Hirdetés

Hirdetés

Bakos Miklós vezérigazgatóként is vitorlát bontott

Cívishír

2019.08.12. 22:15

Bakos Miklós vezérigazgatóként is vitorlát bontott
Bakos Miklós 1999-ben szerződött a Hunéphez, húsz év elteltével a cég vezérigazgatója lett (Fotók: Cívishír, Fogarasi Renáta / Magánarchívum)

Generációváltás a Hunépnél: a fővárosban „építette fel magát” a debreceni kormányos.

Hirdetés

Hirdetés

Azt hinné az ember, hogy ha már egy hatalmas, poszterszerű falikép fogadja a debreceni Hunép Zrt. vezérigazgatói irodájában, az építőipari cég valamely emblematikus nagyberuházásával találkozik. De nem.

A lustán elnyúló Tihanyi-félsziget a Balaton fenséges türkizével, megannyi kis fehér vitorlával a vízen köszön vissza Bakos Miklós irodájában.

Nem én vagyok az első, aki meglepődik.
– Sokak szerelme a Balaton, mely akár jó bevezető téma is lehet egy tárgyaláshoz, közelebb hozza az ismeretleneket. Nyolcadik éve, hogy egy baráti társasággal indulok a Kékszalagon, Európa legnagyobb tókerülő versenyén. Pontosabban az egyik közülük az öcsém, akivel gyermekkorunkban nyaranta heteket töltöttünk egy siófoki rokonunknál. Tíz évvel ezelőtt egy barátom rábeszélésére levizsgáztam vitorlázásból. Műszaki emberként közelebb álltak hozzám az autók, a motorizált világ, nem igazán tudtam elképzelni, hogy csak üljek a vízen jó szélre várva. Aztán éppen ez a természetközeliség, a nyugalom fogott meg: a lényeg, azaz A-ból eljutni B-be, száz évek óta nem változik. Ezután addig rágtuk a többiek fülét, hogy nyolc éve végül elindulhattunk életünk első Kékszalag-versenyén. Nemcsak a fizikai megerőltetés miatt nagy kihívás, hanem azért is, mert össze vagytok zárva egy szűk helyen, ami által olyan problémák is kijönnek, amelyek egyébként talán soha. A távot legfeljebb 48 óra alatt teljesíteni kell. Előfordult, hogy harminc óra után azt mondtuk, nem bírjuk tovább. Nappal 40 fokos hőség, éjszaka hűvös szél a fáradtságtól vacogó foggal. Mégis, mindig volt valaki, aki nem hagyta, hogy feladjuk. Menjünk tovább! Végül egy kivétellel mindig beértünk, bizonyítva, hogy igenis képesek vagyunk összeállni – mondja.

De hol ül a hajóban Bakos, miközben 600-700 vitorlás szeli a habokat, s nem ritkák az ütközések?

– Mivel én voltam az egyik, aki rábeszélte a társaságot, illetve több ismerettel rendelkeztem, vállaltam a kormányos szerepét. Irányítom a csapat munkáját, vezetem a hajót. Egy ilyen járművön négy-öt vitorla található, olykor egyszerre hármat is felhúzunk. Egyébként variáljuk őket, összesen hatvan-nyolcvan ilyen-olyan kötelet használva. Gyakran kell éles szituációban dönteni, így a kormányos felelőssége nagyobb. Egyelőre élvezem a társaság bizalmát, az évek során sem változott a felállás. Kevés a szabadidőnk, igyekszünk a tudásunkat szinten tartani. De élvezzük, és saját magunknak bizonyítunk: tanulással és csapatmunkával a Hortobágyról is el lehet jutni ide – hangsúlyozza. 

Kormányosként irányítja a vitorlást

Egyébként az idei Kékszalagon a győztes csapat pezsgővel köszöntötte a még a 48 órás limiten belül megérkező holtfáradt, utolsó helyezettet. A méregdrága top hajók gyengébb szélben is 8-15 óra alatt végigfutják a versenyt. De tudják, hogy az igazi hősök sokszor az amatőrök között vannak. 

Hétkor indul a meló

A 43 éves Bakos Miklós nevét a múlt év végén ismerhette meg a szélesebb közönség, amikor is a Hunépnél bejelentették: a céget felfuttató, Szűcs Gyula fémjelezte generáció (Nagyerdei Stadion, Agóra, Aquaticum, Debreceni Egyetem Élettudományi Központ, Forest Offices stb.) több évtized után a háttérbe vonul, a napi irányítást a fiatalabbaknak adva át. Bár egy kormányos és egy vezérigazgató szerepében akadnak átfedések, azért egy Hunép-féle, százaknak megélhetést nyújtó gazdasági társaság vezetése más kockázatokkal jár és másképp is vállalja az ember.

