen diszkomfortos körülményeket tud teremteni számukra. Ez ellen a folyamatos takarmányozással, száraz szalmával tudunk tenni. És az is nagyon fontos, hogy a szabad ég alatt is tudjanak szárazra feküdni – beszélt az állatok téli elhelyezéséről a szakember, akit az állatok szaporulatáról is kérdeztük. – Ez az idén minimálisan elmaradt a várttól. Úgy 700 borjút vártunk, és 600 körüli lett a vége. Bízunk benne, hogy idén majd jobban fog alakulni. Mivel a szürke marha szaporasági rátájában van évenkénti eltérés, periodicitás, ez normális.
Lehet aszály a nyáron is
Hivatalosan a behajtás az Dömötör-nap, a kihajtása Szent György-nap, viszont a valóság ettől lényegesen eltér, azaz próbálnak alkalmazkodni az adott körülményekhez, az időjáráshoz. Most, hogy változik az éghajlat, a december egy kivételesen nehéz időszak. Jellemzően az év utolsó hónapjában még kevés a csapadék, jó idők járnak, és ameddig csak lehet, kint tartják a legelőkön az állatokat. A behajtási idő tehát decemberre tolódott. A kihajtás egyértelműen a csapadéktól függ. Ebben az évben sok eső esett, ezért később lehetett csak a legelőkre fogni a jószágokat. A sok vizes terület miatt az állatok csak kisebb területen tudnak legelni, valamint a taposásukkal tönkre tehetnék a legelőt, ha a pásztorok nem ügyelnének olyannyira, hogy ez ne következzen be. A be- és kihajtási engedélyt a nemzeti park igazgatóságától kell megkérnie a kft.-nek, hiszen a nemzeti park területén gazdálkodnak.
Ez az év csapadékosan indult, de ez nem zárja ki a nyári nagy aszály lehetőségét. Mindenképpen szükség lenne a májusi-júniusi nevelő esőre.
– Van olyan időszak, amikor ideális az évben a csapadékmennyiség és -eloszlás. Akkor azt mondom, hogy igen, kellene még állat a hortobágyi pusztákra. De amikor aszály van, akkor viszont azt, hogy nem – válaszolta Szatmári István a sokak által és sokszor feltett kérdésre, hogy van-e elég legelő állat a pusztában? – Tavaly a kevesebb állattal könnyebben át tudtuk vészelni a nyarat. A nagy aszály után, ősszel viszont – óriási szerencsénkre – megérkeztek az esők. Emiatt úgy tudtak telelőre menni az állatok, hogy kondíciójukból semmit sem veszítettek. A jövőre nézve, ha igazából óriási ugrásban nem is gondolkodunk egyelőre, a genetikai tenyészetben a minőségjavítást igyekszünk behozni, ebbe az irányba szeretnénk elmozdulni. Ez minden állatfajtára igaz. Bivalyból szeretnénk egy kicsit növelni a populációt. A bivalytenyésztésnél a jó tenyészutánpótlás kialakításánál tartunk. A nagy számok törvénye alapján pedig ha sok tenyésztésre alkalmas borjúból tudunk válogatni, akkor javul az állomány minősége – fogalmazott Szatmári István.
CH
