A Szögi-lányoknak

Nem könnyű rezzenéstelen arccal hallgatni, ahogy sorolják, a két rémült kislányt hogyan fenyegette megerőszakolással egy fiatal fiú. Hogyan rohant be az apja baltáért, levágni a sértett fejét. Az utolsó szó jogán többen, míg az eljárás korábbi szakaszában egy vádlott tanúsított megbánást, vallott saját szerepéről. Három gyermek édesapját vették el. Aki ráadásul még csak el sem sodorta a kislányt. Még nem tudjuk, ki mikor mit csinált, ha részese volt egyáltalán a cselekményeknek. Gyakorlatilag a semmiért álltak bosszút, és ülhet ott most többek között két gyerek és a szüleik a vádlottak padján, miközben a többi gyerek meg otthon várja, hogy egyszer majd csak letelik az a 10-15 év, vagy amennyit a bíróság kiszab.
Nem tudom, meddig mennék el, ha valaki egy ujjal is a gyerekemhez nyúlna. Itt a szakértő azt mondja, nem ért az autó Kittihez, az „elütött” kislány sértetlenül állt fel.

Felfoghatatlan, hogy ezt a férfit gyakorlatilag parttalan, állati ösztönnel agyonütötték. Egyik utolsó mozdulatával rázárta a gyerekekre belülről az ajtót, hogy így is védje őket. Olyan emberek tették ezt, akik minimális mértékben sem uralták magukat, cselekedeteiket. És ha lehet még ezt fokozni, mindezt a két szerencsétlen kislány végignézte. Az egyikük sírva hajolt haldokló édesapjára, könyörögve, ne haljon meg. És amikor valami rettentő erős túlélő ösztöntől vezérelve futásnak eredt, maga után rángatta kishúgát. Senki nem segített rajtuk, sokáig.
Mikor végre azt hitték, hogy most végre biztonságban vannak, mert egy nő beültette őket az autójába, akkor érte őket a következő trauma. A kedves néni ugyanis nagyon gyorsan kiparancsolta őket a kocsiból, nehogy már összetörjék azt is.

Miért rak ki valaki két halálra rémült gyereket az út szélére? Baromi egyszerű lett volna a megoldás, elég lett volna őket a legközelebbi rendőrségen kidobni. Ebben a helyzetben egyszerűen nem lett volna más választás, mint a két halálra vált kicsit biztonságba helyezni. Nem tudom, mi késztette erre, de nagyon szívesen meghallgatnám.

Szögi-lányok, édesapátokat semmi nem adhatja vissza, de tudjatok róla, az ország veletek van, és csodál benneteket mindazért az önuralomért és tisztességért, amit ebben a helyzetben tanúsítottatok. Bármelyik szülő büszke lenne ilyen gyerekekre, csak kár, hogy ezt így kellett megtudnunk. Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű emberek vagytok és ugyanilyen gerinces felnőttek lesztek.

     Czibere Anikó

                                      czibere.aniko@civishir.hu