Marosi György Csongor: nem az olajszőkítés idejét éljük!

Cívishír: Hajdúszoboszlón aligha kell Önt bemutatni, de ezt az interjút nem csak szoboszlóiak fogják olvasni. Kérem, mutassa be magát nekik!
Marosi György Csongor: Idén töltöm be a 39. életévem, az alapvégzettségemet tekintve külgazdász-közgazdász vagyok, ezt követően végeztem el a sportszervező képzést a Debreceni Egyetemen. Szintén a Debreceni Egyetemen idén államvizsgázom sportközgazdászként, és ezzel párhuzamosan a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kormányzás és vezetés mesterszakára járok. 2006 óta a hajdúszoboszlói önkormányzat képviselője, öt éve a Hajdúszoboszlói SE elnöke vagyok.

Cívishír: Diplomahalmozó?
Marosi György Csongor: Az ember holtáig tanul, engem pedig több minden érdekel. Felnőttképzésben is szereztem néhány szakmát, van például egy közbeszerzési referens végzettségem, de tanultam média és kommunikációt is.

Cívishír: Tősgyökeres lokálpatrióta?
Marosi György Csongor: Ha akarom, akkor tősgyökeres hajdúszoboszlói vagyok – szoktam mondani. A nagyszüleim voltak tősgyökeres szoboszlóiak, mi a szüleimmel Debrecenben éltünk 15 éves koromig, akkor költöztünk vissza Hajdúszoboszlóra. Az iskoláimat Debrecenben jártam, az általánost a Szoboszlói útiban végeztem, ahol édesanyám is tanított, majd a hatosztályos Református Gimnáziumban érettségiztem.

Cívishír: A sporttal mikor került közelebbi kapcsolatba?
Marosi György Csongor: Gyerekkoromban leginkább a birkózás állt közel hozzám, már csak a testalkatom miatt is, űztem is egy rövid ideig, de féltem, hogy karfiolfülem lesz, ezért a kézilabdára váltottam. A főiskolán teniszeztem, manapság pedig fallabdázom és súlyzós edzéseket végzem. Jó focista sose voltam, de a focit mindig is nagyon szerettem, rengeteg meccset láttam a televízióban és a helyszíneken is. Édesapám imádja a labdarúgást, gyerekkoromban nagyon sok meccsre elvitt.

Cívishír: Mi történt a hajdúszoboszlói sporttal az ezredforduló tájékán? Az addig virágzó sportélet hirtelen mélyrepülésbe kezdett, és több mint egy évtizedig alig lehetett Hajdúszoboszló nevével találkozni a helyi, megyei sajtóban.
Marosi György Csongor: A sportéletnek a városban két nagy törése volt az elmúlt évitizedekben. Az egyik akkor történt, amikor a Tigáz kivonult a helyi sportéletből. Itt ugyanis szinte minden sportág Gázláng néven futott, a Tigász kiszállásával pedig lassan megszűntek a szakosztályok. A másik törés a hajdúszoboszlói labdarúgást érte. Először a kabai cukorgyár szállt ki az NB II-es futballcsapat mögül, majd más támogatók is, és itt maradt az adósság és a hitel. Az akkori városvezetés sem nyújtott segítő kezet, csak az utánpótlást támogatta, így mindent elölről, az alapoktól kellett kezdeni. Sok év múlva, immár a 2010-es években a tao-forrásokból sikerült komolyabban építkezni, bár annyira amatőr szinten járt a szoboszlói labdarúgás, hogy igazán ki sem tudtuk használni a tao-támogatás kínálta lehetőségeket. Elvesztegettünk egy fontos időszakot, de azért azt ki kell emelnem, hogy hosszú évek küzdelme után sikerült egy nagy műfüves pályát építeni a volt Gázláng-teniszpályák helyén. Sokat kell egyébként küzdenünk mindenért. Mivel nem vagyunk halmozottan hátrányos térség, bizonyos forrásokra nem is pályázhatunk. Hosszú évek gyűjtése és kuporgatása után tudtuk a klubházat is felújítani.

