Debrecenben fáklyafénnyel tisztelegtek a hősök előtt
Fáklyás felvonulással emlékeztek Debrecenben az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire március 15-e előestéjén, szombaton. A résztvevők a Régi Városházától a Kossuth téren át az Emlékkertig vonultak, ahol ünnepi műsor várta az érdeklődőket.
Az Emlékkertben Barcsa Lajos alpolgármester beszédében úgy fogalmazott, hogy amikor a résztvevők a fáklyák fényében végigsétáltak Debrecen utcáin, nem csupán egy történelmi eseményre emlékeztek, hanem arra az érzésre is, amely 1848 márciusában egyszerre dobogtatta meg a magyar szíveket: a szabadság érzésére. Kiemelte, hogy a márciusi ifjak nem kértek engedélyt arra, hogy szeressék a hazájukat, és nem vártak útmutatást arra sem, miként kell magyar emberként gondolkodni. Egyszerűen kiálltak, és kimondták: szabad nemzet akarnak lenni. Hangsúlyozta, hogy ez a bátorság nemcsak Pesten született meg, hanem itt Debrecenben is jelen volt.
Az alpolgármester felidézte, hogy a Református Kollégium diákjai és tanárai az „Orando et laborando”, vagyis „imádkozva és dolgozva” jelige szellemében álltak a szabadság ügye mellé. Volt, aki fegyvert fogott, mások tudásukkal szolgálták a hazát, de mindannyian ugyanazt akarták, hogy a magyarok maguk dönthessenek a saját sorsukról. Barcsa Lajos hangsúlyozta, hogy ez a gondolat ma is aktuális. Úgy fogalmazott: a szabadság nemcsak történelmi emlék, hanem mindennapi felelősség. Mint mondta, ma is vannak Európában olyan erők, amelyek szerint a nemzetek helyett távoli központoknak kellene eldönteniük, hogyan éljenek és milyen jövőt építsenek az emberek. Ezzel szemben a márciusi ifjak örököseiként azt valljuk, hogy Magyarország sorsáról mindig a magyar embereknek kell dönteniük.
Az alpolgármester külön örömét fejezte ki amiatt, hogy sok fiatal vett részt az eseményen. Mint mondta, 1848-ban is fiatalok álltak a szabadság ügye mellé, és a mai fiatalok jelenléte azt üzeni, hogy a magyar szabadság lángja nem alszik ki. Úgy fogalmazott: a fáklya, amelyet a résztvevők a kezükben tartottak, több mint jelképes láng. Annak a hitnek a szimbóluma, hogy a magyar nemzet képes megőrizni azt, amit elődei kivívtak. A történelem során a magyaroknak sokszor kellett választaniuk behódolás, hallgatás vagy felegyenesedés között. Hozzátette: 1848 hősei tudták a választ, és nekünk is tudnunk kell, hogy a magyar szabadság ügye soha nem lehet alku tárgya.
Barcsa Lajos beszédében – felidézve Kossuth Lajost – Debrecent a szabadság őrvárosának nevezte, hangsúlyozva, ez nem csupán történelmi emlék, hanem felelősség is, hogy a magyar szabadság lángját továbbadjuk a következő nemzedékeknek.
Az ünnepi műsorban közreműködött a Bíró Zenekar, a Debreceni Népi Együttes, a Hortobágy Néptáncegyüttes, valamint Papp István, a Csokonai Színház színművésze.
