Embertelenség: megverték, meztelenre vetkőztették a 10 fokos időben
Az elsőfokon eljárt Miskolci Törvényszék szerint a vádlottak és a sértett 2019 októberében a késő esti órákban azonos időpontban távoztak egy borsodsziráki szórakozóhelyről, ahonnan a sértett gyalogosan zilizi otthonába indult, míg a két fiatalkorú kis idő múlva kerékpárral követte őt. Amikor a terheltek utolérték a sértettet, leszálltak a bicikliről és beszélgetni kezdtek. Ezt követően az I. rendű vádlott lökdösni kezdte a férfit, ráncigálta felsőruházatát, majd több alkalommal felsőtesten ütötte. Kiérve Borsodszirákról – a kivilágítatlan közúton – az I. rendű vádlott egyre agresszívabbá vált, folytatta az sértett ütlegelését, melytől a férfi ittassága miatt többször elesett, ráadásul a bántalmazások közben a terhelt egy-egy ruhadarabot is lerángatott róla és azokat az út szélén eldobta. Mindezt addig folytatta, míg a sértett teljesen meztelen lett. Ekkor a vádlottak visszaszálltak a kerékpárra és a férfit a szemerkélő esőben, 10 Celsius fok körüli időben magára hagyták. A kihűléssel veszélyeztetett férfit egy arra közlekedő autóbusz sofőrje találta meg az úttesten fekve kb. fél óra elteltével.
A Miskolci Törvényszék 2023 júniusában az I. rendű vádlottat emberölés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek és őt 3 év 6 hónap fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre, illetve 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. II. rendű vádlottat pedig segítségnyújtás elmulasztásának vétsége miatt 1 év 3 hónapra próbára bocsátotta, a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll. Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért fellebbezett.
A másodfokon eljárt Debreceni Ítélőtábla az I. rendű vádlott szabadságvesztés büntetését és közügyektől eltiltását 5-5 évre súlyosította. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére, cselekményük minősítése is helyes. Az ítélőtábla azt vizsgálta, hogy a két vádlott eltérő életkora és cselekvősége miatt milyen büntetés a szükséges, arányos, fiatalkorúak esetében megfelelő a büntetési célok eléréséhez. Fiatalkorú vádlottak esetében ugyanis lényegesen eltérő büntetéskiszabási szabályok vannak a Büntető Törvénykönyvben. Mindketten fiatalkorúak voltak az elkövetés idején de II. rendű vádlott éppen csak betöltötte a 14. életévét. I.rendű vádlott a megbánás legkisebb jelét sem mutatta az eljárás során. A cselekményhez való hozzáállása, annak rendkívül embertelen, mást emberi mivoltában megalázó módja és a megelőzés fontossága indokolta a büntetése súlyosítását. Az ítélet jogerős.