Cívishír: A klubház már valóban 21. századi, de a stadionban mintha megállt volna az idő húsz éve…
Marosi György Csongor: 2016-tól küzdöttünk azért, hogy a lelátót befedjük, végre sikerült! Új műanyagszékek váltották fel a régieket, az NB III-as rajtra is száz új széket vásároltunk, kicseréltük a hangosítást, tehát azért fejlesztjük a létesítményt, ahogy csak tudjuk. A legfontosabb beruházás a gyepcsere lenne, amihez már megvan az öntözőrendszer. Nagy segítséget kaphatunk az MLSZ-től, amely a tervek szerint Hajdúszoboszlót jelölte meg az U17-es Európa-bajnokság egyik helyszínének, és remélhetőleg a pálya talajának megújulásához komoly támogatást kapunk. Be tudok számolni egy komoly technikai fejlesztésről: az utánpótláscsapataink már használják az úgynevezett katapult-rendszert. Ezt a GPS-szel ellátott mellényt a nagypályás bajnokságokban játszó csapataink, tehát az U13-tól felfelé minden korosztályban alkalmazzuk, így az edzők pontos képet kapnak a játékosok fizikai állapotáról, terhelhetőségéről.

Cívishír: Hol lenne a hajdúszoboszlói futball helye? Újoncként az NB III-as csapat remekül szerepel a bajnokságban, de ha arra gondolunk, hogy Hajdúszoboszlónál gazdasági értelemben kevésbé jelentős kisvárosok NB I-es csapatokat adnak, akkor lehetne merészebb álmokat is szövögetni?
Marosi György Csongor: 2018-ban tűztük ki azt a cél, hogy az NB III-ban huzamosabb ideig megmaradjunk, mert úgy gondolom, Hajdúszoboszlónak minimum egy harmadosztályú csapatot el kell tudni tartania. A DVSC-vel kötött együttműködésünk kapcsán is felmerült, hogy a megyében lehetne akár a Hajdúszoboszló az egyik NB II-es csapat, de ez még a jövő zenéje, hiszen amint arról korábban is beszéltem már, infrastrukturálisan még nem tartunk a másodosztály szintjén, ezért folyamatosan irigykedünk Balmazújvárosra. Egyelőre még az a nagy problémánk, hogy nincs egy másik füves pályánk, ahol edzeni tudna a felnőtt csapat, de úgy tűnik, hamarosan birtokba vehetjük a Gázláng-pályát, ami nagy előrelépést jelenthet. A jelenlegi körülményeket és financiális lehetőségeket tekintve nekünk az NB III-ban van a helyünk. Az NB III. is egy félprofi bajnokság, jelentős költségekkel jár a csapat versenyeztetése, de nem panaszkodom, mert jelentős támogatónk az önkormányzat, tőkeerős névadó szponzorunk van, és a pandémia lecsengésével visszatért a Hungarospa is a támogatónk közé, de több más, kisebb-nagyobb szponzorunk is van.

Cívishír: Apropó, balmazújvárosi infrastruktúra! Hajdúszoboszló miért nem tudta ugyanúgy kikaparni a gesztenyét?
Marosi György Csongor: A városvezetésben és a közgyűlésben sokáig azok töltöttek be fontos pozíciót, akik a sportot nem szerették annyira, és nem tartották fontosnak. 2019-ben ez szerencsére megváltozott. Először is Czeglédi Gyula lett a polgármester, akiről köztudomású, hogy él-hal a sportért. A testületben is többségbe kerültek azok, akik fontos szerepet tulajdonítanak a sportnak az egész társadalom szempontjából, ugyanakkor a város gazdasági életében is végbement egy változás az évek során, hiszen most sokkal nyitottabbak a sport iránt a gazdasági szereplők, mint korábban.

