Bekukkantottunk néhány buliba Biharban

– Hoztunk óriási hidegtálat mindenféle hússal, ami ilyenkor illő, meg szendvicseket, sós rágcsálnivalókat, édességeket, de hát itt a főszereplő az alkohol. Nem vagyunk alkoholisták, de faluhelyen az igazi tenyeres-talpas házipálinka az, ami megalapozza a hangulatot. És ebben jó úton vagyunk – világosított fel Vadász Miklós és Bogár György arról, hogy mi a menü egy szilveszteri buliban. Óránk december 31-e este fél kilencet mutatott és az évzáró-évnyitó bulitúránkat Tetétlenen kezdtük. A faluház nagytermében a terített asztalok mellett családi-baráti közösségek tagjai falatozgatás, iszogatás közben mustrálgatták a táncolókat, a gyerekek egy kisebb helyiségben rajzoltak, kirakóztak, játszottak, aki pedig beszélgetni akart, vagy az épület előtt a szabadban, vagy az épület csendesebb részeiben tudta megtenni.

– Hosszú idő után ez az első szilvesztere a településnek. Legalább 10 éve nem volt itt szilveszteri buli. Ellaposodott, a szülők elhunytak, kedvünk se igen volt, és valahogy nem jött elő a gondolat, hogy rendezzünk bármilyen bulit is. A falu új vezetése gondolta, élesszük újra az év végi összejövetelt, mert ez valamikor nagyon jól működött – beszélt a buli előzményeiről Háló Istvánné, Tetétlen alpolgármestere, aki nem titkolta, a szilveszteri összejövetelük akár csapatépítő is lehet, és ha jól sikerül, és miért ne lenne sikeres, akkor jövőre még többen lesznek. – Családi-baráti batyusbál a miénk – folytatta –, a családom segített termet díszíteni, a zenét megcsinálni. Ha kezd laposodni a hangulat, akkor játékokat iktatunk a programba. Lesz tombolasorsolás, éjfélkor tűzijáték. Háromezer forint volt a belépő, ebből kifizettük a faluház bérleti díját, a maradékból tombolanyereményeket vettünk. Úgy 65-en lehetünk összesen – mondta.

A földesinek nagy híre van

Mi pedig a ködös, csendes estében indultunk a következő faluba, Földesre, ahol, mint azt Takács Katalintól, a Karácsony Sándor Közösségi Ház intézményvezetőjétől megtudtuk, ha a szilveszteri szórakozás hagyományáról beszélünk, abból az ő települése ki nem maradhat. Igaz, most volt jó pár év szünet.

– Régen tradíció volt a szilveszteri mulatság. 2018 óta viszont most tartjuk az elsőt. Az épületet újítottuk fel, majd jött a Covid, utána a rezsiár-növekedés, 2024-ben azonban úgy döntöttünk, hogy megtartjuk az év végi összejövetelt. Közel 250-en vagyunk, kétféle zenével állunk a vendégek szolgálatára. A nagyteremben a Zé Klub Zenekar élőzenéjére, a klubteremben pedig retródiszkóra táncolhatnak az emberek – tudtuk meg Takács Katalintól. A vacsorázó, majd táncoló közönség között elvegyülve láttuk, Berettyóújfaluból, Hajdúszoboszlóról, Nádudvarról és Püspökladányból is voltak vendégek. Utóbbiak elmondták, hogy a földesi szilveszter majdhogynem fogalom a környéken annak ellenére, hogy régen volt az utolsó. Most azonban, ahogy megtudták, hogy lesz, jelentkeztek és baráti társasággal jöttek át. Igaz, még csak tíz óra körül járt az idő, de eddig nem csalódtak: a vacsora bőséges és finom volt, a zene pedig szenzációs. A program természetesen a tánc, pihenésképpen a beszélgetés. Jeneiné Egri Izabella polgármestert is felfedeztük egy asztaltársaságban. 
– Nagy öröm, hogy 2024 utolsó estéjén itt lehetünk, és sokan elfogadták a meghívásunkat. Ismerős arcokkal újra találkozhatunk, hiszen majdnem barátok vagyunk, mert a szilvesztereket régen együtt töltöttük. Az est sajátossága, hogy földesi vállalkozó készítette a vacsoránkat, az éjféli menü pedig egy debreceni specialitása. A földesi néptáncosok szolgálják fel az ételeket. Sok fiatal van, és az nagyon nagy ajándék, hogy a családok együtt vannak. A gyerekek számára játszó-, pihenő-, és altatószobát rendeztünk be – mondta el a faluvezető.

