Szokatlan gyámság alatt három debreceni DK-s

Bár ez év elejétől a debreceni ellenzék leghangosabb figurája, Varga Zoltán (DK) a Parlamentbe tette át székhelyét, a június 25-i városi közgyűlésen többet szerepelt, mint párttársai együttvéve.

Hogy mit keresett az országgyűlési képviselő a Régi Városháza tanácstermében? 

Természetesen joga volt jelen lenni, miként bárkinek, hiszen az ülés alapvetően nyilvános. Varga Zoltán már a februári búcsúját megelőzően sem rejtette véka alá, hogy a munkahelyváltás ellenére nem lankad a figyelme a debreceni közgyűlés iránt. Majd külön kérte is politikai ellenlábasát, Papp László polgármestert, hogy segítsék az aktív részvételét az ülések alkalmával. Bár akkor a polgármester még úgy fogalmazott, sajnálja a képviselő távozását, a csütörtöki negyedik-ötödik Varga-hozzászólás után talán már másként vélekedik ugyanerről.

Nem beszélve a korábban jobbikos, ma már független Kőszeghy Csanád Ábelről, akiben annyira felment a pumpa, hogy azzal fenyegetőzött, lépéseket tesz Varga Zoltán „performanszainak” megakadályozására.

Aki követi a Gyurcsány Ferenc-féle baloldal helyi erős emberének pályafutását, az persze kevéssé lepődött meg. Hiszen Varga Zoltán hosszú ideje a közösségi médiában is tudatosan építgeti az Orbán-rezsim elleni legdacosabb ellenzéki szerepét, élvezi a szereplést, kirí a szürke átlagból és a magyar politika nagykutyáihoz hasonlóan ő sem megy a szomszédba a demagógiáért.  

Csütörtökön azzal nyitott, hogy Papp László utóbb megvallott meglepetésére megdicsérte a városvezetést a koronavírus-járvány során mutatott teljesítményéért. Majd azzal folytatta, hogy a DK három önkormányzati képviselője ugyan nem szavazza meg a Debrecen fejlesztési stratégiájáról szóló programot, jelen sem lesznek, de majd ő beszél helyettük. A debreceni kerékpáros velodrom helyett szívesebben látna valami mást, folytatta, hogy ugyanazzal a lendülettel gúnyosan emlegesse Révész Máriuszt („Révész Mártíriusz”), ami nem Varga-találmány, hanem szakállas poén a Fidesszel nem éppen rokonszenvezők között (Révészt, ugyebár, rendőrök verték véresre 2006 őszén, a politikusról készült felvételek az akkori indokolatlan rendőrattak bizonyítékai).

Varga Zoltán és a DK-s képviselők tehát percre leosztották egymás között, hogy ki, mennyit szerepeljen a június 25-i közgyűlésen (Jánki József, Vaszkó Imre és a most esküt tett Gulácsi Anna Ilona is kérdezgettek, hozzászóltak).

Felvetődik a kérdés, korrekt-e egy ilyen testületi ülésen egy országgyűlési képviselőnek többször hozzászólnia, miközben a Demokratikus Koalíció három taggal amúgy is jelen van?

Sőt, valójában Varga nem is országgyűlési képviselőként kapott szót, hanem egyszerű állampolgárként, hiszen a debreceni közgyűlés szabályzata ezt könnyen teljesíthető feltételek mentén lehető teszi. Ha tehát az ellenzéki párt akciójára a Fidesz úgy reagálna, hogy a saját aktivistái a következő testületi ülésen a városvezetésnek kedves hozzászólásokkal teszik feledhetetlenebbé az eseményt… formailag nem ütköznének falakba.

Hogy fogadták Varga Zoltán húzását a többiek?

A mártíriuszozást Balázs Ákos alpolgármester visszautasította, szomorúnak tartva azt, hogy ilyesmi elhangozhat az ülésteremben éppen egy DK-s szájából. Kőszeghy Csanád Ábel felvetette, obstrukciónak, vagyis olyan öncélú áltevékenységnek tartja Varga Zoltán húzásait, hogy ha ez így megy tovább, kezdeményezni fogja a szervezeti és működési szabályzat megváltoztatását.

Papp László is odapirított, mondván, „vérlázító, hogy Varga kiparancsolta a teremből a társait”. – Én szégyellném magamat az ön helyében, de a pártfegyelem bizonyára megbocsátja – reagált, amit később az toldott meg, hogy az ő olvasatában a három DK-s gyámság alá lett helyezve, miközben azt, amit Varga közölt, ők is el tudták volna mondani.

Ilyen sem történt még a debreceni közgyűlésben! – összegezte a városvezető.

RaL