Az Erik Sumo Band varázsa

Az Erik Sumo Band fergeteges fellépőgárdával ajándékozta meg a debreceni közönséget. Amit a zenekar produkált, az egyszerűen vérbeli profizmus.

Elég, ha csak sorra vesszük a tagokat: Harcsa Veronika nevének hallatára a hazai dzsesszrajongók szeme bizonyára fel is csillant. A bűbájosan törékeny alkatú énekesnő lehengerlő lágysággal énekelt, hangjának érintése balzsamos simogatás egy mikrofon számára. Hasonló átéléssel adta át magát a közönségnek Kiss Erzsi, akinek ereje a formabontó énekstílusában, felszabadult fellépésében nyilvánul meg. Hangját egyfajta misztikus eksztázis atmoszférája lengi körül. Mindkét énekesnő teljesítményétől a kellemes borzongás cikázott végig rajtunk.

A billentyűket Erik Sumo, azaz Tövisházi Ambrus bűvölte. A húrok a bolondos Drapos Gergely basszusgitárostól rettegtek. Az ő nevükhöz fűződik még az Amorf Ördögök és a Péterfy Borit kísérő Love Band is. A doboknál a mérhetetlenül pontos reakcióidejéről – mellesleg a Colorstar dobosaként – ismert Farkas Zoltán ült. A perkák mögött Pápai Andrást, a szólógitárnál pedig a Monchichi Potenciál egykori gitárosát, Mészáros Ádámot láthattuk.

A koncerten főként a My Rocky Mountain című albumuk számait hallhattuk, a címadó dal mellett a Sirens of the dead sea, a The real moustache, a Csillag vagy fecske Sumós átirata és a Map of the world is elhangzott. Az „Én sziklás-hegységem” mellett az új albumból is kaptunk ízelítőt. Így zajlott egy vidám kis táncolós este a Perényin. Miután kipihentük a koncertélményt és megemésztettük az energiáit, a zenekar frontemberével, Tövisházi Ambrussal és a két énekesnővel, Kiss Erzsivel és Harcsa Veronikával beszélgettünk.

Cívishír: – Túlzás nélkül, valósággal a színpadon. A tánctérről úgy tűnt, legalább annyira élvezitek a koncertet, mint a hallgatóság.

Harcsa Veronika: – Nagyon jó közönség volt, még Budapesten is ritkán tapasztalunk ilyen hangulatot. Általában idő kell, hogy feloldjuk az embereket, itt pedig már az első számtól kezdve elengedte magát mindenki. Tényleg nagyon jól éreztük magunkat mi is.

Cívishír: – A My Rocky Mountain című dalt – ami talán az egyik legnagyobb sikeretek – a közönség is együtt énekelte veletek. Számtokra milyen érzelmeket tükröz ez a szám?

Tövisházi Ambrus: – Egy dal megírását egy gyermek születéséhez lehetne hasonlítani. Nyílván „szülőként” hatásod van rá, másrészt viszont egy önálló akarattal bíró egyén. A születése pillanatában még meghatározhatják az érzelmek, azonban ő a saját sorsát teljesíti be. Mivel az előadó is folyamatosan változik, számtalan dolog formálja egy dal útját. Tehát egy zeneszámnak éppúgy megvan a maga születése, mint a halála is. Van az időnek egy olyan pontja, amikor a közönséget már nem érdekli a dal, hiszen az ő befogadásuk is „életét” önt az adott zenébe. Éppen ezért, öt év elteltével lehetetlen beszélni a dalhoz kötött érzelmekről és emlékekről, mivel ezek már régen megváltoztak.

Cívishír: – Rendben, akkor maradjunk a jelen időben. Debütált a koncerten egy új szám, amit a szeptemberben megjelenő új albumotok címadó dalaként konferáltál fel. Mit tudhatunk erről?

Tövisházi Ambrus: – Az új lemeznek The Trouble Soup lesz a címe, ami azt jelenti, A bajleves. Maga a cím a világra, az aktuális problémákra reflektál, de mi a nehézségeket egy ilyen rockabilly-s hangzással oldjuk meg. Hiszen a gondokat és a feszültséget egy ilyen vidám hangulatú dal oldja fel a legkönnyebben.

Harcsa Veronika: – Legalábbis egy időre.

Cívishír: – Hány zene kerül fel a The Trouble Soup-ra? Szerepet kapnak feldolgozások ezúttal is? Miben lesz más az első lemezhez képest?

