Igazítanak az oktatás látószögén Debrecen különleges iskolájában
Országos hírré vált az idehaza unikálisnak nevezhető Debreceni Nemzetközi Iskola az augusztus végi alapkőletétellel, majd a 3,8 milliárd forintos állami beruházás a 2,4-4,7 millió forintos éves tandíjaival élesebb hangokat is kiváltott. A városvezetés ugyanakkor rendkívül büszke a történelminek nevezett iskolalapításra és jövő szeptemberben az önkormányzati fenntartású, angol tanítási nyelvű intézményben – mondta el a Cívishírnek adott interjújában Öreg János igazgató – két-két óvodai és általános iskolai csoporttal már rendes tanév kezdődik. Az ISD-ként (International School of Debrecen) emlegetett iskola indulásának előkészítése a pallagi építkezéssel párhuzamosan a nemzetközi oktatási-nevelési program akkreditálásával és a tanerő toborzásával zajlik.
Megcsipkedte az országos sajtó, mondván, közpénzből tandíjas elitiskola épül.
Az újságírók a munkájukat végzik, s ha valaki a beruházás forrása vagy a tandíjak oldaláról akar közelíteni, abba nem tudok beleszólni. Ha viszont az összefüggésekre kíváncsi, örömmel válaszolok. Nem szabad elfelejteni az iskolának az egész közösségre gyakorolt hatását. Ma még kevesen látják át, hogy ez az egyik fontos, ha nem is a legfontosabb eleme a Debrecent és a régiót érintő kulcsfontosságú gazdaságfejlesztési folyamatnak. Az ISD még el sem indult, máris szerepe van többezer munkahely megteremtődésében, magas hozzáadott értékű beruházásokban. Ami annyiban máris árnyalja az „elitképzést”, miszerint az iskola nem csak a diákjaira lesz pozitív hatással. Hosszú távon pedig a nagyobb értelemben vett közösség azzal profitálhat, hogy az ISD-ből kikerülő fiatalok jobbá teszik a városunkat. Legalábbis remélhetően sikerül kialakítani bennük az ehhez szükséges értékrendet.
Miben lesz más a nemzetközi iskolában végző fiatal?
Minden földrészen van korábbi diákom, rajtuk és a különféle konferenciák révén azt látom, hogy ezek a gyerekek rendkívül önálló, tudatos, kiegyensúlyozott fiatal felnőttek. Képessé válnak a tanulásra, az idejük beosztására, a saját fejlődésükre való rálátásra. Kialakul bennük a reflektivitás, aminek gyakran nem tulajdonítunk kellő fontosságot. Egészséges önismerettel, kritikus gondolkodással rendelkeznek, utóbbinál nem szabad túlzásba esni sem saját magunkkal, sem a társadalommal szemben. A kritikát konstruktív módon kell megfogalmazni, elsajátítva, hogy a demokratikus társadalom által ránk ruházott nagyon fontos szabadságjogokkal ne éljünk vissza. Így például a szólásszabadságot ne sárdobálásra használjam, ahogyan a közösségi médiában helyenként zajlik. Ezen képességek erősítésében nagyon sokat nyújthat ez az iskola. A „nemzetközi gondolkodás” kissé nehezen megfogható, de a külföldön huzamosabb időt eltöltő családok értik és átérzik, hogy széles látókörrel mennyivel másként tekinthetünk a világra, benne önmagunkra. Ez a nemzeti identitásra is vonatkozik, nagyon sok expat (szülőhazáján kívül élő) közösségben hallottam, hogy szemléletváltáson mentek át, felértékelődött a magyarságuk. Én egyébként kevésbé aggódom az elvándorlás miatt. Tény, hogy nem szeretjük elveszíteni a legjobbjainkat, miként a munkaerőhiány sem kívánatos. Viszont úgy vélem, élhető körülmények biztosításával nagyon könnyű hazacsábítani a kint élőket. Nekem az a célom, hogy a tőlünk elkerülő diákok, ha külföldön is folytatják, hozzák haza az ismereteket.
Miben különbözünk mi, magyarok másoktól?
