Hetvenéves az egyetlen magyar űrhajós
Gyulaházán született, középiskolai tanulmányait Kisvárdán folytatta. Gyermekkorában nagyon szorgalmas és kitűnő tanuló volt, de a sportban is jeleskedett, ezért inkább focista szeretett volna lenni. A gimnázium után aztán mégis a repülés felé vette az irányt, és a repülőtiszti főiskolára jelentkezik. 1969-ben végzett Szolnokon, majd 1970-71-ben a Szovjet Repülőműszaki Főiskola növendéke volt.
A szocialista országok közös űrkutatási programja, az Interkozmosz keretében az 1970-es évek második felében vált lehetővé, hogy a szovjet Szojuz űrhajókon a tagországok egy képviselője is eljusson a világűrbe. A magyar jelölteket a már sokrétű szűrésen, kiképzésen átesett berepülő pilóták közül válogatták. Az 1977 tavaszán Kecskeméten, a Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézetben kezdődött folyamat során a jelöltek körét négyre szűkítették, akik közül ketten – Farkas Bertalan és Magyari Béla – a Gagarin Űrhajóskiképző Központban végezték a további felkészülést szovjet kollégáikkal együtt 1978 és 1980 között. Kettejük közül a választás már 1978-ban Farkas Bertalanra esett, de biztonsági okokból mindkettejüket kiképezték. A tervek szerint 1979-ben kellet volna repülniük, de az első szovjet-bolgár űrrepülést áprilisban technikai hiba miatt meg kellett szakítani, így az a döntés született, hogy amíg nem tisztázzák a probléma okát, a magyar űrhajós és társa nem szállhat fel.
7 nap 20 óra 45 perc az űrben
Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov 1980. május 26-án, moszkvai idő szerint 21 óra 20 perckor indult a világűrbe a Szojuz–36 űrhajó fedélzetén. Magyarország ezzel az űrutazással a nemzetek sorában hetedikként lépett ki a világűrbe. Az űrhajó május 28-án kapcsolódott össze a Szaljut–6 űrállomással, ahol a személyzet Leonyid Popov és Valerij Rjumin szovjet űrhajósok fogadták őket. A nemzetközi személyzet egyhetes programjában több magyar kísérlet is szerepelt, így vizsgálták, hogyan képződik az emberi szervezetben kozmikus körülmények között az interferon fehérje. A Pille sugárdózis-mérővel az űrhajósokat érő sugárzást, a Balaton nevű műszerrel az űrhajósok szellemi munkavégző képességét vizsgálták, és magyar készítésű élelmiszereket is vittek magukkal, kalocsai mintás konzervdobozban. Farkas Bertalan utóbb elárulta: hatvannyolc kilójával asztronautának vékonydongájú volt, szkafanderébe ólomtéglácskákat kellett szerelni, hogy meglegyen az előírt súlya. Az űrhajósok 1980. június 3-án tértek vissza a Földre a Szojuz-35 űrhajó fedélzetén, a landolás Dzsezkazgan városától 140 km-re történt. Ők voltak az elsők, akiknek a visszaérkezés alatt 45-50 g-s túlterhelést kellett elviselniük.
Farkas Bertalan visszaemlékezése szerint leírhatatlan érzés volt meglátni Magyarországot a világűrből.
Farkas Bertalan úttörőőrsök, szocialista brigádok alakultak
Az űrutazásnak hatalmas visszhangja volt, a magyar űrhajóst hősöknek kijáró tiszteletadással fogadták, a többi asztronautához hasonlóan ő is megkapta a Lenin-rendet és a Szovjetunió hőse kitüntetést. Idehaza A Magyar Népköztársaság Hőse és A Magyar Népköztársaság Űrhajósa lett, szülőhelye, Gyulaháza díszpolgára, és egy magyar csillagászok által felfedezett kisbolygót is elneveztek róla.
Farkas Bertalan 1986-tól, közlekedésmérnöki diplomájának megszerzése után az MTA Interkozmosz Tanács kutatócsoportjának munkatársa, mérnök ezredes, 1995-től dandártábornok, a honvédség repülőszemlélő-helyettese volt. 1996-ban katonai attasé lett az Egyesült Államokban, 1997-ben nyugállományba vonult. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen kutatómérnökként katonai környezetvédelemmel foglalkozott, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tanácsadója volt, a Semmelweis egyetem tudományos főtanácsadója.
