Fülöp Bernadett: nálunk igazi jolly jokerekre van szükség

Új ügyvezető irányítja július 1-től a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft-t. A cég élén Fülöp Bernadett váltotta Medgyesi Gergely Árpádot, aki a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója lett. A többi között munkáról, a falusi élet előnyeiről és hátrányairól, valamint a meg nem valósult fürdőfejlesztésről kérdeztük. 

Hogy került a Hortobágyra?
Fülöp Bernadett: Tizenhat évvel ezelőtt költöztünk a faluba, a férjemnek a nagyszülei és a szülei is itt éltek, az állami gazdaságban dolgoztak. A mostani, a cégünk által bérelt szolgálati lakásunk valamikor az ő házuk volt Mátán, így a férjem az összes lovasnapokat a tribünről nézhette végig. Előtte Kecskeméten éltünk, a Bábolna Rt. ottani baromfifeldolgozó gyárában voltam labor- és minőségellenőrzési csoportvezető. Élelmiszertechnológus-mérnökként végeztem, de már akkor tudtam, hogy igazából a gazdasági terület érdekel, ezért a második diplomámat a budapesti gazdasági főiskolán szereztem.

Korábban volt valami kapcsolata a pusztával?
Fülöp Bernadett: Azon kívül, hogy osztálykiránduláson jártam errefelé, semmi más.  Olyannyira nem, hogy hegyvidékiként, kazincbarcikaiként még az ide költözésünk előtt egy évvel is azt mondtam, hogy sose tudnám elképzelni, hogy itt éljek. Rá egy évre meg úgy döntöttünk, hogy itt a helyünk, és egyáltalán nem bántam meg, nagyon megszerettem a Hortobágyot.

Mi fogta meg benne?
Fülöp Bernadett: Anélkül, hogy ismertem volna a pusztát, nekem az nagyon fontos szempont volt, hogy láttam, a családom ki tudja használni a puszta adta lehetőségeket. A férjem, az anyósom, az apósom és a gyerekeink is lovas emberek. Tartunk saját lovakat, lovastúrákra járnak. Jó választás volt a Hortobágy.

Nem kapott még kedvet a lovagláshoz?
Fülöp Bernadett: Minden nap gondolok rá, hogy most már meg kellene tanulnom. De egyelőre, ahogy a férjem mondja, csak utazok a ló hátán, de nem én irányítok.

A Hortobágyi Természetvédelmi és Nonprofit Kft.-nél végigjárta a ranglétrát, míg végül eljutott egészen az ügyvezetői pozícióig…
Fülöp Bernadett: Elég hamar kapcsolatba kerültem a céggel. Még kicsik voltak a gyerekek, amikor már hoszteszként segítettem különböző rendezvényeken, de gyes mellett dolgoztam például a csárdában is. Aztán amikor megüresedett egy hely, pénzügyi előadó lettem a kft-nél, és nagyjából kétévente mindig léptem egyet előre, két évvel ezelőtt pedig Medgyesi Gergely Árpád helyettese lettem. Tőle vettem át a cég vezetését, miután felkérték, hogy legyen a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója.

Meglepte, hogy ön lett az utódja, vagy benne volt azért ez a pakliban?
Fülöp Bernadett: Azt tudtam, hogy Medgyesi Gergely Árpád engem javasolt a cég új ügyvezetőjének, ezt nekem is többször elmondta, és nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy alkalmasnak tart a kft. vezetésére. Ugyanakkor nem számítottam rá, hogy valaha is az első számú vezető leszek, már csak azért sem, mert mindig is jól éreztem magam a háttérben, amolyan döntés-előkészítőként. Amikor Medgyesi Gergely Árpád behívott, és elmondta, hogy mindenképpen engem támogat, akkor nagyon megijedtem. Fel is hívtam a férjemet, hogy tanácsot kérjek tőle. Ő nagyon reálisan lát engem, és miután azt mondta: „ha lelkileg erős tudsz maradni, akkor nem lesz gond”, elvállaltam a felkérést.

Még tanulja a főnöki szerepet?
Fülöp Bernadett: Felsővezetőként már korábban is több középvezető és más beosztottak is tartoztak hozzám, így ebben olyan nagy változás azért nem történt. Utólag pedig azt mondhatom, hogy az ügyvezető helyetteseként eltöltött két év nagy segítség volt abban, hogy zökkenőmentesen át tudjam venni a cég irányítását. Annak a keretrendszernek, amit kialakítottam, most aratom le a gyümölcsét. Nagy változtatásokra nincs szükség a cégnél, és ez a stabilitás szerintem a dolgozóknak is fontos. Ha kritizálnám a cégnél zajló folyamatokat, akkor a saját munkámat kritizálnám, hiszen két évig abszolút döntés-előkészítő pozícióban voltam, és remekül együttműködtem a távozó ügyvezetővel. Nem osztom azt a véleményt, hogy nincs pótolhatatlan ember, nálunk igazi jolly jokerekre van szükség. Olyanokra, akik ha kell, felállnak a könyvelőasztal mellől, és a rendezvényeken besegítenek a vendéglátásba és akár a gyerekfoglalkozásokon is. 

