Debrecen kispályás királyai rekordra törnek

A Pegazus, az Atommagkutató és az Ecuador örökébe lépett a Hungarotarg a debreceni amatőr kispályás labdarúgásban. Az elmúlt évtized legsikeresebb együttesének két oszlopos tagját, Mezei Norbertet és Gyöngy Tamást láttuk vendégül a szerkesztőségben, hogy kibeszéljük a helyi amatőr bajnokságban zajló folyamatokat.

„A csapatot 1998-ban alapította Hammer Ferenc – egy baráti társaság alkotta a keretet, de akkor mi még annyira fiatalok voltunk, 17-18 évesek, vegyiparis diákok, hogy még nem volt közünk hozzá. 2007-ben csatlakoztunk a debreceni kispályás futballélethez, mégpedig Fundamenta néven a negyedosztályban, amit toronymagasan megnyertünk. Ekkoriban szereztünk tudomást róla, hogy Hungarotarg első osztályú brigádja vérfrissítésre, fiatalításra kénszerül. Csapattársunk, Usztics Péter fejéből pattant ki az ötlet, hogy keressük meg Hammer urat, mert úgy gondoltuk, megállnánk a helyünket az első osztályban is. Megegyeztünk, és átigazoltunk. Maradtak még néhányan hírmondónak a régi gárdából, de a csapat magját már mi adtuk”

– idézték fel a fiúk a kezdetet, majd büszkén teszik hozzá, hogy hatan a mai napig tagjai az alakulatnak, pedig már 18 év telt el a „fúzió” óta.

„Mi mindannyian debreceniek vagyunk, egy nagy baráti társaság. Zömmel a DVSC utánpótlásában nevelkedtünk, ki az Olasz Focisuliból került a Lokihoz, ki a sportiskolából. Aztán egy idő után megértettük, vagy inkább megértették velünk, hogy professzionális futballistákká nem válunk; focizni azonban nagyon szerettünk, így kapóra jött az a lehetőség, hogy legalább kispályán megmérettethetjük magunkat hétről hétre, miközben mindenki tanult vagy dolgozott, később pedig családot alapított. Azóta is szeretjük egymást, és bár közben jöttek új arcok, ők is alkalmazkodtak, és ma már ők is a baráti társaság tagjai”

–  így Mezei Norbert és Gyöngy Tamás, akik a megbonthatatlan csapategységet annak tulajdonítják, hogy egy új érkezőről mindig mindenki beleegyezése szükséges. Minden egyes csapattagnak vétójoga van, és azt a házi alapszabály értelmében kötelező tiszteletben tartani.

„Mi most Tomival egészségügyi okok miatt a pályán kívülről segítünk a csapatnak, de azért még a régiek is labdába rúgnak, bár ma már kétségkívül a fiatalok cipelik a nagyobb terhet”

– válaszolja Mezei Norbert arra a kérdésünkre, hogy miként zajlik a generációváltás, vagyis képesek-e még a csapat "matuzsálemjei" felvenni a ritmust az első osztályban.

Azt mondják, már gondolnak azon, hogy néhányan az öregfiúk ligájába neveznek be egy második csapattal, hiszen testben lassan megérnek hozzá, de addig is – ha egészségesek – még azért tudnak lendíteni a rutinjukkal a gárda szekerén.

Amikor a Hungarotarg dicsőséglistája felől érdeklődünk, büszkén mesélik a fiúk, hogy egy bajnoki címmel vették át a csapatot, ehhez pedig ők hozzátettek még hetet. A nyolc bajnoki arannyal jelenleg holtversenyben elsők a Pegazussal és az Atommagkutatóval, de feltett szándékuk, hogy idén már egyedül vezessék a debreceni kispályás labdarúgás örökranglistáját. Ez a 2026-os esztendőre szóló motiváció, de megvan a 2027-re szóló is, a 10. bajnoki cím.

A diadalmenetből nem maradhat ki a Real Team-kupán aratott győzelem. A Hungarotarg ugyanis ezt a babért is learatta 2018-ban, mégpedig az ország minden tájáról idesereglett kispályás menők, profi, élvonalbeli játékosok alkotta csapatok mezőnyében. Ez a bravúr még az NB I-et megjárt játékosok egész sorát felvonultató Ecuadornak sem jött össze a debreceni csapatok közül.

