Debreceni 21-es: Szabados Richárd bankár
Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal Szabados Richárd közgazdásztól, az Erste Bank vezérigazgató-helyettesétől, a Magyar Jégkorong Szövetség elnökségi tagjától.
CívisCafé: Olvasva a szakmai önéletrajzát, az az egyszeri debreceni benyomása, hogy Ön túlképzett a cívisvároshoz. Debrecenben nem tudta megvalósítani az álmait?
Szabados Richárd: Szó sincs erről. Nagyon büszke debreceni diák vagyok, a debreceniség jó és rossz tulajdonságaival együtt. Csökönyös, mint egy szamár és szorgalmas, mint egy méh. Szülővárosa csak egy van az embernek, kutyakötelessége annak jó hírét vinni, azt segíteni, a csapatainak pedig szurkolni, bárhol is éljen vagy dolgozzon. Nekem megadatott, hogy több európai városban is tanuljak vagy dolgozzak, de Debrecenből nincs másik, és ezt csak az értheti, aki idevaló.
CívisCafé: Kocka volt diákként a debreceni iskolapadban, szabadidejében pedig Machiavellit olvasott?
Szabados Richárd: Az általános iskolára úgy emlékszem, mint ahol nem tanultam, de kitűnően szerepeltem. A középiskolára pedig úgy, hogy rengeteget tanultam, de csak jól teljesítettem. Az egyetemen meg vagyonokat fizettem a kiváló jegyzetek fénymásolataiért, illetve csak abból a két tantárgyból buktam meg elsőre, ami ma a hivatásom: közgazdaságtan és számvitel. Nincsenek véletlenek. A fejedelem című könyvet Machiavellitől csak később olvastam, azt is ajándékba kaptam, amúgy egy remek mű.
CívisCafé: Milyen volt a boldog gyerekkor?
Szabados Richárd: Biciklizés a Tócóskertben, kosarazás az Agráron, kulcs a nyakban, ivás a vízcsapokból, parizeres kifli és álmodozás egy Jordan-cipőről. Mobil és kütyük sehol. Nemrég a nagyobbik srácom megkérdezte, van-e valamilyen applikáció az olvasáshoz. Mondtam neki, a könyv az, kisfiam…
CívisCafé: Gyerekként felelősen gazdálkodott a zsebpénzével, vagy rögtön elszórta?
Szabados Richárd: Se az ösztöndíjam, se a zsebpénzem nem volt olyan sok, hogy abból megtakarítani tudhattam volna, legalábbis mindig ezt mondtam a szüleimnek, akik persze sosem értettek velem egyet. Ma már én is nekik adok igazat, de akkoriban azért hamar talált helyet magának az a pár forint.
CívisCafé: A bankszakma iránt az egyetem előtt is érdeklődött, vagy gondolta, elvégzi a közgázt, aztán lesz, ami lesz?
Szabados Richárd: Olyan jó lenne erre azt mondani, hogy már oviban is bankár akartam lenni, de ez egyáltalán nem igaz. Édesanyám ugyan sokat mondogatta ezt, de mindig halálosan unalmasnak gondoltam a banki világot. A végén is csak teljesen véletlenül lettem bankár, mert először adótanácsadó voltam, de a cég világszinten tönkrement, ezért gondoltam biztonságosabb más iparág után nézni. Ezt dobta az élet, ma pedig már el sem tudok képzelni mást.
CívisCafé: Igazán gyors és felívelő pályán a karrierje, mit gondol, mivel érte ezt el? A sikernek titka vagy ára van?
Szabados Richárd: Semmiféle titok nincs, de több dologból áll azért ez össze. Ambíció, kitartás, mások megfigyelése, sok-sok hibázás, bátorság és némi szerencse. Talán az átlagnál jobban tudok kommunikálni és imádok fejest ugrani a nehéz helyzetekbe. Amúgy egyáltalán nem gondolom a karrieremet különlegesnek, bárki meg tudja csinálni. El kell tudni valamit képzelni, aztán elkezdeni megvalósítani, ennyi. Édesapám szerint az átlagos nem elég, igaza volt.
CívisCafé: Magyarországon felelősségteljesek pénzügyileg az emberek?
Szabados Richárd: Alapvetően sokkal jobb a helyzet ma, mint tegnap volt, de hosszú még az út a holnapig. Hiányzik az alap pénzügyi oktatás, amit nem lehet elég korán kezdeni. Éppen ezért inkább autodidakta módon szedik fel az emberek magukra azt, amire éppen szükségük van, de nem látják át az összefüggéseket. Autós nyelven mondva, nem cél, hogy mindenki tudjon motort cserélni, de az azért minimum, hogy ha vezetsz, akkor tankolni legalább tudj önállóan is.
