Csak sportosan

A hölgyek agylobot kapnak, nem értik, dühösek és tehetetlenek. Többnyire szeretett párjuk ezekben a napokban még a szokásosnál is megbízhatatlanabb, és még a megszokottnál is kevesebbet figyelmez az otthoni dolgokra: a férfiak többsége mostanság egyfolytában a tévét bámulja. Jó(?) esetben otthon, rosszabb(?) esetben valamelyik nem túl illusztris szórakozóhelyen, a hülye haverjaival.
A férfiak mondanák, hogy elnézést, meg ne haragudj drágám, de egyszerűen nincs idejük a kegykeresésre: izgalmi állapotuk nem engedi a simulékonyságot, nézni kell a magyar hokiválogatott csodás vb-meccseit, figyelni kell a nyíregyházi rangadót nyerő Loki felzárkózási próbálkozásaira, ordítani kell a DVSC-s kéziscsajok összecsapásain a bajnokság ezüstösnek ígérkező véghajrájában, és persze meg kell lesni a Bajnokok Ligája csodacsörtéit is, ha már egykoron a mi földijeink is a mezőny tagjai voltak.
A lányok-asszonyok tehetetlenek (maximum panaszkodnak a szomszédnak, hogy ez a Géza/Feri/Lajos állandóan azt a kurva focit/kézit/hokit bámulja), hiába rimánkodnak egy kis odafigyelésért, hiába veszik fel a legújabb, legcsipkésebb, legszexibb fehér/vörös/feketeneműt, az üveges szemű kanok még a szünetben sem érnek rájuk: ugyebár meg kell beszélni az addigi meccstörténéseket a barátokkal, meg bontani kell még egy sört, meg el kell szívni egy cigit.
Persze nincs az a nő, akit ne lehetne kiengesztelni: csak nem mindig, nem mindenhol és nem mindenkinek. Az engesztelés amúgy is időt rabló és aprólékos munka, hiszen a győzelmi mámort okozó szexuális aktusig sokat kell beszélni, ráadásul különböző betarthatatlan ígéreteket kell tenni.
Ettől függetlenül persze ígéret mindig akad a padláson, inkább az idő kevés az engesztelésre: a hoki-vb folytatódik, a Loki pénteken már hazai pályán támadgat, a kézis lányok mindjárt kezdik finálét, a Bajnokok Ligájában pedig mostantól tovább fokozódnak az izgalmak. Vagyis gyökeres fordulatra nem számíthatnak a mi gyönyörű és okos magyar asszonyaink, a program marad az, ami volt: a férfiak még szokásosnál is megbízhatatlanabbak lesznek, és még a megszokottnál is kevesebbet figyelmeznek az otthoni dolgokra.
Miután a szituációból fakadó hadiállapot azért igazán senkinek se jó (a másnaposság nem gyöngyvirág, a csalódott nők pedig nagy csúnyaságokra képesek), mégis csak időt kell találni az engesztelésre, hiszen ezek a mi drága hölgyeink megérdemlik a törődést. Amennyiben javasolhatjuk, érdemes minden hun hímnek kijelölni néhány pirosbetűs napot, amikor nem sportesemények nézésében, hanem párja szeme világában merül el. És mindezt nem érdemes halasztgatni: nemsokára kezdődik a foci-vb.
Tóth Csaba Zsolt


















