A debreceni buszgyártó nehéz sorsú embereknek dobott mentőövet

Ha valakinek huzamosabb ideig nincs munkája, értelmes elfoglaltsága, könnyen elhatalmasodhat rajta az az érzés, hogy igazából nincs is rá szükség, és egyszerűen értéktelennek, haszontalannak tarthatja magát. Ilyenkor egyik nap olyan, mint a másik, azaz dehogyis olyan: napról napra egyre rosszabb. Ha valaki még hátrányos helyzetű is, mondjuk azért, mert egészségügyi, szociális problémái vannak, akkor még inkább nehéznek éli meg a helyzetét, hiszen neki aztán végképp nem sok helyen kínálnak munkát, megélhetést. A közelmúltban néhányuknak az ITK Holding Zrt. leányvállalata, az Inter Traction Electrics Kft. dobott „mentőövet”. A cég a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközséggel kötött együttműködési megállapodás keretében megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztat az autóbuszgyártásban.

Az erről szóló szándéknyilatkozatot még júliusban írta alá Kossa György, az ITK Holding Zrt. elnök-vezérigazgatója és Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Az első dolgozókat már fel is vették, és október elején elkezdődhetett a munka a Múzeum utcán található Nyitott Ajtó Szociális Központban. A műhelyt az épület alagsorában alakították ki, ahol mindent ízlésesen felújítottak, és olyan munkaállomásokat hoztak létre, amelyekkel megteremtették a biztonságos munkavégzés feltételeit. A felújítással ugyanakkor nem csupán egy munkahelyet szerettek volna kialakítani, hanem egy olyan helyet álmodtak meg, ahova szívesen térnek be a dolgozók. A központ vezetőjével, Kiss Ilonával jártuk be az épületet, amely sokkal inkább hasonlít egy közösségi térre, mintsem egy hagyományos értelemben vett munkahelyre. Ha valaki az óránkénti tízperces szünetben például megkívánna egy kávét, csak a jól felszerelt konyháig kell kimennie, és máris készülhet a serkentő ital.

A Nyitott Ajtó Szociális Központ rengeteg feladata mellett vállalta, hogy közreműködik, koordinálja a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását is. – Támogató szolgáltatást nyújtunk súlyos fogyatékkal élő embereknek, van egy idősek nappali ellátását nyújtó részlegünk és házi segítségnyújtást biztosítunk az otthonukban élő, rászoruló időseknek is – sorolta. – Részt veszünk a hajléktalan-ellátásban is, a Péterfia utcán lévő hajléktalanok nappali melegedőjében nappali és krízisidőszakban is segítünk a fedél nélkül lévő embereknek. Tulajdonképpen az eddigi tevékenységünkből egyedül az igazi segítségnek az a formája hiányzott, hogy munkát tudjunk adni azoknak, akik egyébként nem valószínű, hogy el tudnának helyezkedni. AZ ITK-nak köszönhetően most már ez a lehetőség is adott, aminek nagyon örülünk.

Sorsfordító is lehet

Kiss Ilona elmondta, hogy egyelőre három dolgozót tudnak foglalkoztatni, de a létszám a későbbiekben akár ötven főre is emelkedhet majd. Mindkét félnek az a célja, hogy egyrészt hosszú távon is gyümölcsöző legyen a kapcsolat, másrészt a dolgozók egyre többféle feladatot tudjanak ellátni. – A munkaidő napi négy óra, óránként tíz perc szünettel – magyarázta. – Az első megbízásunk az volt, hogy sablon alapján az autóbuszok hungarocell szigetelőanyagát kellett méretre vágni. Azóta már két újabb munkafolyamatba kapcsolódtak be a dolgozóink. Egy más típusú szigetelőanyagot és a buszok sárvédőgumiját is ők szabják méretre. A visszajelzések alapján azt gondolom, hogy elégedettek velük, és szerintem további feladatokat is kapunk majd.

Kiss Ilona megjegyezte: óriási az igény az ilyen jellegű foglalkoztatásra, nagyon sok olyan rászoruló ember van, akinek a hagyományos munkaerőpiacon esélye sincs elhelyezkedni. - Amikor az első hírek megjelentek arról, hogy megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztathatunk, rengeteg hívást kaptam, szinte folyamatosan csörgött a telefon – mondta. – Ma is ott lapul a fiókomban egy lista azoknak a nevével, akik azonnal munkába tudnának állni. Nagyon hálásak vagyunk az ITK-nak, hogy lehetőséget adott nekünk ehhez a szolgálathoz. Hiszek abban, hogy ez a lehetőség akár sorsfordító is lehet az életükben. Reményeink szerint ez nem csupán egy munkahely, hanem sokkal több annál. Azt az érzést erősíti ezekben az emberekben, hogy fontos vagyok, hogy én is számítok, úgy kellek, ahogy vagyok, azzal az élethelyzettel, amiben éppen vagyok. A kezemmel, a lelkemmel és hogy a sérült állapotom ellenére is szükség van rám.

Több mint egy munkahely

A műhelyben ottjártunkkor is lázas munka folyt. Zoltán az első perctől a csapat tagja, és, mint elmondta, nagyon szeret ott dolgozni. – Az előző munkahelyemen nehezen telt az idő, itt viszont sosem unatkozunk – válaszolta. – Érdekes, változatos a munka. A legjobban a sárvédőgumik méretre vágását szeretem.
Ernő szerint a pénzkereseti lehetőség mellett legalább annyira fontos, hogy jó közösségben is lehet. Nagyon örül annak, hogy végre munkát talált, és kizökkenhetett a korábbi, monotonná vált életéből, amikor azzal teltek a napok, hogy otthon ült egyedül. A szépen felújított épületbe nap mint nap jó érzéssel jár be dolgozni.
Kiss Ilona szerint az itt dolgozóknak ez egyfajta terápia is, hiszen már az önmagában egy lelki pluszt adott nekik, hogy munkaszerződést írhattak alá, és a munkájukért tisztességes bért kapnak. Más-más élethelyzetből érkeztek. Van aki hajléktalanszállón él, van, aki gondnokság alatt áll, de közös bennük, hogy hosszú idő után sikerült újra elhelyezkedniük. – Megtanultak egymáshoz alkalmazkodni, de képesek az önálló munkavégzésre is – hangsúlyozta. – Az októberi kezdés óta látványos a fejlődés, amit elértek. Sokszínű, kreatív és nagyon lelkes munkatársakat sikerült felvennünk, és bízom benne, hogy további dolgozókkal bővül majd a létszám.

A Nyitott Ajtó Szociális Központ vezetője beszélgetésünk vége felé bevallotta, hogy nemcsak a dolgozóknak, hanem neki is meg kellett ismerkednie az új helyzettel, bele kellett rázódnia ebbe a tevékenységbe, hiszen korábban ilyet még nem csinált. – Azzal a szociális háttérrel, amivel rendelkezünk, remélem nagyon sok pluszt tudunk hozzáadni ehhez a programhoz, és hiszek benne, hogy ettől lesz sokkal több egyszerű munkahelynél – fogalmazott. – Segítünk, ha egészségügyi problémájuk van, ha szociális ügyeket kell intézni, és ott vagyunk akkor is, ha éppen magánéleti válsággal küzdenek. Ami pénzben nem mérhető, azt az intézményi háttér biztosítja. Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy részt veszünk egy autóbuszgyár munkájában, valószínűleg kinevettem volna. Most már viszont azt gondolom, hogy ennél nagyszerűbb dolog nem is történhetett volna velünk. Megyünk tovább előre!

Takács Tibor