CívisCafé: Az Erste Bankot kétszáz évvel ezelőtt a szegények, a kisemberek érdekében alapították Bécsben. Lehet egy banknak manapság filozófiája, egyéni küldetése, vagy uniformizálódtak a pénzintézetek?
Szabados Richárd: Rengeteg hasonlóság van, de azért olyan ez, mint a pékségek: mindenhol van kakaós csiga, mégis mindenhol más az íze, máshogy kínálják, más a környezet és más termékeket tudok mellé választani. Kulturális szempontból is teljesen eltérnek a bankok, persze ez kívülről nehezebben érzékelhető, de azért a reklámokon és a személyes tapasztalatokon keresztül elég hamar tetten érthető. A legfontosabb megkülönböztető jegy mindig az ott dolgozó emberek. Ha pedig nem az emberek segítése egy banknak a legfelsőbb szintű küldetése, akkor inkább ki se nyisson!
CívisCafé: A bank- és pénzügyi szektor a gazdaság egyik nélkülözhetetlen szegmense. Magyarországon mégis vannak, akik karvalytőkét emlegetnek a bankok kapcsán, és a politika is ráül erre a hangulatra, amikor csak esélyt érez. Tapasztal előítéletet a környezetében?
Szabados Richárd: Hogyne tapasztalnék! De ez azért többnyire inkább csak negatív percepció, hamar meg lehet változtatni. Valóban nem szoktam sehol emlegetni, hogy bankár vagyok, úgy vettem észre, ha valaki focista vagy Való Világ-szereplő, akkor sokkal népszerűbb. De ha baj van, vagy pénzügyi kérdés, akkor eltűnnek ezek a negatív jelzők. Nekünk az ügyfelek sikere és gyarapodása kell legyen a kirakatban. Bankok nélkül nincs gazdaság, és kilábalás sincs a válságból. A bankoknak támogatást kell nyújtani a nehéz időkben is, a legnagyobb hiba lenne, például pont most nem hitelezni.
CívisCafé: A vállalati üzletág első embereként van rálátása a gazdasági helyzetre, a cégek potenciáljára. Tényleg pörög a magyar gazdaság, vagyis pörgött a járvány előtt?
Szabados Richárd: Valóban pörgött, sőt nemzetközi összehasonlításban is, és nem is csak egy évet tekintve. Azért azt lehetett látni, hogy ez nem tartható fent sokáig, a legtöbben 2021-et jelöltük meg mint lehetséges idejét egy következő válságnak, de a vírusra és a vele járó pszichikai és gazdasági reakciókra senki nem számított.
CívisCafé: Túlélésre kérnek pénzt a cégek, vagy fejlesztésre? Melyikből van több?
Szabados Richárd: A pandémia jelenleg alapjaiban határozza meg a cégek finanszírozási igényeit és egyúttal lehetőségeit is. A beruházások, eszközcserék lelassultak, inkább a meglévő hitelek átforgatása történik egy kedvezményesebb konstrukcióra. Persze vannak új igények is, és vannak krízishitelek is, de azért többségében vannak azok az ügyfelek, akik továbbra is fizetnek mindent rendesen.
CívisCafé: A koronavírus-járvány a bankszektort is megrázta? Kevesebb pénzt kell megszámolni?
Szabados Richárd: Bankadó, rendkívüli bankadó, moratórium, céltartalék-képzés, csökkenő forgalom, céges bedőlések – csakhogy egy párat említsek, aminek közvetlen és azonnali hatása van a banki profitra. A bankrendszer idén várhatóan veszteséges lesz.
CívisCafé: A gyerekeinek mit mond, mit tanít majd a pénzről, a boldogulásról, az anyagi jólétről?
Szabados Richárd: Csak három dolgot: Mindig előbb megtakarítunk, és csak utána költünk. A költésünk mindig csak a megtakarításunk töredéke lehet. Hitelt pedig csak befektetésre és beruházásra veszünk fel, pusztán anyagi javakra sosem. Ezt a következő 15 évben nem hiszik majd el nekem, szerencsére addig még biztos itthon lesznek.
CívisCafé: A különbség a gazdag és a szegény között az: a gazdag már tudja, hogy a pénz nem boldogít, a szegény meg még reménykedik benne. Önnek van erről tapasztalata?
Szabados Richárd: A pénznek semmi köze a boldogsághoz, de amit a pénzből veszünk, annak már igen. Mindenkinek mást jelent a boldogság, de az alapvető egzisztenciához azért szükség van pénzre. Attól még, hogy boldog vagyok, nem biztos, hogy ki tudom fizetni a számlákat. De ha már kifizettem, akkor sincs semmi garancia rá, hogy boldog leszek. Ezért a boldogságot tekintve, nincs különbség a gazdag és szegény között. A különbség inkább a két állapot megélése között van. A gazdag-szegény-boldog hármasból kettő már voltam, de nem árulom el, hogy melyik kettő.