Cívishír: A HSE fejlődésen ez látszik is, most már egy grandiózus klub, hány szakosztállyal is működik?
Marosi György Csongor: Kereken húsz sportágat ölelünk fel, és ebben még a birkózás nincs is benne, az egy külön klub égisze alatt működik, amelynek szintén én vagyok az elnöke 2013-tól. Folyamatosan „jöttek be” a sportágak a HSE-be, először az ökölvívás, majd többi. Ma már teqball- és lábtenisz-szakosztályunk is van. Felvállaltuk az atlétikát is, hiszen a sportág számára nagyon sok jó fizikumú gyerek van Hajdúszoboszlón, mi pedig szervezett keretet adtunk hozzá. Jövőre már az országos bajnokságban is szeretnénk indítani a fiatalokat. A futócsapatunk már javában versenyez, mégpedig Makainé Szabó Csilla ultramaratonista irányításával. Érdekesség, hogy ő az utánpótláskorú futballistáknak is tart futóedzéseket. A kosárlabdacsapatunk a megyei bajnokságban szerepel. Két férfi teniszcsapatunk van, mindkettő osztályt váltott, és most már egy profi versenyzővel is büszkélkedhetünk: Bondár Anna ma Magyarország legjobb női teniszezője. Sokan azt gondolják, hogy sokba kerül nekünk az ő szponzorálása, de ez egyáltalán nincs így. Reklámban a többszörösét kapja vissza a város és az egyesület is. Vannak továbbá dartsozóink, íjászaink és sakkozóink. Utóbbi csapatunkban játszik Kiripolszky Tamás, akit aligha kell bemutatni a sportbarátoknak. Fontos megjegyezni, hogy a HSE-hez tartozó szakosztályok nem vesztik el az önállóságukat. A klub alapításának 110. évében eljutottunk oda, hogy a HSE a DVSC és a DEAC után a harmadik legjelentősebb sportegyesület lett a megyében.

Cívishír: Ehhez aztán profi menedzsment kell!
Marosi György Csongor: A miénk nemcsak profi, hanem fiatal is! Éppen most számoltam ki, mielőtt leültünk beszélgetni, hogy a klub teljes személyzetének – a könyvelőket is beleértve – átlagéletkora 43 év, de ha csak a szűk menedzsmentet veszem alapul, azokat, akik a napi operatív munkában vesznek részt, akkor 36 év az átlag. Több huszonéves munkatársunk van, akik most kerültek ki az egyetemről, és egy csomó jó ötletük van, ezeknek pedig nagy hasznát vesszük. Az NB III-as csapatot egy kft. versenyezteti, amelynek az egyesület százszázalékos tulajdonosa. Ezt a gazdálkodás szempontjából hoztuk létre, hogy áfa-visszaigénylők lehessünk.

Cívishír: Készülnek már a 110. születésnapra sörrel, borral, pálinkával?
Marosi György Csongor: Minden lesz! Már most, hétfőn megnyílik egy kiállításunk a művelődési központban, ahol a 110 év ereklyéi és fotói idézik fel a régi időket. Bodó Sándor államtitkár mond beszédet a megnyitón, és az ő szerepe számunkra azért fontos, mert ő akkor is rendszeresen jött hozzánk, és segített nekünk, amikor még kicsik voltunk. Március 26-án, szombaton tartunk egy egésznapos családi napot a stadionban. Ez ugyan munkanap, de tudjuk, hogy ezek a szombatok nem a „sztahanovista” mozgalom jegyében szoktak eltelni, ezért nagy érdeklődésre számítunk. Legalább a diákok ki tudnak jönni iskolaidőben. Rendezünk futóversenyeket, a szakosztályok között pedig főzőversenyt, és lesznek öregfiúkmeccsek is. Este a Silver Majorban tartjuk a születésnapi partit, ahol köszöntjük a tizenkét örökös tagot. 

