Verbális és egyéb erőszakok

Anélkül, hogy különösebben mélyen elmerülnénk abban, vajon mit is jelent a valóságban a „verbális nemi erőszak”, s hogy vajon mily taxonómiai kritériumok alapján kerül valaki a „nemzeti radikális újságíró” című rendszertani kategóriába, szaladjunk át sietősen a történteken.

A tények.
Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház főigazgatója a minapában évértékelő sajtótájékoztatót tartott. A beszámoló után lehetőség nyílott személyes interjúkra, amelyek során Sinkovits Szilvia, a Jobbik holdudvarához tartozó Nemzeti 1 Televízió munkatársa arról kérdezte Alföldit, hogy Nagy József műveinek provokatív és megosztó módon való színre vitele után vajon nem kéne-e lemondania. Ő erre röviden úgy válaszolt: „Nem”.
A Heti Válasz beszámolója szerint az igazgató ezután visszakérdezett, hogy az újságíró melyik műre gondol, és melyik előadást látta egyáltalán, amelynek alapján ez a véleménye alakult ki. Erre az újságírónő bevallotta, hogy nem látta a darabot, viszont látta Madách Az ember tragédiájának római színében az orális jelenetet. Alföldi erre úgy reagált, hogy ajánlja, olvassa el a római színt. Az újságírónő megkérdezte: Ön ezt egy 12 évessel megnézetné? "Meg bizony" – hangzott Alföldi válasza, majd hozzátette: „Önnek pedig kívánok ilyen orális szexet, innentől kezdve egész életében”.

Utójáték. Vagy elő?
Ez a kijelentés a múlt héten hangzott el. Hazánk kultúrájának jobbításában oly sok érdemet szerzett nemzetes Pörzse Sándor (Jobbik) méltóságos képviselő úr azonnali kérdésre hívta fel Magyarország – lánykori nevén Magyar Köztársaság – nemzeti erőforrásaiért felelős (jelentsen ez bármit is) miniszterét, hogy adjon számot erről az impertinenciáról, és legfőképpen arról, hogy miképpen kíván kiszállni eme nemzetrontó kártevővel szemben.
Réthelyi Miklós nem is késett a válasszal: rögvest bejelentette, vizsgálatot indított a főigazgató kijelentései miatt, és ha bebizonyosodnak a sajtóhírek, „akkor Alföldi Róbert alkalmatlanná vált egy kiemelt nemzeti intézmény vezetésére”.

Miniszter uram!
Drága, aranyos Réthelyi tanár úr! Az ön regnálása alatt sikerült hazánk erőforrásainak sorában a magyar kultúrát a legutolsó utáni sorba hátrarendelni. Az ön feladata, ha jól értjük, akkor nemzetünk szellemi erőforrásainak minél hatékonyabb kiaknázása – lenne. Akkor vajon miért rogyadozik a kulturális szféra, miért hullik darabjaira a hajdan a világ élvonalába tartozó magyar közoktatás, és miért menekül külföldre a magyar értelmiség?
Tisztelt miniszter úr, megérthető, ha valaki hatvanon túl nem érti meg csípőből egy haladó színház gondolatvilágát. Ám puszta meg nem értésből belerohanni egy kiadós radikális pofonba, talán több, mint politikai amatőrizmus. Tisztelt professzor úr, ön vélhetően demokrata. Ha így van – márpedig nyilván így van –, akkor vajon ön nem kattant volna be egy idő után annak a televíziónak a témafüggetlen cseszegetései nyomán, amelyik nyíltan és agresszíven rasszista, s amelyik leplezetlenül propagálja a náci ideológiát?

A fenti videó a 14:08-tól válik érdekessé. Onnan ugyanis kiderül, hogy a magát „Nemzeti” 1 rádiónak nevező brancs, a szóban forgó vitánál jó két héttel korábban, momentán Adolf Hitler születésnapjáról emlékezett meg, sajátosan nosztalgikus hangon.
Mindezek ismeretében talán a legcizelláltabb, ami hirtelen az ember eszébe jut, az a római szín orális jelenete…

Horváth Árpád