Vissza a jelenbe! A DVKLSZ első osztályának erőviszonyaira térünk rá. „Idén meglehetősen kiegyenlített a bajnokság, nem adják ingyen az elsőséget” – jegyzik meg. A legnagyobb riválisnak a fiatal tehetségeket felvonultató – ma már T-Bútor néven induló – Spektrum gárdáját tekintik, de várhatóan más együttesek is komoly küzdelemre késztetik a hungarotargos legénységet, például a Fékcentrum, amely keretét ugyan idősebb játékosok alkotják, de a régi riválisok ellen mindig kettőzött erővel küzdenek.

Abban egyetértünk, hogy aki szereti a focit, de nem látott még a DVKLSZ égisze alatt zajló mérkőzést, el sem tudja képzelni, milyen hőfokon égnek a játékosok. Úgy tartják, egy amatőr kispályás meccset nehezebb levezetni, mint egy NB I-es rangadót.

„Sajnos előfordulnak csúnya esetek is a pályán, ezt kár lenne tagadni, de általában a mérkőzés után már szent a béke a felek között. Mi például a Fékcentrummal szoktunk parázs csatákat vívni, de már hosszú évek óta barátként tekintünk egymásra, így a végső sípszó után pacsizunk, majd együtt sörözünk”

– reagált a felvetésre Mezei Norbert, de azért nevetve megjegyezte, hogy semmi pénzért nem lenne kispályás játékvezető Debrecenben. A pályán lévő indulatokat pedig a versenyszellemnek tulajdonítja.

„Én sem engedem a fiaimnak, hogy csak úgy legyőzzenek társasjátékban, még ha ez a feleségemnek nem is tetszik. Sportolók vagyunk, nyerni akarunk” – tette hozzá.

Gyöngy Tamás szerint nem azért mennek ki a pályára, és nem azért áldoznak fel egy hétköznap estét, hogy veszítsenek. Természetesen fejet hajtanak az ellenfél előtt, ha úgy hozza a sors, hogy vereséget szenvednek, de győzni akarás nélkül nem lehet sportolni, még amatőr szinten sem. Tamás a térde miatt már másfél éve maródi, de ugyanolyan hőfokkal éli meg az oldalvonal mellett is a mérkőzéseket, mintha a pályán lenne. Ha pedig munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tud jelen lenni, akkor Norbertnek kötelező az eredmény alakulásáról, azaz minden gól után üzenetet küldenie, és így működik ez fordítva is.

Szívfájdalmuk, hogy ma már az Oláh Gábor utcai sportcentrumban játsszák a mérkőzéseket, nem pedig az egyetemi sporttelepen, ahol a Teniszke tökéletes „ideg- és izomlazító levezetést” nyújtott minden bajnoki után. Ha éppen pénteken estére írták ki a meccset a DEAC-pályán, akkor előfordult, hogy néhányan csak vasárnap értek haza...

Komolyra fordítva a szót, arról érdeklődünk, hogy milyen taktikai elemekkel operál a Hungarotarg a mérkőzések előtt. A válasz: semmilyennel. Olyan régóta ismerik egymást, és ismerik az ellenfeleket is, hogy fölösleges lenne táblán felrajzolni a csapatszerkezetet és az aktuális riválisra alkalmazott taktikát. Ekkora rutinnal már egy rövid szóbeli eligazítás is megfelel a kispályás foci aspektusainak mély vizsgálatával, és kezdődhet a meccs. A pontrúgás-variációk régóta begyakorolt figurák, de már az ellenfelek is annyira ismerik a csapatot, hogy rögtönzés nélkül nehéz a kapuba találni, ezért kapnak nagy szerepet az egyéni képességek a kiélezett szituációkban.

„Nyilván tudjuk például azt, hogy az ellenfélből kinek van jó bal lába, és felhívjuk a srácok figyelmét, hogy lehetőleg ne engedjük azt a riválist szabadon lőni; ennyiben merül ki a mérkőzésekre vonatkozó stratégiánk”

– zárja le a kérdésünkre adott választ Gyöngy Tamás, aki Norberttel együtt azzal folytatja, hogy a Hungarotarg nem csak a DVKLSZ bajnokságában szerepel, hanem a nyári és téli holtszezonban is keresi a lehetőséget a megmérettetésre. Hosszú éveken keresztül vett részt nyaranta az országos strandfocibajnokságon, két alkalommal pedig meg is nyerte azt. Sajnálják, hogy megszűnt ez versenysorozat.

