Választás, ami nincs és mégis van

Míg Budapest vagy éppen Borsod az ikszeléssel van elfoglalva, addig a helyiek élvezik a tavaszi napsütést: kertészkednek, bográcsban főzik a slambucot, sétálnak a Nagyerdőn. Nincs sorbanállás, nincs kampány, nincs kampánycsendsértés, nincs rendkívüli esemény: gyönyörű vasárnap van, húsleves van, focimeccs van, nyugalom van.

Választási hangulat nincs, a téma nem a kétharmad, hanem az, hogy hány gombóc fagyit ehet a gyerek: kettőt vagy hármat. És nem is baj ez, hiszen bár az emberek többége szívesen szavaz, aligha töltené ezzel kéthetente a vasárnapját. Nálunk idén csak egy forduló volt: elég is volt, jó ez így. Egy ilyen békebeli nap után az emberek még az esti híreket is szívesebben hallgatják - még akkor is, ha arról szólnak, hogy mások máshol mennyi szavazatot kaptak a választásokon.

Holnaptól pedig újra jön a nagyüzem, a munka, a rohanás, a sok kötelező döntés és választás: attól függetlenül, hogy ki nyer(t) ma...