A hajdúnánási-debreceni óvó néni háromszoros „vasférfi”

Istennő – így becézik baráti társaságban a Hajdúnánásról származó, ám évek óta már Debrecen élő és tanító Csuja Beátát. Bár a nők korát nem illik firtatni, a sportteljesítményének értékét növeli, hogy közelebb van az ötvenhez, mint a negyvenhez, és így vált háromszoros ironmanné.

Arra, hogy egy nő miként lehet „vasférfi”, egyszerű magyarázat van. Amikor 1978-ban a Hawaii-on állomásozó amerikai hadtest három tagja fogadásból kitűzte, hogy összegyúrják három legendás helyi verseny távját – a 3,8 kilométer úszást, a 180 kilométer biciklizést és a 42 kilométeres maratoni futást –, azt gondolták, ezt nő nem tudja teljesíteni. Ezért nevezték el ironmannek.

A fogadásból kinőtt aztán a triatlon sportág, amelynek rövidített változata ma már a nyári olimpiák egyik leglátványosabb száma: az olimpiai versenytáv 1500 méter úszásból, 40 kilométer kerékpározásból és 10 kilométer futásból áll. No de térjünk vissza a Hawaii-on állomásozó katonákhoz, akik bizonyára nagyot néztek, amikor négy év múlva egy Julie Moss nevű amerikai hölgy is vasemberré vált. Igaz, az utolsó métereket már kúszva tette meg, de bebizonyította, hogy a nők is képesek arra, mint a férfiak, még ha lassabb tempóban is.

Apropó, idő! Csuja Beátának ezúttal az volt a célja, hogy 14 órán belül érjen a célba, előző két próbálkozása ugyanis – bár sikeresen teljesítette a távot – ez időn túli eredményt hozott. Egyszeri halandó megelégedne akár 20 órás eredménnyel is, a hajdúnánási-debreceni óvónénit azonban olyan becsvágy hajtja, ami a legtöbbünket nem.

A magyar ironmanversenyek legnagyobbikát immár több évtizede Nagyatádon rendezik meg. A ma már eXtremeMan névre keresztelt viadalon az ország legjobbjai és a nagy kihívást vállaló amatőrjei indulnak, mintegy félezren. Csuja Beáta ebben a mezőnyben végzett abszolútban a 188., a nők között a 21. helyen, korosztályában – a 45-49 évesek kategóriájában – pedig a 7. helyen.

„Hétfőn, szerdán és pénteken úsztam, azt követően vagy spinning edzésem volt, vagy futottam, ezent túl pedig egyénileg oldottam meg a hosszabb távú bicili- és futóedzéseket, azaz sokkal komolyabb munkát végeztem, mint korábban”

– mondta a felkészülést firtató kérdésünkre Csuja Beáta, aki minderre a családanyai teendőit ellátva, háztartást vezetve és a pedagógusi munka mellett szakított időt.

„Nagyon sok lemondással jár ez, a mostani felkészülés alatt vpedig változtattam az életvitelemen, ami sokat segített. Most a sportot helyeztem előtérbe, és inkább éjfélkor mostam fel, vasaltam, takarítottam”

– így Beáta, aki a hivatása – a hallássérültek Széchenyi utcai intézményének a pedagógusa – mellett érte el ezt a fantasztikus teljesítményt, és immár az is a vágya, hogy diplomát szerezzen abból, amihez egyébként is ért: tavaly felvételt nyert az egri tanárképző triatlonedzői szakára, ahol már teljesített egy tanévet.

– „Nagyon szeretem a munkámat, szeretek hallássérült gyerekekkel foglalkozni, ez a délelőtti elfoglaltságom,  és ha lesz majd lehetőségem délután apró népeket edzeni, akkor azt is örömmel teszem

–  válaszolta arra a kérdésünkre, hogy mihez kezd majd diplomázott triatlonedzőként.

Miközben beszélgettünk, meggysört iszik, a szálkás karjával emeli poharát. Első ránézésre a testzsírszázaléka a nullával lehet egyenlő, de mennyi is az pontosan?

–  „Ezt nem tudom megmondani, azt azonban igen, hogy a 2022-es nagyatádi versenyemhez képest most öt kilóval könnyebb vagyok”

–  válaszolja Beáta, utalva a kemény edzésmunkára. Az azt firtató kérdésünkre, hogy hol a történet vége, azt válaszolja: nincs végállomás, ebből nem lehet kiszállni.

– „Kitti azt mondja, még van bennem egy félórányi javulás” – utal a maximalista edzőjére.

Kitti?

A szakmabeliek tudják, hogy Nagyatádon minden célbaérőt a „köszönet virágával” ajándékozzák meg a szervezők, mégpedig azért, hogy a távot sikeresen teljesítők annak adják tovább, aki a felkészülésüket a leginkább segítette. Két éve a virágot a párja, Hadházi Lászlót kapta, idén pedig Kaszás Kitti debreceni triatlonedző érdemelte ki.

– „Azt beszéltük Kittivel, a jövőben sokkal több versenyen kell indulnom, akár rövidebb távúakon is, hogy a testem alkalmazkodjon a váltásra. Most például nagy megnyomtam a kerékpározást, de utána alig indult el a lábam a maratonra. Ehhez is rutint kell szerezni.”

–  mondja nagy lelkesedéssel és vehemenciával a vasember óvónéni, majd hozzáteszi: annyi energiát érez magában, hogy most nem lehet megállás a sportpályafutásában.

Az „utolsó szó jogán” Beáta megemlíti, hogy a nagyatádi versenyen nagy erőt adott neki párja, Hadházi László jelenléte, aki játékvezetői elfoglaltsága miatt csak estére ért Nagyatádra, meglepetés gyanánt, de amikor futás közben meglátta, felvillanyozódott a tizennegyedik órában, és úgy véli, ennél nagyobb meglepetés már csak akkor érné az életben, ha egyszer a szerelme letérdelne elé, gyűrűvel a kezében…

Cs. Bereczki Attila