Fontos észrevenni a saját értékeinket, azáltal a lehetőségeinket. Nem túlbecsülni, de nem is alulértékelni magunkat. Gyakran érzem úgy, hogy borúlátóak vagyunk a dolgok helyén kezelése helyett. Miért ne volnánk képesek arra, amire egy ezer kilométerrel odébb született ember? A saját magunkban való hit befolyásolja azt, hogy mit érünk el.
Öreg János Hajdúszoboszlón született, ugyanakkor a középiskola és az egyetem már a cívisvároshoz köti. Később éveket töltött pedagógusként Angliában, Katarban és Norvégiában. A Perzsa-öböl leggazdagabb emírségében már egy nemzetközi iskola programigazgatójaként tevékenykedett, mégis unszolni kell, hogy többet beszéljen saját magáról, aminek két oka van. Egyfelől nem szeretné, ha az iskolától az ő személye felé tolódna a hangsúly, másrészt „előbb hadd tegyen le az asztalra pár évnyi minőségi teljesítményt, aztán lehet sztorizgatni”.
– Szeretem azt hinni, hogy tudatosan élem az életemet, de azért nem volt ez ennyire előre tervezett, egyenes út. Nem feltétlen akartam még hazajönni Norvégiából, mert Skandinávia gyönyörű, élhető világ a szívemhez közeli értékrenddel. De már akkor tudtam, micsoda jelentősége lehet a debreceni iskolának a saját szűkebb pátriámban, amikor először végighallgattam az alapításról szőtt elképzeléseket. Nem volt kérdés, hogy igent mondok – említette a döntése hátteréről.
Elmondása szerint Angliába a nyelvtudása érdekében települt át még az uniós csatlakozás, tehát 2004 előtt. Londonban kezdett, majd Oxfordshire megyében tanított középiskolai szinten. A pedagógiai vezetői munkába is a szigetországban kezdett beletanulni és felmérte, hogy a brit oktatási rendszer mélyebb ismerete világszerte jól kamatoztatható tudás. Öt angliai év után négy esztendő következett Katarban, egy teljes spektrumú (3-18 évesek) iskolában, ahol programigazgatóként dolgozott és emelt szintű biológiát, kémiát oktatott.
– Az arab nyelv gyönyörű, sok ottani diákommal tartom a kapcsolatot és a Közel-Kelet különleges, szép vidékeket kínál, de tapasztalatom szerint az európaiak, az észak-amerikaiak döntő többsége számára mégis „ideiglenes állapot” – válaszol a továbbköltözés okára diplomatikusan. Norvégiában újabb négyéves ciklus következett, szintén egy nemzetközi iskolai vezetői állásában.
– Életutam minden egyes állomására örömmel tekintek vissza, megélni is nagyon jó volt! Kultúrákat ismertem meg, szépségeket, nehézségeket, bevonódva a helyi közösségi életbe. Sokat nyitott a látószögemen, hogy közel kerültem a szülőhazától távol élő külföldiek mindennapjaihoz. Egy társadalom gondolkodásáról nagyon sokat elárul az oktatás helyzete, a gyerekekhez, a felnőttekhez való viszonyulása. Manapság nagyfokú rugalmasság szükséges ahhoz, hogy az ember valamennyire kiegyensúlyozott, hasznos életet éljen. Hogyan alkalmazkodjunk ehhez a hihetetlen ütemben változó világhoz? Mit tanítsunk a gyerekeinknek, hogy fiatal felnőttként alkotó módon vegyenek részt a társadalomban és a saját útjukat járhassák? Ez az a releváns kérdés, ami világszerte és a Debreceni Nemzetközi Iskola alapfilozófiájában is megjelenik – vonta le a korábbi évek egyik tapasztalatát Öreg János.
Merre halad ma a közoktatás a világ fejlett részein?
