A debreceni orvoscsapat vezetője kiterjedt fertőzésre készül
Milyennek látja a vírushelyzetet egy vidéki háziorvos Hajdú-Biharban? Foglalkoztatja-e a betegeket a fertőzés, tekintettel vannak-e a napokban életbe lépett szabályokra? Késmárky András a mintegy két és fél ezres Báránd háziorvosa, a község másik praxisa a feleségéé. A sürgősségi ellátásban is tapasztalt szakember a Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoportjának vezetőjeként az elmúlt húsz évben a világ majd összes kontinensén vezetett mentőcsapatot katasztrófahelyzetekben. Ő olyan forgatókönyvvel számol, amit nálunk még eretnekség hangoztatni. Amit a legjobban hangsúlyoz: mindenki értse meg, mekkora felelősséggel tartozik mások felé e helyzetben.
Körülbelül mennyi beteget lát el naponta?
Késmárky András: Mintegy 1400-an tartoznak a körzetembe. Hétfőként körülbelül nyolcvanan, a többi napon ötven-hatvan lehet az ellátottak száma.
A megszokotthoz képest mennyi influenzás betege van?
Késmárky András: Idén a megszokotthoz képest alacsonyabb a számuk, átlagosan heti öt.
A lázra, köhögésre panaszkodó betegek előzetesen felhívják, ahogy jelen helyzetben érdemes lenne vagy mennek egyenesen a rendelőbe?
Késmárky András: A kormányzati protokoll szerint első körben telefonálni kell, az orvos pedig egy kérdéssor alapján mérlegeli, alapos lehet-e a koronavírus-gyanú vagy sem. Maguk a betegek nem telefonálnak, hanem jönnek. Azt látom, nincs az emberekben semmilyen félelem, ugyanúgy beülnek a rendelőbe, mint korábban. Márpedig ha már ott vannak, meg kell vizsgálnom.
Akadt egyáltalán, aki előzetesen felhívta a tüneteivel, mielőtt bement a rendelőbe?
Késmárky András: Az én praxisomban nem, másutt hallottam egy-két ilyen betegről. Ráadásul egyre többször tapasztalom az influenzaszerű megbetegedések elhallgatását.
Az utóbbi hetekben volt-e olyan személy, akinél felvetődött a koronavírus-gyanú?
Késmárky András: Igen, Bárándon összesen két ilyen eset volt. Hangsúlyozom, gyanúról beszélünk, nem fertőzöttségről. Mivel megfelelő eszköz híján mintát mi nem vehetünk, a protokollnak megfelelően ezeket az embereket kórházi vizsgálatra küldtük, hogy infektológus döntsön a továbbiakról.
Egyikőjük Németországban járt, március 11-én hőemelkedéssel, köhögéssel kereste meg a feleségemet. A kórházból a fizikális vizsgálatot követően, mintavétel nélkül hazairányították.
A másik páciens Angliából érkezett haza, esetében a munkáltatója kéthetes karantént írt elő. Mellékszál, de nem egészen világos, hogy ilyen esetekben indokolt-e a táppénz vagy a rendes szabadságából kell megoldani valahogyan a karanténban töltött időszakot. A héten kértem kormányhivatali állásfoglalást, még várom a választ. Azért nem utolsó kérdés, hogy számíthat-e fizetésre az, akinek karanténba kell vonulnia…
Érez pánikhangulatot? Milyen véleményekkel találkozik leggyakrabban?
Késmárky András: Nem nagyon kérdeznek a betegségről, véleményt sem hallok. Érdektelenséget látok, és azt, hogy nem igazán veszik komolyan sem a fertőzést, sem a járványveszélyt. A baráti körömben is a hétköznapi influenzával állítják párba ezt a vírust, mondván, kicsit rizikósabb, de valami ahhoz hasonló.
A Magyar Orvosi Kamara elnöke, Kincses Gyula kevesli a háziorvosoknak biztosított védőfelszereléseket. Tényleg gond van ezzel?
Késmárky András: Egyszerűen nem is áll rendelkezésre megfelelő védőeszköz. Egyszerű sebészeti szájmaszkot kaptunk, praxisonként ötven darabot, ez az, amit a magyarországi fogvatartottak csináltak és a megyei mentőállomásokon lehet hozzájutni. Az FFP maszkok valóban védenek, az FFP2-es két órán át, az FFP3-as négy-nyolc órát bír a gyári tájékoztató alapján. Amiről azért nem vagyok meggyőződve, mert a kilehelt pára két óra alatt benedvesíti a szűrőt annyira, hogy kívülről is megtapadhassanak rajta váladékcseppek. Teljes testruházatra, védőszemüvegre és megfelelő mennyiségű FFP maszkra volna szükség. Ezeket jelenleg saját úton kellene beszerezni, csakhogy elfogytak.
Ha karanténba kellene vonulnia, ki venné át a háziorvosi feladatait?
Késmárky András: A mi esetünk speciális, hiszen a feleségem a helyettesem. Amennyiben én egy fertőzésgyanú következtében kontaktszeméllyé válok, akkor családtagként a feleségem is rögtön annak minősülne. Vagy fordítva. És még csak nem is egy diagnosztizált betegségről beszélünk. Ráadásul ha én háziorvosként kontakttá válok, az azt is jelentheti, hogy a környékbeli településeken felbukkant a koronavírus. Ami a többi környékbeli háziorvos érintettségét is felvetheti, holott éppen valamelyiküknek kellene átvennie a helyemet. Erre a bonyolult helyzetre egyelőre nem tudni megoldást.