Mi az előnye és mi a hátránya a hortobágyi életnek?
Fülöp Bernadett: Nagyon sok előnye van! Például, hogy reggelente kicsit olyan érzése van az embernek, mintha nem is munkába indulna. Kerékpárral öt percre van az irodám, a postás pedig tudja, hogy a csomagot a munkahelyemre kell hoznia, nem pedig a lakásunkhoz. A gyerekeim az iroda mögötti iskolából csak átszaladtak, ha egy puszit akartak adni, és a háziorvosunk már telefonált is, hogy tudjak róla, ha a tanítási órák után nem a megszokott irányba indultak el hazafelé. Kicsit burokban élünk itt, az biztos, de ezt egyáltalán nem rossz értelemben mondom. Hátránya Hortobágynak, hogy nagyon kevés a fiatal. Ha viszont nincs elég gyerek, akkor előbb-utóbb nem lehet biztosítani a minőségi oktatást, a színvonalas óvodai ellátást. Sajnos ez fordítva is igaz: ha nincs jó iskola és óvoda, akkor nem költöznek a fiatalok Hortobágyra. Ráadásul a település lehetőségei korlátozottak, gyárak, üzemek nincsenek, nem is lehetnek a pusztában, így tulajdonképpen kizárólag a turizmus az, ami megélhetést adhat az embereknek, de mivel a Hortobágyra azért nem a tömegturizmus a jellemző, így ebben az ágazatban is végesek a lehetőségek.

Hogy fogadták a pásztorok, hogy egy hölgy lett a főnökük?
Fülöp Bernadett: Eddig is volt már velük kapcsolatom, tiszteletben tartották a munkámat, úgy érzem, ők is örültek, hogy ha már váltás történt a cég élén, akkor egy olyan ember lett az ügyvezető, aki ismeri őket, a problémájukat. A kft. 160 fős dolgozói létszámának csaknem a felét adják a pásztorok, akik ötvenen dolgoznak nálunk. Ők hatalmas kincsei nemcsak a Hortobágynak, hanem az egész magyarságnak, hiszen egy olyan hagyományt visznek tovább, amit egyre kevesebben választanak hivatásul. Nélkülük nincs legeltető állattartás a pusztán. Fontos feladatomnak tartom, hogy a munkakörülményeiket javítsam, amennyire csak lehet.

Jártam néhány állattartó telepen, és bizony elférne a felújítás mindenhol. Szomorú képet mutatnak a düledező, beszakadt tetejű hodályok…
Fülöp Bernadett: Ráadásul tavaly komoly viharkár ért bennünket. Volt olyan épület, amelyik teljesen megsemmisült. Várakozó állásponton vagyunk jelenleg. Ha minden a terveink szerint alakul, akkor 2023-ban egy uniós pályázat keretében több milliárd forinthoz jutunk, és abból a pénzből az állattartó telepeinket szeretnénk felújítani. Remélem, hogy belátható időn belül méltó munkakörülményeket tudunk biztosítani a pásztorembereknek.

Sokan azt mondják, könnyű önöknek, mert nonprofit szervezetként nincsenek rákényszerítve a nyereséges gazdálkodásra. Pedig ez, ha jól tudom, egyáltalán nincs így.
Fülöp Bernadett: Igaz, hogy a természetvédelem az egyik alapvető közfeladatunk, de ezt mi gazdasági társasági formában végezzük. A cégjegyzékünkben szereplő tevékenységi köreink között nincs olyan, hogy természetvédelem. A közfeladatainkat valamilyen szinten piaci alapon kell ellátnunk, a természetvédelem tulajdonképpen közvetve valósul meg a társaságnál. Nincsenek iskolában képzett természetvédelmi szakembereink, ezt a munkát a pásztorok látják el, akik a pusztán legeltetnek. Nem költségvetési forrásból, hanem a mezőgazdasági vállalkozásoknak járó támogatási forrásokból és az értékesítésből származó bevételekből látjuk el a közfeladatot.

