Csuja Imrével együtt néztük meg a Nagykarácsonyt

Aki ott volt december 2-án az Apolló Moziban a Nagykarácsony című magyar romantikus dráma díszelőadásán, már a bejáratnál arra lehetett figyelmes, hogy a Hajdúnánásról származó Csuja Imre a filmvetítés előtt megjelent.

Még nem láttam a filmet, nagyon izgatott vagyok

– mondta el a Cívishírnek. Majd azzal folytatta, hogy ő jó nézőnek számít a színészek körében akár a moziban, akár a színházban, el tud vonatkoztatni saját és társai játékától, és csak élvezi az elkészült műveket. A Nagykarácsony egy több szálon futó remekre szabott magyar romantikus vígjáték, mely a karácsonyt a tűzoltók szemszögéből „vizsgálja”. Van benne szerelem, dráma, humor. Csuja Imre egy tűzoltóparancsnokot játszik benne, kíváncsiak voltunk arra a szerepével kapcsolatban, hogy jelentett-e neki bármilyen kihívást.

– Színész vagyok, ez már önmagában is egy kihívás. Ezzel azonban nem szoktam foglalkozni. Volt egy forgatókönyv, át kellett beszélni a rendezővel az elképzeléseket, majd véghezvinni. Nyugodt voltam, valamiért engem szántak erre a szerepre, megcsináltam

– fejtette ki a színművész. Igaz azt sem szabad elfelejteni, hogy tűzoltót konkrétan több mint 100-szor játszott már Csuja Imre, hiszen a Tóthékban főszereplő az Örkény Színházban. És hogy mit is jelent maga a karácsony, persze nem a tűzoltóparancsnoknak, hanem a színésznek? – A karácsony nekem mindig meghitt pillanatok tömkelege a családom körében. Három unokám van, a szüleim is élnek, mindig nagy a készülődés nálunk az egyik legszebb ünnepre – mondta.

Csuja Imre Hajdúnánáson született, ott is nőtt fel, megkérdeztük, hogy ott van-e még a szívében Hajdú-Bihar megye. – Hogyne lenne ott! Mindig szívesen emlékszem a hajdúsági éveimre, sőt szívesen járok haza – mondta. Azt is hozzátette, hogy nagyon szoros a kapcsolata Debrecennel és Hajdúnánással is. És hogy „ki tudta-e nőni” már Csoki szerepét az Üvegtigrisből?   Az egy pozitív dologként van ott az életemben most is. Nem akarom és nem is kell kinőnöm szerintem. Az emberek úgy köszönnek mindenfelé nekem, hogy ízi rájder polgármester úr! De kedvesen, szeretettel, és talán ez a legfontosabb – mondta.

A filmvetítés után azért a mozivásznon látottakról is ejtett pár szót a művész. – Csinálni és nézni is jó volt. Magamat ugyan nem szeretem túlzottan visszanézni, de a a kollégáimat és a gyerekeket csodálva néztem – mondta.

PI