Elkerülhetőnek tartja a tömeges megfertőződéseket?
Késmárky András: Biztos vagyok benne, hogy a járvány már nem megelőzhető. A WHO-nál, de a német szakembereket is említhetem, a lakosság 70 százalékos érintettségét vetítik előre. Én ma ezt tartom realitásnak. Az emberek a kockázatok ellenére megállíthatatlanok, a vírus kínai felbukkanása után még hónapokon keresztül jöttek-mentek a repülőgépek.
Ennek tükrében arányosnak ítéli a központi intézkedéseket?
Késmárky András: Igen, még ha a rendszer kissé felkészületlennek is tűnik. Hiányosságként érzékelem, hogy bár a központi döntéseket meghozzák, a kisebb települések szintjén nem jelennek meg azok a védelmi csoportok, amelyek szükség esetén képesek gyors, hatékony munkára. Legalábbis Bárándon nem tudok olyan egyeztetésről, amelyik az önkormányzat, a háziorvos, az iskolaigazgató és a többi szereplő között zajlana. Márpedig minél távolabb születik meg egy-egy döntés, annál nehezebben alkalmazható a helyi viszonyokra. Globális világjárványról beszélünk, a vírus mindenhová eljut, a fő feladat szerintem most a kórházi túlterheltség megakadályozása. Kulcskérdés a kommunikáció, muszáj hatni az emberekre, hogy mostanában ne induljanak útnak, mert könnyen megfertőződhetnek, amit továbbadhatnak a környezetüknek. Jelenleg Európáról valóban mint nagy, közös országról kell gondolkodni, ahol rövid időn belül majdnem mindenki érintett lehet. A központi intézkedések e téren azért féloldalasak: betiltottuk a nagyrendezvényeket, a színházakat, ám a bevásárlóközpontok és a templomok működnek…
Mit szól ahhoz, hogy míg egyre több országban felfüggesztik az általános és középiskolai tanítást, addig nálunk szabad?
Késmárky András: Vegyesek az érzéseim. Nem elég az iskolai oktatást felfüggeszteni, ha nem tudjuk megoldani, hogy valamelyik szülőt legalább elengedjék a munkahelyéről. Továbbá esélyesebb, hogy a szülők kapják el a fertőzést a munkájuk és a mozgásuk során, minthogy a gyerekek az iskolában. Hozzáteszem, a már említett modellszámítások alapján a gyerekek is vírushordozókká fognak válni, szerencsére rájuk a jelenlegi tudásunk szerint a vírus nem veszélyes. A legkomolyabb problémának azt érzem, hogy mennyire leszünk hajlandók lemondani a napi rutinjainkról, a kényelemről. Ne feledjük, Olaszországban már csak az élelmiszerboltok és a patikák tarthatnak nyitva, de a bevásárlás csak kis csoportokban megengedett. Az üzletekben pedig külön személy ügyeli, hogy a vevők tartsák egymással és a személyzettel a védőtávolságot.
A saját családban tettek óvintézkedéseket?
Késmárky András: Csökkentettük a rokonlátogatásokat, mindent halasztunk, a húsvétolást is beleértve. Minél kevésbé akarjuk kockáztatni azt, hogy mi megfertőzzük a saját családtagjainkat. Orvos házaspárként amúgy is folyamatosan antibakteriális szerekkel tisztálkodunk, hiszen vigyáznunk kell a betegek miatt. Ugyanakkor a vidéki iskolákban, ez sokéves tapasztalatom, jellemzően szükséges erősíteni a pedagógiai útmutatást a témában.
Itthon többen keveslik a tesztelt minták számát, mondván, ha többet végeznének el, valószínűleg a regisztrált betegszám emelkedne.
Késmárky András: Ezt nem tudom eldönteni. Változtat bármit is egy-egy beteg kezelésén, hogy kimutatták-e nála a vírust? A minták számának szerintem nincs akkora jelentősége. A betegek kezelését csak a tünetek jelentkezése után tudjuk elkezdeni. Amennyiben az illető nem kap levegőt, akkor lélegeztetőgéppel, ha igen, úgy oxigénterápia mellett hagyjuk, hogy a szervezet gyógyítsa önmagát. A kommunikációban és a karanténra vonatkozó szabályok betartásában nagyobb jelentőséget látok.
A járvány elmúlik, ha jön a meleg, mondják sokan a mai napig.
Késmárky András: Nekem úgy tűnik, ezt a vírust nem befolyásolja az időjárás. Olaszországban és Spanyolországban elég meleg van, 20 fok feletti a hőmérséklet, de emelkedik a megbetegedések száma. A vírusok nyirkos, hűvös időben tényleg tovább tárolódnak a testváladékokban, mint melegben. Valamennyivel tehát csökkenhet a fertőződés, de önmagában ettől nem várok csodát. És egyelőre azt sem tudjuk, sok egyéb mellett, hogy mik az újrafertőződési esélyek. Eltérő információk vannak mind az inkubációs, mind a gyógyulási időről. Utóbbi a legtöbb esetben 21-24 nap, ami már önmagában is jelentős időtartam!
Túlzónak tartja azt, hogy mennyire eluralta a koronavírus a médiát?
Késmárky András: Egy világméretű járvány jelentőségét nem lehet eltúlozni. Főleg, ha egy vírus ennyire gyorsan képes felütni a fejét a Föld különböző pontjain.
Ratalics László