Cívishír: Kívülről diadalmenetnek tűnik a HSE építkezése, no de belülről, elnöki szemszögből milyen? Van hiányérzete?
Marosi György Csongor: Úgy gondolom, egy ember soha nem lehet maximálisan elégedett, és sem vagyok az. Van például egy sikeres futsalcsapatunk, amely minden valószínűség szerint jövőre már az NB II-ben indul, de csak hétfő este fél kilenctől játszhat a városi sportházban, mert akkor jut hely neki. A gyerekedzés ugyanis nem rakhatjuk este nyolcra. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy óriási kapacitáshiánnyal küzdünk a városban. Tervezzük azt, hogy a leendő rendezvényközpont helyén lévő rekortán futballpályát áthozzuk a sportparkba, és befedjük, így teremtve edzéslehetőséget az utánpótlásnak, és akkor a sportcsarnokban sok időpont felszabadul.

Cívishír: A rendezvényközpont megépítése javíthat a helyzeten?
Marosi György Csongor: Mindenképpen segíteni fog, bár tudom, hogy nem ez lesz az elsődleges funkciója. Várhatóan 2024-25-re épül meg. Addig is pályázunk mindenre, amire csak lehet, és lépésről lépésre haladunk előre, javítunk az infrastrukturális helyzeten.

Cívishír: Számol azzal egy klubvezető, hogy amennyiben április 3-án kormányváltás lesz, a tao-források elapadhatnak?
Marosi György Csongor: A tao kivezetése minden klubot komolyan megviselne. Én azonban bízom abban, hogy nincs olyan hülye politikus, aki a gyerekeknek ne akarna pénzt adni sportolásra. Nekem nagyon sok vitám volt az előző ciklusban a szoboszlói képviselőtestületben, amikor bizonyos forrásokat meg akartak vonni a sportutánpótlástól, és mindig elmondtam, hogy nem a politikai ellenfelet kell látni a sportban, hanem a csillogó szemű gyerekeket. Reményeim szerint az önkormányzat és a gazdasági szereplők támogatását április 3. után is magunkénak tudhatjuk, de természetesen minden felelős klubvezető fiókjában lenni kell egy B-tervnek arra az esetre, ha a tao megszűnne.

Cívishír: Meddig tervez a HSE élén? Hogyan szeretné magát látni tíz év múlva? Most tündököl ebben a szerepben!
Marosi György Csongor: Sokszor azért nehéz lenyelni a nemtelen támadásokat a sportból felmentett emberektől. Nem személy szerint engem bántanak, hanem a klubot, de én magamra veszem. Többen – akik életükben nem láttak sportegyesületet belülről – meg vannak győződve arról, hogy mi itt talicskával toljuk ki a pénzt. Györgyi Zoltán elnökhelyettessel, aki a járási hivatal vezetője, sokszor órákig beszélgetünk arról, hogy lehetne jobban csinálni, hogy lehetne újabb és újabb szponzorokat bevonni, és amikor talicskákat emlegetnek, olykor felmerül a kérdés: kell ez nekünk? Szerencsére jobban szeretjük a sportot annál, minthogy itt hagyjunk mindent. Itt minden kifizetés papíron történik, nem az olajszőkítés időszakát éljük! Egyébként tíz évre előre nem igazán szoktam tervezni, egy évet megtervezni bőven elegendő. 2019 telén ki gondolta volna, hogy tavaszra lezárják az egész országot a járvány miatt? A következő egy év legfontosabb feladata az lesz, hogy stabilan őrizzük a helyünket a labdarúgó NB III-ban, mégpedig úgy, hogy minél több saját nevelésű fiatalt tudjuk beépíteni a csapatba.

Cs. Bereczki Attila

[Beillesztett cikk: Azért dolgoznak, hogy Hajdúszoboszlót ne csak a fürdőjéről ismerje az ország]