„Előfordul, hogy 18 óra alatt értünk haza a Balatonról az egyik bajnoki cím után” 

– mondja nevetve Tamás.

„Ezek a bajnokságok számunkra örökre emlékezetesek maradnak, hiszen a különböző fordulókra öt héten keresztül családostul mentünk, azaz összekötöttük a szenvedélyt a nyaralással” 

– vette át a szót Norbert, aki rátért a téli tornákra is, de csak röviden, mert az ország különböző pontjain a focin túl olyan is történt gyakran, ami „nem tűrne nyomdafestéket”.

A sördopping

Egy sztori mindenképpen említést érdemel. Egyik évben az Ecuador csak úgy lehetett bajnok, ha a Hungarotarg megveri a Victor Security csapatát. Az Ecuador oszlopos tagja, Bencsik András azzal ösztönözte a meccs előtt Gyöngy Tamásékat, hogy ha nyernek, az ő számlájára annyit fogyaszthatnak a Teniszkében, amennyi beléjük fér. Nos, ez elegendő motivációnak bizonyult a Hungarotarg szomjas legénysége számára, meg is nyerték a meccset, az Ecuador pedig bajnok lett. Az est végén aztán Bencsik „Mahó” András – ígéretéhez híven – rendezte a számlát, ami a Hungarotarg esetében 240 korsó sört jelentett.

„Félreértés ne essék, nem csak a sör miatt nyertük meg a meccset – az is motivált bennünket, hogy inkább helyi csapat legyen bajnok Debrecenben” 

– szabadkozott Mezei Norbert.

Ilyenek voltak a régi szép idők, de milyen a jelen a debreceni kispályás futballéletben? – szegeztük a kérdést a fiúknak, aki nagy megértésben fejtik ki, hogy a színvonal egyértelműen és szemmel láthatóan gyengült.

„Sajnos minden negatív irányban változott. Hol vannak már olyan csapatok, mint a már korábban említett Ecuador, Pegazus, Royal Casino vagy a Police? Akkora rangja volt a DVKLSZ első osztályának, hogy a szolnoki Victor Security is elindult két szezonban. Ma már egyre kevesebb a csapat, drasztikusan csökkent a számuk, az öregfiúkat például össze kellett vonni a hatodik osztállyal”

– keseregtek a fiúk, akik értetlenül állnak az előtt, hogy a fiatal és az idősebb korosztályban is egyre kevesebben fociznak, meg egyáltalán sportolnak. Ez súlyos társadalmi probléma – teszi hozzá Norbert, aki a DVSC Labdarúgó Akadémián edző, és keserű tapasztalata, hogy nagyon nehéz a gyerekeket rávenni az aktív sportolásra.

A Hungarotarg kerete a 2026-os idényre:
Bacskai Attila, Barta Károly, Bíró Tamás, Bogár Márk, Buka Bence, Dér István, Éder Gergő, Fecskovics Mike, Gyöngy Tamás, Halász Zoltán, Kasuba Máté, Kiss Levente, Komjáti Dániel, Mezei Norbert, Nagy Norbert, Perényi Roland, Polgár Gábor, Siska Gergő, Szabó Balázs, Szalánczi Zoltán, Varga Dániel.

A jövőt firtató kérdés felvet dilemmákat. Meddig lehet felvenni a versenyt a fiatalabbakkal? Maradjanak az első osztályban, ameddig még bírnak lépni? Esetleg vándoroljanak át az öregfiúk-bajnokságba? Indítsanak két csapatot: egyet a fiataloknak az élvonalban, a másikat pedig az idősebbeknek a szeniorok között? Mit szól ehhez a névadó?

Mindez a jövő zenéje, egyelőre a kilencedik bajnoki címre tesznek fel mindent a fiúk.

„Örök hála Hammer Ferencnek, aki mindenben támogatja a társaságot, minden kérésünket azonnal teljesíti, vonatkozzon az felszerelésre vagy utazásra, és teljes mellszélességgel áll a csapat mellett, miközben csak annyi elvárása van, hogy minden meccsre álljunk ki. Büszkék vagyunk arra, hogy az elmúlt 18 évben még a nagyon nehéz helyzetekben, betegség- vagy sérüléshullám esetén is megfeleltünk ennek az elvárásnak”

– így Mezei Norbert és Gyöngy Tamás az „utolsó szó” jogán.

Cs. Bereczki Attila