Dschinghis Khanra Keresztesen

Mindeközben még sötétebb lett az éjszaka, hiszen a sűrű ködön alig tudott áttörni az utcai lámpák fénye. Folytattuk utunkat; Földes utcáin senkivel sem találkoztunk, és ami szokatlan volt a korábbi évek szilveszteréhez képest, sem petárda, sem tűzijáték nem törte meg a csendet. Berettyóújfalu már mozgalmasabb volt, igaz, fényben és hangban itt is visszafogottabb. Párok, kis csoportok tartottak céljuk felé, egy-egy házból hangos zene utcára szökött foszlányai jelezték, hogy bent bizony javában búcsúztatják a régit és készülnek az új köszöntésére. 

Mezőpeterden úgy suhantunk keresztül, hogy nemhogy a szilveszterre, de még az alvás nélküli éjszakára utaló jelet sem láttunk, hallottunk. Biharkeresztes is a késő este legcsendesebb, legnyugodtabb oldalát mutatta, és ha nem tudjuk, hogy hol van a körülbelül 300 fős évzáró-évnyitó zenés-táncos összejövetel, bizony elmegyünk a művelődési ház előtt. A buli a kisváros legnagyobb rendezvénytermében, a sportcsarnokban volt. Bent a széksorokon kisebb-nagyobb közösségek, az asztalokon sokféle sütemény és étel, ez mutatta a bál batyus jellegét, és a ceremóniamester Halics Attila pultja előtt sok-sok ember ropta a Dschinghis Khan együttes névadójáról szóló örökéletű slágerre. – Nagyon nagy buli, telt házas rendezvény, egy régi nosztalgikus estet hoztunk itt össze, de természetesen vannak új zenék is. Boldogan várjuk az új évet – tette ki oldalra rövid időre mikrofonját Halics Attila, hogy váltson velünk néhány szót. A táncolók között felfedeztünk ártándi, toldi és berettyóújfalui ismerősöket is, no meg Dani Béla Pétert, Biharkeresztes polgármesterét. – Régebben a művelődési ház szervezte a szilveszter estéket, ez most magánszervezésű, és amint látható, igen jó hangulat van… – boldog új évet kívántunk egymásnak és ki-ki ment a maga útjára. A polgármester a társaságába, mi pedig Kismarjára.

A talicska platójáról

Bedőn és Nagykerekin sem láttuk jelét a szilveszterezésnek, ellenben Kismarjához közeledve a falu fölé lőtt tűzijáték világított át a ködön. A főutca felé kanyarodva meg is pillantottuk a maszek tűzijáték helyét: a kis tér zöld részére tolt fémtalicska platójáról indultak a magasság felé a fénytünemény forrásai. Persze ott volt a „gazda” is, egyik kezében cigarettát tartva, másikat zsebre dugva felügyelte az óévbúcsúztató szertartást.

A falu szilveszteri vigassága a művelődési házban volt. – Retró bulit szerveztünk lakossági igényre, hogy hozzuk vissza a régi-régi batyusbálok hangulatát. Itt nincs büfé. Virslit, szendvicset hozott mindenki, és látható, jól érezzük magunkat – tárta szét karjait Zsíros László, a falu új polgármestere. – Nincs különösebb programunk, pontosabban az az est programja, hogy jól érezzük magunkat. Három hónapja vagyok polgármester, szeretném, ha összetartóbb lenne Kismarja közössége, és a szilveszterezés is ezt szolgálja – tette hozzá, és közben megismerhettük a polgármester feleségét is, aki férje mondanivalóját kiegészítette annyival, hogy ő koordinálta az asztalfoglalásokat, ők díszítették a termet, szerveztek a gyerekeknek a kisteremben játszóházat, különítettek el nekik pihenősarkot, és ha fárad a felnőttek társasága, ők gondoskodnak játékról.

A kismarjai bulizók egyik legjobban öltözött tagját, a nyakkendőben, ingben szórakozó magas férfit szólítottuk meg, hogy honnan értesült a buliról. Kiderült, ő Gyarmati Ferenc, Szentesről érkezett a családjával, és Zsíros László polgármesterrel már kilenc éve járnak motorostalálkozókra. Az ő invitálására jött el feleségével és két gyermekével. És mivel nem először van már itt, vannak ismerősei Kismarján. – A barátok miatt feltétlenül érdemes volt ennyit utazni – jelentette ki, és már fordult is a tánctér felé.

CH