Díjazták a Polgár lelkét formáló tanárnőt
A Polgár büszkesége elismerést idén Hadházi Renáta vehette át a köztisztviselők napján. Bár munkáját Egerben és Tiszaújvárosban végzi, életének középpontja mindvégig Polgár maradt. A város, ahonnan elindult, most hálával hajtott fejet előtte – azért a csendes, ám annál jelentősebb önkéntes munkáért, amellyel a hátrányos helyzetűeket, az írás-olvasás nehézségeivel küzdőket segíti.
Hadházi Renáta története arról szól, hogy a tudás és az emberség kéz a kézben jár. Hogy a valódi segítség csendben történik – egy kisvárosban, egy otthonban, egy tanár és egy tanítvány között. És arról, hogy Polgár büszkesége nemcsak a díj, hanem maga az ember, aki minden nap tesz érte.
Renáta ma az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen dolgozik egyetemi tanársegédként. Anyanyelvi és irodalmi ismereteket, mesekutatást és irodalomtörténetet tanít a leendő pedagógusoknak. Eger mellett azonban megmaradt óraadónak korábbi munkahelyén, a tiszaújvárosi Széchenyi István Általános Iskolában, ahol a magyar nyelv és irodalom tantárgy mellett a dráma és színház világát is közelebb viszi a gyerekekhez.
– Én elsősorban embernek, másodsorban pedagógusnak tekintem magam – fogalmazta meg ars poeticáját. Az elismerést önkéntes munkájáért kapta. Jelenleg egy felnőttet tanít írni és olvasni, ám korábban, a járványidőszak alatt gyerekek tucatjainak segített online a házi feladatokban, a szülők hívására.
Mindezt szerényen, a nyilvánosság elől rejtve tette.
– Ez egy láthatatlan tevékenység. Nem is kell, hogy tudjanak róla. Az a fontos, hogy valakinek éppen akkor segíthetek – mondja csendesen.
Szakmai pályája mögött mély emberi indíttatás húzódik. A pedagóguspálya gondolata már a Tudor-műhelyben született meg, ahol kisdiák korában a tehetséges, de hátrányos helyzetű gyerekeket támogatták. Ott Olajos Istvánné, Marika néni mondta ki először: „Jó tanár lenne belőled”.
– Ő volt az, aki meglátta bennem a motivációt, aki először hitt bennem. A műhelyben tapasztalt közösségi élmény és emberi figyelem máig ható inspirációvá vált számomra – mondta.
Később, az egyetemen találkozott először tudományos szinten is a nyelvi hátrány problémájával. Kutatásai a cigány–magyar kétnyelvű gyermekek nyelvi helyzetére irányulnak: arra, hogyan lehet pedagógiai és nyelvészeti módszerekkel segíteni azokat, akik nem az oktatás nyelvén szocializálódnak.
– A nyelvi hátrány nem hiba, hanem egyfajta elakadás, amit meg lehet érteni és le lehet küzdeni – vallja.
Renáta célja, hogy tudományos és emberi oldalról is enyhítse ezeket a hátrányokat. Polgáron hétvégente önkéntesként tanít, segít, korrepetál – abban hisz, hogy az írás és az olvasás nem csupán tudás, hanem az önkifejezés és a méltóság eszköze.
Sosem tagadta, mennyit köszönhet szülővárosának.
– Polgár mindig támogatott. Amikor egyetemistaként nehéz volt, kaptam Bursa Hungarica ösztöndíjat, kaptam jó szót, biztatást. Azt érzem, hogy én innen mindig csak szeretetet és jót kaptam. Ezért is vagyok hálás a városnak és az embereknek – mondja meghatottan.
Bár tudományos pályán halad, a szíve a középiskolához húz. Úgy érzi, ha egyszer újra lesz gimnázium Polgáron, ott szeretne tanítani. Itt képzeli el jövőjét, itt szeretne családot alapítani. – Polgár az otthonom. Innen indultam, ide tartozom, és ide térek vissza.
CH