– A vezérigazgató feladata a stratégia, az irány meghatározása, a határidőre, jó minőségben történő munkavégzés biztosítása. Vagyis az, hogy kiket, milyen partnereket szeretnénk a megrendelőink körében tudni és feléjük hogyan kell teljesítenünk. E cél mentén kell meghatároznia a vállalat a szakági területek munkáját, koordinálni, összhangba hozni a tevékenységüket – foglalja össze saját főbb feladatait.

Hogy ezt elhelyezhessük, tudni kell, a Hunép működése alapvetően három pillérre épül. A vállalkozási ág fő profilja a munkalehetőségeket magában foglaló pályázatok követése, s amennyiben házon belül egyetértés alakul ki, úgy ők készítik az árajánlatot és siker esetén egészen szerződéskötésig viszik az ügyet. A megvalósítás már a termelési terület dolga, míg a gazdasági láb gondoskodik a projektek elnyeréséhez, a kivitelezés megkezdéséhez, lebonyolításához szükséges pénzügyi háttérről, a számvitel napi működtetéséről. A vezérigazgató e három csoport vezetőjére támaszkodik a döntéshozatalok és az egész cég koordinációja során.

A Hunépnél az éves ciklusokat, a beruházásokat már hosszú-hosszú ideje nagyon szigorúan, többféle szempont (erőforrás, idő, ütemezés, költségek stb.) alapján megtervezik. Ez elengedhetetlen egy olyan cégnél, amelyiknél a Nagyerdei Strandfürdő jelenleg is futó sokmilliárdos beruházása csak egy projekt hét másik mellett. Igaz, a műszaki összetettsége (a vizes technológiát kiszolgáló projektek az egyik legspeciálisabb terület a magasépítésben) és az értéke miatt kiemeltként kezelik. 

Amíg tehát a kormányos egy hajót irányít, a vezérigazgató egész flottát vezényel.

– Az építőiparban reggel hétkor indul a munka. Húsz évvel ezelőtt magam is terepen kezdtem a Hunépnél, ezért megszoktam, ráállt a bioritmusom. Hétkor az irodámban még nyugalom honol, a nyüzsgés előtt fel lehet készülni a napra, rendszerezni a feladatokat. Nyolctól indulnak a különféle találkozók, mint például a kiemelt partnerekkel kötendő, nagyobb összegű szerződések utolsó ártárgyalásai vagy a különféle ügyes-bajos dolgok, a kapacitásokkal való folyamatos sakkozás. Hiszen az építőipar nagyon sok tényezőnek kitett terület. Bármennyire is előre tervezünk, ha hamarabb jön a téli fagy vagy beáll egy esős időszak, az több munkafázist felboríthat, ami pedig a végeredményre is hatással lehet. Jellemzően este hatkor érek a nap végére, ami nem azt jelenti, hogy a munkát utána félre lehet tenni. Ebből nem lehet kiszállni, gyakran olyankor jön az ötlet, amikor teljesen mással foglalkoznék – foglalja össze egy napját. A vénájához a műszaki kérdések megoldása áll a legközelebb, de csúcsvezetőként nem választhatja meg, hogy mit szeretne: arra kell koncentrálni, ami a cég szempontjából fontos, nem arra, amit szeret. 

A hétköznapokban is fegyelmezett, tervező alkat, aki jó előre tudja, mikor, mit csinál, miközben a saját bevallása szerint imádja a versenyzést. Míg focizott, a debreceni elsőosztályú kispályás bajnokságban játszottak, amikor lovagolt, díjugrató versenyeken indult. – Csak teljes erővel tudom csinálni a dolgokat, szeretek nyerni, amit olykor még a párom sem könnyen él meg, pedig már húsz éve vagyunk együtt – árulja el. 

Nekiugrani a lehetőségeknek

Bakos Miklós egy nyírségi községben, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kántorjánosiban nőtt fel, Mátészalkán járt középiskolába, aztán a debreceni műszaki főiskola „csinált belőle” cívisvárosit. 1999-től hét éven át dolgozott mérnökként a Hunépnek, amikor 2006-ban úgy alakult, hogy kipróbálhatta, neki való-e a mély víz. A vállalat egy leánycégét, a budapesti HC Építő Kft-t vezethette. A szervezet kisebb volt ugyan, de a kultúra ugyanaz, hasonlóan szigorú éves tervezéssel és elszámolással a tulajdonos felé. A HC vagy önállóan keres és valósít meg budapesti, dunántúli beruházásokat vagy az anyacég vonja be a látókörébe került projektekbe konzorciumi tagként, alvállalkozóként. Bakosnak és csapatának egy viszonylag alacsony létszámú és árbevételű cégből 12 év után hatmilliárdos forgalommal rendelkező társaságot sikerült létrehozni.

