Girl power Debrecen: Szabó-Thalmeiner Dóra

Az interjú előtt összefutottam egy régi barátommal. Megkérdezte, kivel találkozok. Mondtam neki, hogy a  Slam poetry verseny győztesét, Szabó-Thalmeiner Dórát várom. Ismerősöm – aki szintén író – elismerően bólintott, és csak annyit mondott: ő nagyon tehetséges. Majd elsétált. Természetesen sejtettem, hogy tartalmasabb beszélgetésem lesz egy előadóművésszel, mint korábban a szépségkirálynőkkel. Nem soviniszta sértésnek szántam. Hogy is lehetne az, hiszen a május 10-i döntő mindhárom dobogósa a szebbik nem képviselője. Ugyan a slam poetry nem kifejezetten maszkulin előadói műfaj, ez az ivararány mégis egyedülálló. Egy olyan költészeti stílusban, ahol akár a rap, a verses forma és az aktuális társadalmi problémák dominálnak, lényegesen több a férfi induló a színpadon. Ezúttal nem volt szerencséjük. Ráadásul ezen a versenyen az egész keleti régió mérettette meg magát a Modemben. Emellett érkeztek versenyzők Budapestről és Kecskemétről is. Közülük került ki győztesen a fiatal debreceni lány. 

Cívishír: Szerinted minek köszönhető ez a kimagasló női győzelem?
Dóri: Teljesen véletlenül alakult így. Régen nagyon kevés lány volt a DebreSlamben, tartósan hárman voltunk, egészen tavaly tavaszig. Azóta szállingóznak be az új tagok, így végre lazul az arány. Mi erősíteni próbáljuk a „girl powert”, így lehet, hogy a közeljövőben egy slam csapat is alakul, csak lányokkal.

Cívishír: A női jelenlét új színt visz a műfajba. Te mit érzel fontosnak átadni a közönség számára? Hogy írnád le a stílusodat?
Dóri: Van a szövegeimben elpoénkodása például a depressziónak. Ezt próbálom mindig erősíteni. Hogy a nyílt kimondással és könnyedséggel másoknak is könnyebb feloldani a szorongásaikat. Ha azt látják, hogy mások is küzdenek belső feszültséggel, és ezzel ki is mernek állni, az már nagy segítség lehet a számukra. Nem érzik magukat egyedül a problémával.

Cívishír: Hallottalak már slammelni: remekül tudod szavakkal képekké formálni az ember belső világát. 
Dóri: Ez saját tapasztalat: engem is „kísér” a szorongás, és nagyon sok helyzetben nehezíti is az életem. Ezt az írásokkal megtanultam kicsit függetleníteni magamtól.

Cívishír: Mondhatjuk, hogy lélektani irányt képviselsz?
Dóri: Picit. Azért nem minden szövegem ilyen irányú, próbálok ezen túlmutató dolgokról is beszélni.

Cívishír: Például? 
Dóri: Igazából a szövegeimben sosem volt tudatosan jelen a társadalomkritika. Aztán miután megírom, rájövök, hogy egy-egy gondolat vagy poén így is értelmezhető. Próbálom elkerülni, hogy politikai témákat érintsek, mert azok mindig megosztóak. De például lesz egy slam a klímaváltozásról még májusban, és ez olyan vonal, ami politikailag semleges, mégis kiterjed mindenkire. Arról majd lehet írni.

Cívishír: Sokat készülsz egy-egy fellépésre? 
Dóri: A legutóbbi versenyre előző éjjel írtam meg a szöveget, és előtte pár órával tanultam meg. Ugyebár most érettségiztem, így nem volt több időm készülni a slamre. Nem is igazán tudok hamarabb írni egy témáról, úgymond a „last minute” sürgetés kell hozzá.

Cívishír: Amennyire tudom, rutinod végül is van.
Dóri: Mondhatjuk, hogy régóta írok. Öt-hat éve körülbelül. Versekkel kezdtem, aztán két évvel ezelőtt egy barátnőm hívta fel a figyelmemet arra, hogy van egy debreceni slam közösség, a DebreSlam.

Cívishír: Hogy látod belülről? Mennyire összetartó ez a közösség? 
Dóri: Nagyon szoros a kapcsolatunk. Elmondhatom, hogy az összes vidéki klub közül nálunk a legösszetartóbbak az emberek. Rendszeresen találkozunk egymással, együtt szilveszterezünk, szülinapozunk. Ez egy szépen összeforrt közösség. Akik először járnak nálunk, szokták mondani, mennyire megragadja őket ez a családiasság. Vagy amikor egy új tag először áll színpadra, vagyis még „slamszűz”, őt általában hangos tapssal és bekiabálásokkal bátorítják. Ezenkívül Hepp Iván és Mikos Ákos, a DebreSlam vezetői rengeteg energiát fektetnek az új tagok lelkesítésébe.

Cívishír: Jó hallani, hogy ilyen befogadóak vagytok. Talán az olvasók közül is kedvet kapnak arra, hogy beálljanak közétek. Te mit javasolsz, hogy keressenek meg titeket?
Dóri: Mindenkit arra biztatok, hogy jöjjön el egy slamre, és próbálja ki magát. Június 21-én lesz egy tabellazáró versenyünk. Ez kitűnő alkalom az ismerkedésre. Vagy vegye fel a kapcsolatot a DebreSlammel.

Cívishír: Jó látni a lelkesedésed. Mi a végcél? A slammel vagy az írással tervezel jövőt?
Dóri: Ez még kérdéses. Szeptembertől Pestre költözöm, és ugyebár ott van a főklub. Ott mindenképp ki szeretném magam próbálni. A döntőn beszélgettem korábbi győztesekkel, és ők is arra ösztönöztek, hogy fussak neki az országos bajnokságnak. De azt hiszem, marad hobbiszinten a dolog. Nemigen fogom komolyabban továbbvinni, mivel inkább diplomáciai pályára készülök.

Cívishír: A szavak erejével azon a vonalon is sokra lehet vinni. Mi pedig szorítunk, hogy legyen egy sikeres előadónk vagy egy diplomatánk, aki öregbíti a város hírnevét.
Dóri: Köszönöm.

Hajnal László

Részlet Szabó-Thalmeiner Dóra május 10-ei, győztes beszédéből:

Ó, gyerünk, függj rá dolgokra, csak válassz valamit. Valami aprót. Minél abszurdabb legyen, hogy majd affektálva magyarázhass másoknak arról, hogy már a webbeteg sem érti, mi bajod. Függj rá a több ezer forintos tokaji aszúra! Költsd el az összes pénzed erre, mondd, hogy sommelier vagy, mert senkinek sem kell tudnia, hogy te minden délután sírva részegedsz le a konyhacsempén. Várj, nem jó. A szomszéd is ezt csinálja – csak a kannással. Mainstream. Függj rá önmagad megtalálására! A múltkor elmentem a krisnásokhoz jógára. Nem világosodtam meg, az életem nem lett jobb, de valami igazán a fejembe ragadt. Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare. Mit kezdjen egy fiatal, ha tönkrement az élete, és existential crisise van... hát úgy kb. négy éve? Úgy van, menjen el krisnásnak! Vagy függj rá a filozófiára! Marcuse azt mondta, hogy a kapitalizmus az életet egy boldogtalan, repetitív létezéssé alakítja. Szóval én nem vagyok depressziós, csak kapitalista.

Szabó-Thalmeiner Dóra miskolci fellépése: