Kórházi csomagok: halló, ez így nem életszerű!
Életszerűtlennek tűnik, hogy a Kenézy-kórház (hivatalos nevén: Kenézy Gyula Campus) belgyógyászati tömbjében lábadozó betegeknek csak hétköznapokon és csak 9-14 óra között lehetséges csomagot hagyni – ez derül ki abból a friss történetből, amelyet november 10-én osztott meg a Cívishírrel egy olvasó.
Ágnesék egy Debrecentől 25 kilométerre lévő községben laknak. A hölgy egy óvodában dolgozik, idős édesapja valószínűleg rajta keresztül fertőződött meg az új koronavírussal. November 8-án, hétfőn a házi orvosuk biztonságosabbnak ítélte a nyolcvanas éveiben járó férfi kórházi ellátását, ezért késő este behozták a Kenézybe. A betegfelvétel és az adminisztráció négy órán keresztül zajlott, így a hozzátartozók keddre virradóan értek haza. Ágnes kedden délután öt óra körül szeretett volna csomagot hagyni az édesapjának, aki enyhe demenciával is küszködik. A portások azonban kiábrándították: küldeményt csak 14 óráig vesznek át, azt legyen szíves a kijelölt időpontban behozni. Máskülönben sajnálják a dolgot, de Ágnes értse meg, hogy ez az utasítás – mutattak arra az egyetemi közleményre, amelyről portálunk is beszámolt nemrég. Nem mellékesen megjegyezték, csak aznap öt óra körül vagy húsz embert fordítottak vissza hasonló okból.
[Beillesztett cikk: Debrecenben is tilos látogatni, de nem zárhatnak ki mindenkit]
Az asszony legszívesebben sírva fakadt volna tehetetlenségében, de mit volt mit tenni, dolga végezetlenül utazott haza. A látogatási tilalom miatt az édesapját sem láthatta, amiben persze annyi jó azért akad, hogy ezek szerint az idős férfi állapota nem súlyos (a súlyos állapotú betegek a kiskorúakkal és a szülő nőkkel együtt a Covid ellenére látogathatóak bizonyos megkötésekkel).
Másrészt persze Ágnes folyamatosan aggódik: az orvosok a leterheltség következtében elérhetetlenek telefonon, s mivel az apukája sincs már olyan jól szellemileg, igazából csak találgatják, hogy milyen állapotban lehet.
– Olyan sok a társadalmi elvárás, aminek az ember igyekszik megfelelni. Én csak annyit szeretnék üzenni a magunk esetével, hogy a döntéshozók próbálják a mi helyzetünkbe is beleélni magukat. Munkaidőben hogyan tudnánk beadni egy-egy csomagot, főleg, ha ezért húsz-harminc kilométert utazni is szükséges? – indokolta a nő azt, hogy miért fordult a nyilvánossághoz.
Természetesen Ágnesék nemcsak telefonáltak, hanem cselekedtek is. A testvére szerda reggel időre megjelent a csomaggal a Kenézyben. A probléma ettől még él.
Cikkünk megjelentésével azonos időben a Debreceni Egyetemet is megkeressük, hátha van mód segíteni a helyzeten.
[Beillesztett cikk: Változtattak a csomagküldésen a debreceni kórházban]
RaL