Tövisházi Ambrus: – Az albumon 14 szám hallható majd, mindegyik teljesen saját darab. Ezen kívül a zenekart is sokkal inkább tükrözni fogja, mint a My Rocky Mountain, ami leginkább az én agyszüleményem terméke. Amíg azt egy kezdeti projektnek nevezhetnénk, az új lemez teljes egészében a saját megnyilvánulásunk. A The Trouble Soup esetében a zenekar valamennyi tagja saját egyéniségével is színesíti az album születését.

Cívishír: – Esetleg magyar nyelvű zenét terveztek?

Tövisházi Ambrus: – Nem. Egyrészt azért, mert az Erik Sumo Bandnek az egyik sajátos jellegzetessége Erzsinek a nyelveken, időn és téren túli egyedi énekein alapszik. Erre a hangzásvilágra sokkal inkább olyan nyelv rezonál, ami itthon még elég képlékenynek, rugalmasnak számít. A magyar nyelvhez – mint anyanyelvéhez – a hazai közönség az idők és a történelem folyamán rengeteg képzetet társított. A magam részéről felnézek az igazán jó dalszövegírókra, akik méltóképpen képesek meglovagolni a magyar nyelvet. Vegyük például Lovasi Andrást, aki az elmúlt időkben a rímeivel rengeteget adott a műfajhoz. Mi viszont nem a szövegekben gondolkodunk, inkább a hangulattal operálunk. Erzsinek pedig a kitalált fantázianyelvéhez egy másik idegen nyelv sokkal jobban illeszkedik.

Cívishír: – Ezt egyébként hogy csinálod, Erzsi? A közönségre is észrevehetően nagy hatással van ez a szabad előadásmód. Honnan jön ez a nyelv?

Kiss Erzsi: – Ez nálam abszolút nem tudatos, nem követek semmilyen utat, csak úgy jön. Nálunk nem a szöveg határozza meg a zenét, hanem fordítva. A zenére, a hangzásra összpontosítunk, és abból nő ki a szöveg.

Cívishír: – Kicsit visszakanyarodva a magyar nyelvhez, a Harcsa Veronika Quartettel már 3 remek albumotok jelent meg. Sokan kíváncsiak arra, miért nem énekelsz magyarul is, hiszen azt is örömmel hallanánk. Ha jól tudom eddig az Ikon című műsorban egy Tankcsapda-átiratnál hallhattunk az anyanyelveden énekelni.

Harcsa Veronika: – Ennek az első számú oka az, hogy azok a dalok, amiket énekelek, ahhoz az angol nyelv passzol. A magyar nyelvnek jól állnak a sanzonos dalok vagy éppen a rock, de a dzsesszes dalok inkább angolul hangzanak jól. Egyébként én nagyon szeretnék magyarul is énekelni, tervben van egy ilyen irány is a zenekarommal. De az biztos, hogy ez teljesen más stílus lesz; olyan, amit jól esik magyarul énekelni.

http://civishir.hu/Cívishír: – Végül is mindegy, milyen nyelven hallunk titeket, a női jelenlét valami elképesztő varázserővel bír a zenétekben. Honnan ez az elementáris erő?

Tövisházi Ambrus: – Erzsiben és Veronikában is van egyfajta mágikus kisugárzás, amit egyrészt a zeneiségükkel hoztak be, és ehhez párosul egy intenzív női energia. Ami egy olyan pluszt ad az Erik Sumo Bandhez, amit például az én hangommal, ha megszakadnék, se tudnék – és nem is akarnék – pótolni.

Cívishír: – Azt vettem észre, hogy hihetetlen összhang van köztetek a színpadon.

Harcsa Veronika: – Elő szokott fordulni – és ilyenkor mindig megdöbbenek –, hogy rákérdeznek, miért rivalizálunk egymással, holott erről szó sincs. (mosolyog) Már csak azért sem, mert Erzsi vörös, én pedig szőke hajú vagyok.

Cívishír: – Pedig sokkal inkább a harmónia jellemző a fellépéseitekre, mint a rivalizálás. Mondhatjuk, hogy a nőiességnek két külön pólusa nyilvánulna meg bennetek?

Kiss Erzsi: – Szerintem Veronikával remekül kiegészítjük egymást. Mindketten más irányzatot képviselünk, de ezek nem ütköznek, sőt, inkább generáljuk egymás számára a hangulatot.

Aki esetleg lemaradt vagy újra hallaná a két énekesnőt, elárulták, hogy szeptemberben saját zenekarukkal, külön-külön is fellépnek a cívisvárosban. Az Egy Kiss Erzsi Zene és a Harcsa Veronika Quartet tehát ősszel Debrecenbe érkezik.

Hajnal László
hajnal.laszlo@civishir.hu