CívisCafé: A rovat állandó kérdése az, hogy van az a pénz, amiért elhagyná Debrecent? Ezek szerint volt…
Szabados Richárd: Egyetem után, üres zsebbel, albérletbe mentem Budapestre, pusztán kalandvágyból. Most már 20 éve élek a fővárosban, el sem hiszem. Azért nem zárom ki, hogy Debrecenben is vállalok majd tisztséget a jövőben.
CívisCafé: Tudjuk, hogy nagy sportrajongó, Loki-drukker, és gyakran hazajár. Láttuk a DVSC-Paks mérkőzésen is a Nagyerdei Stadionban. Amikor lefújták, mit érzett? Keserűséget vagy dühöt?
Szabados Richárd: A sors fintora, hogy én csak azóta járok Loki-meccsre, amióta legutóbb feljutott az első osztályba, vagyis 1993 óta. Szomorú, hogy most kiestünk, de sajnos az egész szezont nézve nem nagyon foghatjuk másra a kiesést. Sebaj, hátha a tulajdonosi átalakítások majd segítenek illetve az NB II-ben egy idegenbeli nyíregyházi vagy békéscsabai túrának azért lesz népszerűsége rendesen…
CívisCafé: Van egy másik szerelme, a jégkorong! Korábban is vonzódott a jeges sporthoz?
Szabados Richárd: Egy barátommal jártunk a válogatott meccseire korábban is, illetve Csíkszeredába is a Steaua ellen, de valóban az Erste-szponzoráció óta erősödött ez fel. Azóta már hokis család lettünk, minden héten járunk meccsekre, mindkét fiam igazolt játékos U10 és U8 korosztályokban, és öregségemre én is elkezdtem játszani, pedig sosem voltam jégen azelőtt.
CívisCafé: Az Erste Liga alelnökeként mit vár az új bajnoki idénytől? Legyen bajnok a DEAC?
Szabados Richárd: Sajnos a tisztségemnél fogva nem szurkolhatok jobban a DEAC-nak, mint a többi csapatnak, de ahogy néztem az elmúlt két szezont, nincs is rá szükség, tudatos építkezés folyik Debrecenben. Remélem, izgalmas mérkőzések lesznek, de előbb még legyen meg minden zöld lámpa a szeptemberi induláshoz, most a vírus miatt elég sok a bizonytalanság.
CívisCafé: A kulináris élvezetek kedvelőihez is szóljunk! Körömpörkölt vagy cézársaláta?
Szabados Richárd: Egyértelműen a cézársaláta, mert másfél éve változtattam az étrendemen és sikerült is ledobni húsz kilogrammot, azt már nem szívesen szedném vissza. Persze ha azt mondjátok, még mindig van duplasajtos milánói és melegszendvics a Délibáb étteremben, akkor azonnal abbahagyom a diétát!
CívisCafé: Aki nagy meccsrejáró, társasági ember is egyben. Sör, bor vagy pálinka?
Szabados Richárd: Nagy sörös voltam, majd beleidősödtem a száraz borok szeretetébe. Pálinkára mindig vevő vagyok, de sose bírtam, és mindig megbánom, ha iszom, mert - ahogy a mondás tartja - ha bort iszik valaki, akkor csuda dolgokra gondol, de ha pálinkát, akkor meg is csinálja!
CívisCafé: Kémeink jelentették, nagy könyvmoly. Ajánljon olvasóinknak három izgalmas könyvet!
Szabados Richárd: Imádom a könyveket, és párhuzamos olvasó vagyok, ami azt jelenti, hogy körülbelül tíz könyvet olvasok mindig egyszerre. Így a hangulatomnak megfelelően tudok mindig választani, és agytornának sem rossz, emlékezni rá, hol járok és mi történt eddig. Debrecenieknek kötelező olvasmány Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című könyve. A humort és hokit kedvelőknek Fredrik Backman Mi vagyunk a medvéket ajánlom. Aki pedig a szépirodalmat sem veti meg, annak Daniel Keyes Virágot Algernonnak című könyvét, nagy kedvencem.
CívisCafé: Mi a legjobb Debrecenben, és mi a legrosszabb?
Szabados Richárd: Bárhol is járok a világban, csak Debrecenben érzem, hogy igazán otthon vagyok, és csak ott tudok újra picit gyerek lenni, kikapcsolni pár órára teljesen. Ha lenne egy hegy, ahol snowboardozni lehet, akkor még többet lennék otthon.
Cs. Bereczki Attila