A puszta nagyon rossz képet mutat. Ebben a szárazságban van-e elegendő legelnivaló az állatoknak?
Fülöp Bernadett: Júliusban és augusztusban még nemigen láttuk ilyen színben, ilyen állapotban a pusztát. Ugyanakkor az elmúlt hetekben végig jártam 8-9 gulyaállást, a hozzájuk tartozó legelőket, és engem megnyugtattak az ott látottak, valamint az, amit a számadóktól hallottam. Nyilván az lenne az ideális, ha kövér legelőkön tarthatnánk az állatokat, de a szárazság ellenére is van mit enniük. A szürke marha ilyen extrém körülmények között is hozzá tud jutni annyi táplálékhoz, amennyire szüksége van. Közben pedig már javában készülünk a télre, hiszen elképesztő mennyiségű takarmányra lesz szükség az állatok etetéséhez, almozásához. Csaknem 3000 szürke marha és bivaly, nagyjából 2000 racka és merinó ellátásáról kell gondoskodnunk, és ott van még a Mátai Ménesben 250 nóniusz, továbbá mintegy húsz magyar sportló. Takarmányozásukra éves szinten 4-500 millió forintot költünk. A cég 7000 hektár legelő mellett rendelkezik 600 hektár szántóval is, amelyen kizárólag a saját állatállomány ellátásához termesztünk takarmányféleségeket. Az onnan betakarított mennyiség jó évben is csak a szükséges töredékét fedezi, idén viszont a szárazság miatt még az átlagosnál is jóval kevesebb saját takarmánnyal számolhatunk. A széna és a szalma jelentős részét ugyanúgy vásároljuk, mint nagyon sok gazda, annyi különbséggel, hogy mivel állami vagyont kezelünk, csakis közbeszerzés útján szerezhetjük be a takarmányt. A közbeszerzés alapvetően nehezítő körülmény, most viszont előnyünk származott belőle, mert az eljárást már februárban, a takarmányárak jelentős drágulása előtt kiírtuk. Így aztán már hónapokkal ezelőtt megkötött szerződésünk volt a szükséges mennyiség nagy részére. Harmincötezer mázsa, azaz mintegy 10 ezer bála szalma, néhány ezer bála kukoricaszár és legalább 10 ezer bála széna kell ahhoz, hogy a jövő tavaszi legeltetési időszak kezdetéig el tudjuk látni az állatokat, a saját magunk által megtermelt 10 000 bála szenázs mellett. A legeltetési szezont igyekszünk minél tovább „kitolni”, a téli  takarmányfelhasználás pedig a korábbi évekhez képest is nagyobb odafigyelést, gondosságot igényel majd. Nálunk van az ország egyik legnagyobb szürkemarha-törzsállománya, a fajta megőrzése az egyik fő feladatunk. Mindent megteszünk annak érekében, hogy ennek a célnak idén is zökkenőmentesen meg tudjunk felelni.

Sokan visszasírják a hetvenes-nyolcvanas éveket, amikor buszokkal, autókkal jöttek a németek, hogy egy jót kocsikázzanak a pusztában, aztán meg egyenek egy slambucot. Az az idő nemigen jön már vissza, ugye?
Fülöp Bernadett: De nem is biztos, hogy vissza kell sírni azokat az időket! Sokkal több program közül választhatnak manapság az emberek, illúzió lenne azt gondolni, hogy ugyanannyi vendég érkezzen a Hortobágyra, mint annak idején. Ennek ellenére évente most is tízezer turistát viszünk ki a ménesből lovasszekérrel a pusztába, de ennél sokkal több látogatónk van. Naponta négyszer indítunk másfél órás pusztai kocsikázást, amelyre szép számmal jönnek külföldiek és magyar turisták is. Persze sokkal több vendéget is tudnánk fogadni, például egyedi programoknak is helyet tudunk adni. Legutóbb a Színművészeti Egyetem gólyatáborának vagy száz résztvevője járt nálunk. Csikós főzte nekik a slambucot a pusztában, egy „vasalónál”, és azért annak azért más hangulata van, mintha a csárdában fogyasztanánk el a pásztorok ételét, még akkor is, ha a csárdában is kiváló slambucot készítenek.

Évek óta hirdetik a cég egykori székházát a 33-as főúttal párhuzamos Czinege János utcán. Mi lesz a sorsa? Ott marad vajon üresen a szocreál építészet mementójaként?
Fülöp Bernadett: Egyelőre hiába hirdetjük, komoly jelentkező még nem volt. Hallottam pletykákat, hogy valaki nyugdíjasotthonná alakítaná át, de minket senki sem keresett meg ilyen tervekkel. Szerintem egyébként az ötlet nem rossz, hiszen a falu csendes, de mégis sok olyan rendezvény van, amelyek az idősebb korosztály tetszését is elnyernék. Ennek az elképzelésnek azonban valószínű, hogy a koronavírus-járvány véget vetett. Nekünk már túl nagy volt az épület, nem tudtuk kihasználni, és a fenntartása is sokba került. Hirdetjük tovább, remélem, előbb-utóbb rendeződik az ingatlan sorsa.

