Kvótareferendum: válasz a hülye kérdésre
Hülye kérdést ne tegyél fel!
- mondogatja a tanult barátom, amikor azt tudakolják tőle udvariasan éjféltájban, hogy iszik-e még egy elmenőt. Ami evidens, azt minek megkérdezni? Még ha ingyen is van. Az október 2-i kérdés azonban súlyos ötmilliárdot emészt fel. Hülye kérdésért ötmilliárd egy kicsit sok. Annyiból kijönne egy pofás stadion a Fáy utcában vagy Hajdúböszörményben. Azért is tudna lázadni az ellenzék..
„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”
Ez most komoly? Tényleg? Tíz magyarból tizenegy nem akar muszlim falut a szomszédjába, de nem akar türkmént sem, továbbá a norvégok és a svédek is maradjanak ott, ahol vannak, mert aki a rothadt lazacot vagy a fikát élvezettel eszi, az már több mint gyanús, de nem kell nekünk izlandi bálnavadász és francia csigazabáló sem. Elég bajunk van nekünk saját magunkkal is, meg másokkal is a Kisantant gyűrűjében, ne jöjjön ide senki! A válasz: NEM. Mi más lenne? Még szelfizünk is egyet a gyerekkel az urna mellett a nagymamáknak a Facebookra, hogy legyen valami gyakorlati haszna is a népszavazásnak.
Hülye kérdés ide vagy oda, az októberi népszavazósdi a fantasztikus politikusaink által mégis elnyeri az értelmét. Jókat lehet például derülni azon, ahogy a baloldal Armageddonja, a régóta tébolyult Ferenc testvér most is küzd. Megtanította az egyre töpörödő politikai közösségének, hogy az univerzum mind a 800 milliárd galaxisában egyetlen igazodási pont van: Orbán Viktor hátsója. Pontosan annak kell hátat fordítani, mindig, minden körülmények között. Egy „igaz demokrata” nem azt eszi, nem azt issza, nem azt nyomja ki a vécén, nem azt gondolja, és nem azt csinálja, amit Orbán Viktor, és nem is arra néz, nem arra szelel, nem arra vizel. Mindig ellenkező irányba. Széllel szemben!
Ha a magyart kell tagadni, románozni és alázni, akkor a küldetés, a cél szentesíti az eszközt, mint 2004. december 5-én, és az azt megelőző kampányban. Akkor a határon túli magyarokat kellett utálni, most Abdul Abdelhamidékat kell szeretni, mert O.V. csípőjének a ringása így diktálja. Dedósok játszanak ezen a fertályon.
Azért kormányunk és pártunk is tud mulattatni és nevettetni! Dübörgő kampánnyal ugrottak neki a népnek: október 2-án a lét a tét, a nemzet, a kereszténység, az ezer év, a Kárpát-medence – mély átélést és aggodalmat imitálva kongatnak vészharangokat vezérek és pártkatonák országszerte.
„Apró” gondja a nagy fideszes shownak: egy árva muszlim lélek sem akar Magyarországon élni a Koránjával együtt.
Ha beadná a derekát Orbán Viktor Angela néninek, a kvótarendszer szerint szombaton Magyarországra „deportált” 1300 migráns hétfőn már újra Németországban lenne. Vasárnap hajnalban megszöknének. Így lehetne bizonyítani, hogy a migránskvóta úgy hülyeség, ahogy van.
Mi már csak tudjuk! A debreceni menekülttábort éppen azért lehetett bezárni, mert Merkel ténsasszony hívó szavára pár nap alatt kiürült. Előtte is folyamatosan ürült, csak közben töltődött is. Debrecenben 30 ezer, magát menekültnek hazudó migráns fordult meg egy év alatt. Gyors váltásban. Regisztráltak, majd miután feltérképezték a terepet (értsd: feltöltötték az okostelefont és megállapodtak az embercsempésszel), olajra léptek. Meg sem várták a menekültügyi kérelmük elbírálását, ami 30 nap. Három hét alatt teljesen kicserélődött a tábor népessége. Érdekes módon egy migráns sem ragadt a Tócóskertben vagy az Újkertben, de még a gazdagok lakta Liget-lakóparkban sem. Pedig ott jobban érezni a pénz szagát, mint egy mocsoktól bűzlő müncheni migráns szállón.
Ez az egész kampány egy nem létező problémára reagál hevesen. Migráns szemmel: Magyarország steril. Az egész Közép-Kelet-Európa az. Mert iszlám egyház sehol sem létezik, masszív iszlám közösségek azonban vannak, oda akarnak tartozni, oda tartanak. Oda szöknének. A színes, multikulti Nyugat-Európába, ahol van síita és szunnita diaszpóra, meg török, meg észak-afrikai, meg bangladesi, meg pakisztáni.
Minket nem a kerítés és a népszavazás véd meg az iszlámtól és a migrációtól, hanem az, hogy történelmileg belterjes gyaurok vagyunk. Elnézve Európa nyugati felét, ez most már nagy mázli.
Cs. Bereczki Attila
