Fűrészes embertől pánikolnak egy debreceni lakótelepen

Kivágni a több évtizedes, tekintélyes, árnyat adó, de koncepció nélkül ültetett fákat vagy sem? A fakivágások ellen tiltakozók felvállalják-e annak a felelősségét, ha egy kívülről egészségesnek tűnő „öreg” ágai rászakadnak valakire? Védik-e a fákat a városházán, amennyire lehetséges vagy „ahol fűrészelnek, ott hullik a forgács”? A Hajdú-bihari Naplótól tavaly „kirúgott” levelező fórumon, a Cívisagorán érdekes párbeszéd zajlik az ügyben, lássuk a történetet! Annál is inkább, mert több debreceni városrész zöldje megújul a következő időszakban, vagyis sűrűn berregnek majd a motoros láncfűrészek.

Halálos ítéletek a szemében

A Cívisagorán a Fényes udvarban lakó Barta László jelezte: nem egy nosztalgiázó nyugdíjas sirámának szánja és örömmel vették, hogy a város jelentős összegekkel fejleszti a lakótelepi játszótereket. Márciusban a kivitelező nekifogott az ottani munkáknak, de „a faállomány körülbelül fele meg van festékkel jelölve, tehát halálra van ítélve, ki fogják vágni, lehet, már a jövő héten”. – A gyerekeknek ez a tér paradicsom, a pihenni vágyó embereknek pedig nyugodt, nyáron árnyékos térség. Ez az állapot már látszik, részben meg fog szűnni. Ezeket a fákat a '70-es évek vége felé ültették, 10-16 méteres, dús lombú, árnyékot biztosító növények, amelyek a betontengerben a levegőt biztosítják, kellemes zöld látványt, öröm kinézni rájuk a magas emeletekről. Semmi bajom azzal, ha beteg, esetleg veszélyes fákat ritkítanak. De itt nem erről van szó. Ugye, a tervek szerint sok új fát, cserjéket telepítenek majd. Persze, azokat a legfeljebb 2-3 méteres gömbfákat, amik árnyékot sem vetnek – írta.

Sajnálatosnak nevezte, hogy hozzászoktunk a Széchenyi utcai fairtáshoz, ami miatt sivár lett a belvárosi utca, „igaz, ott azért kevesebben laknak, mert egy sor üzlet, intézmény van”.

– Szinte hallom a magyarázatokat, meg kell újítani az elöregedett területeket, jobban illenek a házak közé az új fák, frissíteni kell az állományt. De nekünk lételemünk ez a gyönyörű kis erdő! Ha csak a régi állomány fele szűnik meg, már azt sem pótolhatja az új telepítés, megkeserítik vele életünket! – fogalmazott. Szerint „olyan a hangulat, hogy ha jönnek a fűrészes emberek, körbe fogják állni a fákat, megakadályozván a kivágást”.

[Beillesztett cikk: Nyíregyházi cég újíthatja meg a Fényes udvar környezetét]

A szintén a környéken lakó Erdélyi László csatlakozott, mondván, „Magyarországon divattá vált úgy felújítani valamit, hogy azonnal kivágják a fákat”. – Persze, mindig azt mondják, hogy kétszer annyit ültetnek helyette, Ez még igaz is lehet, de az már nem olyan lesz! Lásd a Jókai utcát, ahol a gyermekkoromat töltöttem és amikor néhány éve az összes fát kivágták, mintha a sivatagban jártam volna – jegyezte meg.

Aki terepen is találkozik a problémával

– A Fényes udvarban a kivitelező felcserélte az eddig bevált jelölést, mely szerint a „pötty” gallyazást, az „x” kivágást jelent. Így most „x”-szel sok olyan fa van megjelölve, amit csak gallyazni fognak. Ez valóban adhat okot a félelemre, de a fűrész beindítója tisztában lesz a jelek tartalmával – nyugtatta Barta Lászlót az önkormányzati tulajdonú Dehusz Kft. ügyvezetője, Pethe Tamás, aki „kertes házban nőtt fel egy nagy tölgyerdő mellett, Gerald Durrell, Lee Durell és David Attenborough könyvein, filmjein”.
– Nem a konkrét esethez szólnék hozzá, csak általánosságban néhány élmény fakivágás, gallyazás témában. A példák mutatják, mennyire eltérően ítéljük meg ugyanazt a helyzetet – írta.

