A cári ágyú csöndje - a vasárnapi választások elé
![A cári ágyú csöndje - a vasárnapi választások elé](https://civishir.hu:10013/media/0d6abfc2-97a0-4f23-98a8-f2598cfe779d.jpg?size=850)
Őszintén szólva, nagy megelégedéssel nyugtáztam, hogy vége szakadt a húsvéti hegymenetnek; öt-hat nappal a választások előtt kezdett már elegem lenni abból, hogy minden hírcsatornán a pápa szerepel, főleg ez. Magamba tudok én csöndesedni Ferenc nélkül is; miért hírértékű az, hogy barkázik, virraszt, félnaponta kirohangál az erkélyre vagy éppen fényesre suvickolja néhány komatikus és vizenyős tekintetű afgán drogdíler és nigériai börtöntöltelék retkes bütykeit, miközben a Trevi-kútban ugyanezt teszik a migránskollégák is, csak azt nem adja a közszolga tévé. Lélek – és bokaemelő érzések helyett, - Moliérrel szólván - térjünk inkább vissza juhainkhoz; vessünk prímszámot honi dolgainkkal, mert már csak erre van időnk.
Tartozunk azzal az igazságnak – bár az igazság nem uzsorás –, hogy a hódmezővásárhelyi végeredmény kihirdetése utáni nagy zayban mi is csak néztünk, mint Grisa a körmoziban; egy röpke pillanatra úgy tűnt, hogy az ellenzék pártjai ráleltek a titkos receptre, amivel triumfálni tudnának. A szent ellenszérum – koordináció – a külső nyomás és a belső csábítás hatására hatni kezdett, hogy aztán az idő múlásával kiderüljön: annyira azért egyik párt sem lelkes, ráadásul a lehetőségek is korlátozottak.
[Beillesztett cikk: Nagyon le akarják győzni Kósa Lajost. De így???]
Arra most nem vállalkoznánk, hogy beszámoljunk a különféle egyeztetések rendre eredménytelen erőfeszítéseiről, de pl. nagypénteken – amikor a nyúl már izzított – még csak egy-két fővárosi visszaléptetésről érkezett bejelentés –Juhi Petya és a momentumos tökös üstökös, és az óta nagy duzzogások közepette Bangóné is –, aminél azért több kellene a fáklyás menethez. Különösen úgy, hogy már az első, hosszú késések éjszakája után összevesznek azon, hogy részeg volt-e a recepciós.
Pedig különösebb ideológiai korlátok már nincsenek, a kampányban mindenki valakié;
a korábban a másikat fizikailag is likvidálni vágyó ellenségek – quieta non movere (ami nyugszik, ne bolygassuk) - ma békésen majszolgatják egymás közepesen száraz pogácsáit, de a pezsgő egyelőre nem aktuális. Talán az MSZPárbeszéd szorgalmazná leginkább a fehér zászlót, viszont náluk igencsak zsebre megy a játék, 58 jelöltjük van, ha ez a szám 54 alá csökken, akkor 150 millió forintnyi kampánytámogatás rögtön messze száll; ráadásul a közös lista miatt nekik a 10 százalékos küszöb fölé kell ugrani, ami mostanság nem is egy könnyű feladat, hiába szokta azt pedig Ágika, a nemzet kacagánya olyan hatásosan elővezetni Pestlőrinc környékéről.
A Schiffer nélküli, Szél Bálintné vezette (?) LMP egyre arctalanabb, a Jobbik pedig joggal véli úgy, hogy ő az igazán fajsúlyos ellenzéki predátor; még a számtalan kínos hangfelvétel ellenére is Zázrivecz Gábor azzal a tekintettel tud úgy a kamerába nézni, hogy „ha tudná a hajam, hogy mit gondolok, azonnal levágatnám”. Gyurcsány, Istennek ez a jól sikerült, bőrkötésben kiadott alkotása továbbra is lábadozik, az MSZP-t végképp eltörölni szándékozó DK hervadhatatlan közéleti dementora; túlbérmált pillanataiban néha megszállja a honderű, mint tejes kofát a hígfosás: többet róla kár lenne.
[Beillesztett cikk: Mi lesz itt vasárnap? A közvélemény-kutatók össze-vissza mérnek]
Nos, ők valamennyi vitustáncot lejtenek saját pártjuk, saját kézzel előállított romjain. Ezért aztán a koordináció csak a digitális táblán működik vegytisztán, valójában a veszteség kalkulálható, a nyereség meg legfeljebb fiktív. Kevesebb kampánytámogatás, töredék- és listás szavazat, a másik oldalon nagyon bizonytalan számú egyéni mandátum. Ez lenne a feladvány. És akkor még nem beszéltünk egyéni érdekekről és az eltérő rövid – vagy hosszú távú stratégiákról; vasárnapig azonban bármi megtörténhet; elméletileg minden lehetséges, még gőzfürdő is Ungváron. A visszaléptetéseknél az állami kampányfinanszírozás zsugorodása is komoly hátráltató tényező, és a négy fal között szerintünk maguk az előkelőbb helyen álló listás szereplők is preferálnának egy újabb gondtalan parlamenti ciklust imígyen gondoskodván bélflórájuk védelméről; hajtja őket a primum vivere.
A busás állami hozzájárulás reményében létrejött kamupártokról most szándékosan nem szólunk; ők úgy kellettek ide, – ahogy a zsidók mondják – mint gémeskútra a barchesz - a néhány unatkozó falurossza és klimaxos Barbiek által életre hívott és nem diszkvalifikált közösségekről csak a helyenként taposóaknaként elhelyezett reklámfilmecskék adnak némi igazodási pontot (eszébe ne jusson senkinek ezeket a szánalmas szpotokat megtekinteni, kivéve, ha egy Schilling Árpád-produkció az alternatíva).
A Fidesznek mindig is meg voltak a maga rejtett tartalékai; túlzottan most sem tűnnek idegesnek a kommunikációs háttérguruk; legfeljebb Orbán országjárásának állomásai jelzik, hol látják hervadtabbnak a zászlót. A simicskológusok által felturbózott (ál?) botrányok nem keltettek jelentősebb hullámlökést, Kósa szombati (couleur locale) konspiratív fórumán is imponálóan sokan jelentek meg – bár engedtessék meg az a vélelmezés, hogy
az érdeklődés inkább szólt a népszerűsége csúcsán lévő valláskárosult Bayer Zsoltnak, zárójel bezárva.
Az ellenzéki ígéretekből most sincs hiány, ilyenkor a populisták és demagógok átvedlenek szociálisan érzékennyé, bár a töredelmes vallomásokból kiderül: április 8-án bontási engedély ügyében folyamodnak tárt marokkal a választókhoz: szétszedni, megdönteni óhajtják az orbáni rendszert, a NER-t, whatever. A „Föld fog sarkából kidőlni”-feeling ismerős, nagyapáink erről bővebben is tudnának mesélni. Az eszközöket illetően nincs fintorgás egyik oldalon sem; legyen az akár kolozsvári videó, síkosító nélküli gyöngéd, anális koituszra invitáló alelnökről vagy focidrukkerről árulkodó hangfelvétel, és bizony van ám „fake news” is bőséggel; egy fogorvos szerint tágra nyitott szemmel nem tud hányni az ember: szóval most nagyon figyeljük a sakktáblát, a bábúk mozgását, és talán már látjuk a kezeket is.
Egyébként meg minden jóslat ködszurkálás: a részvételi arány a döntő, annak ismeretében már lehet matekozni. A bontóbrigádokról mégis valamiért Csehov jut eszünkbe: A három nővér. Ezek az érzelmes gráciák folyamatosan elvágyódnak: Moszkva, Moszkva, suttogják. Tegyük fel, hogy egy modern szerző átírja a darabot, és eljutnak az orosz fővárosba. És akkor? Mit fognak csinálni Moszkvában?
Szalmási Nimród
![Elkezdődött a párizsi olimpia: hajó szállította a magyarokat Elkezdődött a párizsi olimpia: hajó szállította a magyarokat](https://civishir.hu:10013/media/44d719cb-c326-408f-9914-f7bdaba8162d.jpg)
![Vályogház teteje lángolt Gáborjánban Vályogház teteje lángolt Gáborjánban](https://civishir.hu:10013/media/e2085b56-2420-4804-800c-71531be423ef.jpg)
![Jubilál a Strandok Éjszakája Jubilál a Strandok Éjszakája](https://civishir.hu:10013/media/f9edfb5a-cfb7-4ba2-9900-23357a2a6089.jpg)
![Strandok éjszakája a Hungarospa Strandfürdőben Strandok éjszakája a Hungarospa Strandfürdőben](https://civishir.hu:10013/media/e1ecf89d-cca1-4bc8-bdee-49a0c0002c19.jpg)
![A Hungarospa 97 éves: nagyszabású bulira várják a vendégeket A Hungarospa 97 éves: nagyszabású bulira várják a vendégeket](https://civishir.hu:10013/media/f32baf14-1c95-4771-b566-daae8b677c35.jpg)