Bajnokok jártak két debreceni iskolában
Heidum Bernadett és Knoch Viktor – már visszavonult – gyorskorcsolyázók jártak két debreceni általános iskolában november 11-én; látogatásuk apropója a november 18-21. között a Főnix Arénában rendezendő olimpiai kvalifikációs Világkupa volt, de persze a beszélgetés nemcsak e verseny, hanem általában a sportág és a két klasszis személyes élményei körül forgott.
Az Európa-bajnok és világbajnoki ezüstérmes Heidum Bernadett és a 2018-as phjongcshangi olimpia bajnoka, Knoch Viktor egyaránt 6 éves korban kezdett el korcsolyázni. Az is közös bennük, hogy mindketten a testvérük hatására kerültek szoros kapcsolatba a jéggel. Utóbbi szerint mindenkinek meg kellene tanulnia legalább úszni, biciklizni és korcsolyázni, hiszen ezeket a sportokat csak kikapcsolódásként űzni is nagyszerű. Hogy mi szól a gyorskorcsolya mellett egy hatéves számára? Például az, hogy nagyban javítja az ügyességet, a mozgást.
Egyetértés volt közöttük a sebesség szeretetében is, mint emlékeztettek, egy korábbi debreceni Eb során rendőrök traffipax segítségével 48 kilométeres sebességet mértek egy versenyzőnél, de persze a többiek sem suhantak sokkal lassabban. De a gyorsaság nem minden: védekezni, előzni, taktikázni, test-test ellen küzdeni mind a gyorskorcsolya sava-borsa. Az edzőtáborok, a messzi utazások, a versenytárs barátok: mind nagyon sokat adott, mutattak rá a „Világkupa-nagyköveti” minőségben megszólaló bajnokok, akik a versenysport miatt nem úgy gondolnak vissza magukra, mint akik az iskola mellett koriztak. Hanem, mint akik a korcsolyázás mellett jártak iskolába is… Ezzel együtt mindketten diplomát szereztek, ami nem volt könnyű, hiszen a sport miatti rengeteg hiányzás nem adott felmentést a vizsgák teljesítése alól.
Arra a felvetésre, hogy voltak-e holtpontjaik, Heidum Bernadett nemmel felelt. Őt folyamatosan vitték előre az évente maga elé tűzött célok, a becsvágy, a sűrű versenynaptár. Kulcsfontosságúnak tartja a sportág mindenek feletti szeretetét: e nélkül nem megy. Knoch Viktor két-három rendkívül nehéz időszakot említett, bár akkor sem jutott el a feladás gondolatáig. De ezekből a gödrökből tanulta a legtöbbet, ellenállóbbá, teljesebbé tette.
És hogy kinől lesz olimpiai bajnok? Ma már mindketten edzőként dolgoznak, és egyetértenek abban is, hogy sok a nagy potenciállal rendelkező gyerek. De az, hogy mire hivatott valójában, majd a tinédzserkor vége felé, ifjúsági, junior korosztályban, 16-19 évesen dől el: van-e az ügyesség mellett elegendő kitartás, szorgalom, áldozatkészség? Mert ezek nélkül a legtehetségesebbek sem boldogulnak.
RaL