• „Ötholdas pagony (Oláh Gábor utca) nagy tölgyfái. Szép, árnyék, jó levegő stb. Szakember ránézett, közölte, hogy durván gallyazni kellene, bélkorhadt stb. Á, nem lehet, a pagony így szép, árnyék… – hangzott az ellenvélemény. A nyári viharokban három hét alatt négy hatalmas ág szakadt le, az egyik a Nagyerdei körút felőli vaskerítést lapította földig. Megkérdeztük, hogy valaki fel fogja-e vállalni, ha agyonüt valakit a következő ág? Napokon belül megrendelték a szárazoló, koronakönnyítő gallyazást.”
• „Négyemeletes debreceni ház előtti fa, felgallyaznánk, vagy vágnánk, mert az egyik lakó kérte, a város pedig jóváhagyta. Kitáblázás, készülődés, fűrészhang, megjelenik 3-4 lakó. Vágják, mert beárnyékol, megfagyok a nappaliban! Ne vágják, mert délelőtt kellemes árnyékot ad! Vágják, mert a járdát is nyomja felfelé, garázsból kiálláskor felütötte az autó alját! Hülye maga! Maga hülye, itt nem vágnak ki semmit! Vágják már, ne foglalkozzanak vele, ez mindig ezt csinálja! És hasonlók tömkelege. Majd a telefon: Főnök, mi legyen?”

• „Márciusban a józsai Tesco mögötti fakivágásoknál volt szerencsém beszélgetni egy erdésszel és két fakitermelő cég vezetőivel. Kint volt a Rónaőrző Egyesület megfigyelője is (akit nekem meg is dicsértek, hogy teszi a dolgát, normális, tudja is, hogy mit csinál és lelkiismeretesen is teszi, nem „méregzöld” vagy „sötétzöld”). Az erdész, a fakitermelők vezetőjének minden mondatából átjött, hogy tisztelik a fát az erdőt, és a lakosság nagy részével ellentétben ismerik is. A kis játszótér melletti facsoportosulásra azt mondták, hogy körbe kellene zárni, embert be sem szabadna engedni, majd mutattak is pár fát, ami leszakadhat, kidőlhet egy nagyobb szélben. A most vágásra ítélt fákból volt olyan, ami miközben dőlt, a többi fa ágának csapódva a földet érés előtt három (!) darabba tört. A városi fákra is kitértünk, elmondták, a fák, miként az emberek, az öregedéssel visszavonhatatlanul elkezdenek elgyengülni, balesetveszélyessé válni. A 70-es években ültetett városi fák – fafajtától függően – egyes esetekben már nagyon öregek és 5 éven belül veszélyessé válnak.”
• A főkertésszel nem egyszer volt szerencsém beszélni. Neki annyira fontosak a fák, hogy a kinevezése után rövid időn belül elkezdte az értéküket meghatározni a levélfelület, az oxigéntermelés és egy csomó más szakmai szempont alapján

– sorolta az érdekesebb személyes tapasztalatait a témában Pethe Tamás.

Megosztó kérdések

Jónás Imre – építész-épületenergetikai műszaki szakértő – azt írta, a lakók között nem lehet igazságot tenni, viszont vannak prioritások, amit szem előtt kell tartani. – Ilyen a biztonság, a földben lévő közművek működésének megőrzése, a közlekedő utakban okozott gyökérkár, a kereszteződésben a kilátás biztosítása, és így tovább.
Ennek eldöntését szakemberre kell bízni – kommentálta. Szerinte a mostani főkertészt megelőzően „nem foglalkoztak az utcai fák sorsával, évtizedek óta nem történt korona alakító metszés, a fák elvadultak és léptéktelenül megnőttek az utcákban. Eljött az ideje a rendtételnek, csak a sokéves elmaradás pótlása szembetűnő és egyeseknek fáj”.

– Egy egész utca „tarvágása” talán a legmegosztóbb kérdés érzelmi és kényelmi szempontból. Egyéni koncepció ki, hogyan képzel el egy modern városképet. Megint más a veszélyek, a fakidőlések, ágleszakadások kérdése. Megértem, ha senki se akar börtönbe menni vagy kártérítést fizeni egy baleset miatt, noha szeretjük a szép, árnyas, öreg fákat – írta meg a véleményét az ezoterikus előadásairól, könyveiről ismert Kövesi Péter is.

RaL