A kabai piacon is téma volt a választás
A kabai piacon is beszédtéma volt a választás. Erről a nézelődők, vásárlók, árusok egyaránt véleményt formáltak, még ha nem is mindenki ugyanazzal a nyíltsággal. Néhányan megosztották gondolataikat a Cívishírrel is.
A piac előtt egy idősebb férfi rögtön azzal fogadott bennünket, hogy most bizony gyenge a piac. – Lehet, választani vannak az emberek – tette hozzá. A választásról kérdezve nem kertelt: szerinte érezhető, hogy más most a hangulat. – Hatvannyolc éves vagyok, több választáson részt vettem már, de még ilyet nem láttam – mondta. Azt fájlalta, hogy mostanra mintha jobban egymásnak feszültek volna az emberek, családok is szembe kerültek egymással. – Ez már nem a mi világunk – tette hozzá, majd azzal zárta, hogy győzzön az, akitől a legtöbb jót lehet remélni.
Nem mindenki volt ennyire készséges. A piac közepe táján három asszony beszélgetett hallhatóan a választásról, de amikor megszólítottuk őket, szinte egyszerre rebbentek szét. Egyikük röviden jelezte, hogy nem akar nyilatkozni, a másik pedig annyit mondott: ő nem is foglalkozik a választással.
Két táborra szakadt a piac
Kicsit távolabb, a zöldségeseknél egy házaspár válogatta a zöldhagymát és a salátát. Ők már túl voltak a szavazáson, még piac előtt elmentek voksolni. Elmondták, ezt máskor is így csinálják: előbb a fontos dolgok, aztán a bevásárlás. Úgy látják, ez a választás talán jobban érdekli az embereket, mint a korábbiak, ezt abból is érezték, hogy már korán sokan voltak a szavazóhelyiségben. – Mi mindig megyünk. Ha van jogom hozzá, akkor igenis élek vele – mondta az asszony. A férje bólogatott: náluk ez nemcsak lehetőség, hanem bizonyos értelemben kötelesség is, hogy ne hagyják másokra a döntést.
Mellettük két nő a ruhákat nézegette. Ők még csak a piac után készültek szavazni, inkább estefelé. Azt mondták, az ismerősökkel természetesen szóba került a választás, vagyis náluk is napi beszédtéma volt mostanában a voksolás.
Egy árushoz is odafordultunk, aki épp fellélegzett két roham között. Szerinte a vásárlók között ugyan előjön a választás témája, de a legtöbben mégis magánügyként kezelik.
– Megbeszélik, amit meg kell beszélni, de hogy ki kire húzza az ikszet, az maradjon magánügy – fogalmazott. Hozzátette: hetek óta téma a választás a piacon is, és azt is látja, hogy két táborra szakadtak a vásárlók is és az árusok is, de ebből helyben nem lesz acsarkodás. – Itt nincs olyan, mint amit a tévében látunk, hogy szinte egymásnak mennek az emberek. Ez itt nem jellemző – mondta.
Végül két beszélgető férfit szólítottunk meg. Ők még nem voltak szavazni, de egyértelművé tették: menni fognak, ezt fontosnak tartják. Hogy a végső pontot mikor teszik a döntésre, az majd a fülkében derül ki, mondták mosolyogva, bár látszott rajtuk, hogy nagyjából már megvan a fejükben az irány. Abban is egyetértettek, hogy az ismeretségi körükben most ez a téma. – Most mindenütt ez folyik – mondta egyikük. A másik gyorsan hozzátette: ettől még beszélnek egymással az emberek, akkor is, ha különbözőképpen gondolkodnak. – Nem szoktunk nagy ügyet csinálni ebből – jegyezte meg.