A legnagyobb kérdés az, hogy mit tanítsunk ezen a globalizált, hihetetlenül gyorsan változó és népesedő, már rövidtávon is megjósolhatatlan jövőjű bolygón, aminek húsz év múlva is haszna lesz? A legtöbb válasz a készségfejlesztés új megközelítése és a szinergiák, vagyis a közös célok és cselekvések, az együttműködések létrehozása felé mutat. Az alkalmazható tudást kell erősíteni, a kollaboratív problémamegoldást, azaz miként tudunk csapatként dolgozni. Jóval többről van itt szó, minthogy intelligensen kommunikálok a társaimmal, vagy nem kések el a munkahelyemről. Csapatjáték, csoportműködés: ez a tudás egyáltalán nem jön magától. A tanulásnak cselekvéssé (learning by doing), felfedezéssé kellene lennie, hogy élménnyé változva belülről motiválja a gyereket. Az öröm, hogy létrehozok valamit, legyen az egy prezentáció, egy közösségi vitában vagy egy drámajátékban való élményszerű részvétel, vagy más produktum, kiaknázhatatlan erőforrás a jövőre nézve. Ehhez viszont újra kell gondoljuk, miként lehet csökkenteni a lexikális tudás mennyiségét. A készségfejlesztés is ez utóbbira épül, ugyanakkor az ismeretanyagnak gyakran nem a tanulási folyamat végcéljának, hanem annak természetes hozadékénak kellene lennie. Másrészt ma már annyi információ érhető el a világhálón, hogy nagyon fontos lenne megtanulni eligazodni bennük. Hogy ne csak egyféle keresőt használjunk, vagy szerezzünk jártasságot az internetes adatok hitelesség, használhatóság szerinti értékelésében.
Digitális analfabéták helyett olyan embereket képezni, akiket nem a technológia használ, hanem fordítva?
Ez túlzó egyszerűsítés, de ha már a digitális írástudásról beszélünk, e téren is óriási a változás. Öt-tíz évvel ezelőtt egészen mást jelentett ez a fogalom, mint tíz év múlva fog – ez a felismerés is beillesztendő a rendszerbe valahogyan. Az élethosszig tanulásnak (lifelong learning) a természetes gondolkodásmód részévé kell válnia, igénnyé a „szükséges rossz” beidegződése helyett. Tanulni szükséges és jó, mert a világ változik, nekünk pedig meg kell találni benne a helyünket, különben kezdődnek a fizikai, a mentális problémák.
Az oktatásnak reagálnia kellene a piaci igényekre. Az ISD így tesz majd? Amit a munkáltatók elvárnak, az a kreativitás, a csoportban dolgozás, a prezentációs készség, az összetett problémamegoldás…
… a nyitott gondolkodás, a kritikus gondolkodás. Az iskolánk nagyon erősen fogja fejleszteni ezeket. A The Economist egy 2016-os cikkében munkáltatók, vállalatvezetők, munkapszichológusok állították össze az elvárt készségek toplistáját mind 2015-re, mind 2020-ra vonatkozóan. Érdekes, hogy míg a kreativitás a 2015-ös felsorolásban hátrébb szerepelt, addig öt év elteltével a harmadik legfontosabbá válhat. Miközben olyan úgynevezett soft skillek jelentek meg, mint a kognitív flexibilitáshoz kapcsolódó érzelmi intelligencia, aminek az újfajta feladatokhoz való hozzáállásban van jelentősége. Egyre sűrűbbé válik ugyanis a munkahelyeken, hogy egy-egy munkához nem lehetséges rutinszerűen viszonyulni a leküzdendő probléma teljes újszerűsége miatt. Nem is kell felsővezetőnek lenni ahhoz, hogy olyan csapatot koordináljon az ember, amelyben tíz teljesen különböző szakterületen dolgozó munkatárs dolgozik egy célért.
Mi valósulhat meg mindebből Debrecenben?
Nemzetközi egyetemi felvételire minden magyar gimnáziumból van lehetőség, de a számok azt mutatják, hogy ez sikeresebb az olyan iskolákból, mint amit itt szeretnénk létrehozni. Komoly szakmai tudással rendelkező kollégákból sikerült felépíteni a csapatot és nemzetközi szakértőkkel is együtt dolgozunk. Az akkreditációs folyamat javában zajlik, a tanárok toborzása ütemterv szerint halad. Az érdeklődés jelentős, ami azt is jelzi, hogy a tágabb értelemben vett nemzetközi térben Debrecen még nem feltétlenül ismert. A városból és a közvetlen környékről sokan megkeresték az iskolát, ahogy Kelet-Magyarországról, a Partiumból, Erdély más részeiről, Kárpátaljáról, továbbá a Felvidékről szintén volt már kapcsolatfelvétel. De vannak érdeklődök a Közel-Keletről, az Egyesült Államokból, vagy Írországból is. Ez utóbbi esetekben általában magyar családok hazatelepülési szándékáról van szó. 2019 szeptemberében két-két óvodai és általános iskolai csoporttal tervezzük az indulást, előbbieknél 18, utóbbiak esetében 20 főben maximalizáltuk a létszámot. Az összes hely még nincs feltöltve, de bizakodóak lehetünk. 2020-ban majdnem a teljes hatosztályos általános iskolai képzés elindulhat egy középiskolai első osztállyal együtt. Az igény ennél szélesebb, van család, aki már jövőre szeretné a gyermekét hozzánk járatni, de az életkora miatt nem megy. Muszáj felépítenünk a rendszert. Az elindulás időszakában a külföldi pedagógusok 60-70 százalékát adják majd a nevelőtestületnek, később 50-50 százalékos megoszlásban gondolkodunk.