A legutóbbi önkormányzati választáson képviselői mandátumot szerzett. Érdekli a politika?
Fülöp Bernadett: Nem igazán, sokkal inkább az, hogy tegyek valamit a településért. A jelenlegi polgármester keresett meg azzal, hogy induljak el a választáson. Nagyon szimpatikus volt, hogy Jakab Ádám alázattal fordult a polgármesteri hivatás felé, szívügyének tekinti a falu sorsát, a szülei is itt éltek már. Úgy voltam vele, ha a szakmai tudásom hasznára lehet a településnek, akkor meg kell próbálnom segíteni.

Korábban szó volt arról, hogy egy vállalkozó strandot épít a faluban. Úgy tűnik, nemigen lesz ebből semmi. Önkormányzati képviselőként hogy látja a kialakult helyzetet?
Fülöp Bernadett: Nagyon kellene Hortobágynak egy strand. Egy olyan családias hangulatú, mint amilyen például Nádudvaron van. A fürdő területét az önkormányzat nagyon régen eladta egy vállalkozónak, aki bekerítette a területet, de a feltételeket nem teljesítette, és a fürdő azóta sem épült meg. Ez a helyieknek nagy szívfájdalma, hiszen valamikor az ott kifolyó termálvízhez jártak pancsolni, volt egy becsületkassza, mindenki annyit fizetett, amennyit akart, egy helyi lakos pedig önkéntes munkában takarította a medencét. A terület tulajdonosával nagyon nehéz kommunikálni, így bár szeretném azt mondani, hogy találunk megoldást erre a méltatlan helyzetre, de akkor nem mondanék igazat.

Máshol nem lehetne megvalósítani a beruházást?
Fülöp Bernadett: Ma már sokkal nehezebb egy ilyen fejlesztéshez beszerezni a szükséges engedélyeket, a szennyvízelvezetés megoldása sem egyszerű, ráadásul ott már van egy termálvizes kút. Nem látom realitását ennek a megoldásnak sem.

Milyenek a hortobágyi emberek? Valóban illik rájuk a „nehéz” jelző?
Fülöp Bernadett: A máshonnan érkezőket tényleg nehezebben fogadják be, oda kell tennie magát az embernek, hogy közel tudjon hozzájuk kerülni. Amikor ideköltöztünk, a gyerekeink még kicsik voltak, így nekem a játszótéren, az óvodában könnyebben ment az ismerkedés, de tény, hogy az itteniek tartózkodóbbak, mint azok, akik azon a vidéken élnek, ahonnan én jöttem. Magukénak érzik a települést, nagyon ragaszkodnak a hagyományokhoz, a régi értékekhez, az újításokat nehezebben fogadják el. Erre jó példa a nonprofit kft. mátai irodaháza, amelyet elég nagy nemtetszéssel fogadtak, mondván nem illik abba a környezetbe, de említhetem a kilenclyukú híd szomszédságában lévő sétálóhidat is. Azt meg túl nagynak, a tájba nem illőnek tartották. A vízjogi előírások miatt oda egyébként kis gyalogoshidat nem is építtethettünk volna. Mára már persze megbarátkoztak vele, hiszen onnan, ha elnézünk a Tornyidomb felé, gyönyörű a kilátás a pusztára és a hídi kutricára is. Ugyanezt az esztétikai élményt a kilenclyukú hídról letekintve nem kaphatjuk meg.

Melyik a kedvenc helye a pusztán?
Fülöp Bernadett: Most éppen Papegyháza, ahol az egyik gulyaállásunk van. Kicsit kísérteties a környék, talán a sok letört ágú fa miatt. Nehéz megmondani, hogy miért ragadott magával. Sokan imádják például a kilenclyukú hídnál lévő víziszínpadot, de igazából magyarázatot nem tudnak rá adni, hogy miért, de amikor ott állnak, jó érzések töltik el őket. Erre szokták azt mondani, hogy az épület vagy a táj különleges energiát sugároz. Papegyházán is valami ilyesmit éreztem. A pusztán sok ilyen hely van, most hogy felálltam az íróasztal mellől, igyekszem minél jobban felfedezni a Hortobágyot, és remélem, sok kedvenc helyem lesz még.

Takács Tibor