Korábban a díjugratásban is szerzett tapasztalatot, szereti legyőzni az akadályokat

– Életem legnagyobb döntése volt, hiszen egy új szerep mellett budapesti költözéssel járt. A főnökeimtől nagy bizalmat kaptam, de rövid idő után egyedül kellett döntenem a „húzós” kérdésekben. Nemcsak magánemberként volt idegen a fővárosi terep, hanem vállalkozói környezetként is, hiszen a HC nem volt ismert a megrendelők körében. Saját magunkat kellett felépíteni, megmutatva, hogy teljesítőképes, jó partnerek vagyunk. Egy új csapat kialakításával 2-3 év alatt sikerült stabilizálni a helyzetünket, egyre több önkormányzati és üzleti beruházásban vettünk részt, és nemcsak megépítettük a projekteket, hanem a garanciális időszakban is helytálltunk. Iskolák, egészségügyi intézmények építése Vecsésen, Gödöllőn, Vácon, de említhetem akár a Wunderlich Pincészet fejlesztését, amin keresztül a nyugalmat sugárzó villányi régió és a borkultúra egyaránt belopta magát a szívembe. Nagyon fontos, hogy az üzleti kapcsolatok mellett személyesek is kialakultak. Ez utóbbi nem kell, hogy direkt módon befolyásolja pénzügyi döntéseket, de támogassa az egy irányba történő gondolkodást – vallja.

A HC-nál tehát minden elsajátíthatott, ami egy komoly, versenyképes építőipari cég működtetéséhez kellett, az áthúzódó munkáknak köszönhetően a világgazdasági válság sem viselte meg őket mélyebben. Azt mondja, egy cégvezetőnek már a jelenben a jövőt kell terveznie, előrelátóan bánni a lehetőségekkel. – A pályázatok általában az utolsó pillanatban jelennek meg, a kapacitások azonnal kellenének. Miközben egy-egy projekt talán el sem indul vagy nem a miénk lesz a nyertes ajánlat. Ezért mindig tartalékolni kell, hogy ha aztán tényleg eldördül a startpisztoly, „bele tudjunk állni” a munkába. Ez a nehéz: nyolc futó projekt mellett indítani a kilencediket, közben sakkozni és úgy tervezni, hogy jövőre is legyen mivel elindulni – jegyzi meg. Szerencsés, teszi hozzá, hogy az említett szakágak vezetői és csapatuk magabiztos, felkészült, ambiciózus, az ő munkáját rendkívüli módon támogató kollégák.

Szép feladat – lett volna

Természetesen nem állhatjuk meg, hogy szóba hozzuk a debreceni főpályaudvar ügyét, amelynek a kivitelezését kétszer nyerte el a Hunép, aztán mégis lefújták a sajtót is erősen foglalkoztató beruházást. – Nagyon szép feladat lett volna, tele voltunk várakozással, örültünk, hogy mi csinálhatjuk, hiszen komoly referenciát, nagy kihívást jelentett volna. De a Hunép nem erre építette az üzleti tervét, hiszen jól tudjuk, hogy milyen a szakmánk: előbb a szerződéskötésig, majd a munka átadásáig nem dőlhetünk hátra, nem nyugodhatunk meg. Az árbevételünk, az eredményes gazdálkodásunk a főpályaudvar nélkül is biztosított volt. Így sajnáltuk, de az élet megy tovább – reagált.

A Hunép beruházásban készülő Nagyerdei Strandfürdő június végi területbejárásán Papp László polgármesterrel (a bal szélen) és Bordás Péter építésszel (a kép előterében)

Kérdésünkre, hogy melyik munkájukat szerette a legjobban, a már említett borászati fejlesztés mellett a Debreceni Ítélőtábla épületét hozta fel, utóbbinál még előkészítő mérnökként tevékenykedett. – Mind stílusában, mind anyaghasználatában közel áll hozzám, modern építészet a hagyományok megtartásával. Időtálló kombináció, jól átgondolt tervezői munkával, minőségi anyagokkal párosulva. Ezek híján egyébként nehéz olyat építenünk, amire büszkék lehetünk. Ugyanakkor hiszem, hogy a most futó nagyberuházásaink közül is lesz olyan, s itt különösen a Nagyerdei Strandfürdőre gondolok, amelyre hasonlóan jó szívvel gondolok majd vissza.

Ratalics László

Galéria

DebrecenKántorjánosiNagyerdei strandfürdőHUNÉPBakos Miklós

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.