Ha 2020 közepén szülőként benyitok egy osztályterembe, mit fogok látni?
Rugalmas terekkel találkozna, azaz az osztálytermeinkben lesznek iskolapadok, de nem fix hellyel, hanem szabadon variálhatóan. A tanórán nem csak frontális oktatás zajlik majd (a tanár beszél a vele szemben ülő diákokhoz), hanem csoportos munka is. Az iskola egész területén lehet tanórát tartani, tehát például elkezdődhet a foglalkozás az osztály saját helyén, aztán folytatódhat akár odakint is. Egymásra szeretnénk jobban odafigyelni. De szó nincs arról, hogy a gyerekek összevissza szaladgálnának, nekik is strukturált rendszerben kell dolgozniuk, csak megélhetik a tanulási élményüket.
Kizárólag pénzkérdés, hogy a magyar közoktatás új világtrendek felé forduljon?
Messze nem az, s a Nemzeti Alaptanterv éppen nagy változáson megy keresztül. Ennek nyílt vitája jelenleg is folyik. Sok, az oktatásra ráhatással bíró szervezet jelentkezett előremutató irányokkal. Nyilván szükségesek pénzügyi források, de nem csak az anyagiakról van szó.
Nem lesz könnyű magyar tanárként beilleszkedni ebbe a rendszerbe, hiszen a pedagógiai módszerek nagyon eltérőek lesznek a megszokottól.
Magyarország tele van kiváló pedagógusokkal. Aki ma ezen a pályán van, azt általában nem a pénzért teszi, s ez tiszteletet parancsoló. Való igaz, a nemzetközi módszertant nem lehet dokumentumokból, néhány foglalkozás alatt elsajátítani, ahhoz benne kell lenni, létezni egy ilyen környezetben. Azért lesz sok külföldi, nagy tapasztalatú kollégánk, hogy a magyarok is tanulhassanak tőlük. Ami nem azt jelenti, hogy szégyellni valónk lenne.
A világ bármely részéről jöhet tanár?
Igen. Nagyon komoly felvételi követelményeknek kell megfelelni, a közel anyanyelvi szintű, szofisztikált angol tudáson túl megfelelő végzettséget, szakmai tapasztalatot, pályaívet kell tudni felmutatni és azt is, hogy az adott tanár mit tud hozzátenni az iskolához a tanórákon kívüli foglalkozások során. Nem kizáró ok, ha valakinek nem az anyanyelve az angol, de például az angol irodalmat anyanyelvi pedagógusok fogják tanítani.
Ha már irodalom… például József Attilát ismernie kell egy magyar gyereknek, de egy németnek, egy dél-koreainak nem. És a történelem is ilyen, országspecifikus. Megkapják a gyerekek a szülőhazájuknak megfelelő ismereteket ebben a „nemzetköziségben”?
Az akkreditálás alatt álló pedagógiai programunk révén olyan nagy családhoz fogunk tartozni, amelyik szívügyének tekinti a gyermeknek a saját anyanyelve legmagasabb szintű gyakorlásához való jogát. Ez nem csak azt jelenti, hogy a diákot megtanítjuk írni-olvasni a saját anyanyelvén, hanem azt is, hogy például az irodalom érettségit a saját országához igazítottan teheti meg a rendszerünkön belül. Osztályszinten vagy egyénileg, de eleget fogunk tenni az ilyen igényeknek.
Ratalics László
