A benzin ára, avagy miért néznek minket hülyének?
Tankolni Magyarországon olyan, mintha kinyitnánk az ablakot, s kihajtanánk rajta néhány ezrest. Vagy lehúznánk a vécén. Pedig az átlagmagyar nem dúskál az ezresekben, ám mégis többet költ benzinre, mint kellene: egyszerűen nincs más választása.
Minálunk az üzemanyag drágább, mint bármelyik környező országban, beleértve például Ausztriát is, noha az ott lakozó sógorok átlagosan kábé nyolcszor annyit keresnek (és találnak), mint mi. Hogy miért van ez így, komoly rejtély. Beszélnek az árképzés bonyolult voltáról, meg a Mol monopolhelyzetéről, ám a lényeg vélhetően az, hogy levesznek minket, lenyúlják a pénzüket, röhögve teszik el a megahasznot.
Hülyének vagyunk nézve, és hát hülyék is vagyunk. Nem arról van szó, hogy minden egyes benzinár-emelésnél utcára kellene vonulni (hetente kissé sűrű lenne, meg aztán dolgozni is kell valamikor: kell a fizetés üzemanyagra), de azért erőteljesebben is szóvá tehetnénk, amikor úgy érezzük, hogy át vagyunk cseszve. Ha nem tesszük szóvá, akkor megcsinálják újra és újra, mert tudják, hogy benyelik ezek a hülyék ezt is simán, nincs ezzel semmi gond.
Járhatnánk persze biciklivel is (a polgármesterünk például már Pestre is drótszamárral megy), ám ez nem mindig praktikus, főleg, ha az embernek van néhány gyereke, és nincs nagyon ideje. Ha tetszik, ha nem,autózni kell, s éppen ezért tankolni is kell: vagyis szívni is kell, hétről hétre.
Lázadni persze azért lehet, pláne most, hogy a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálatot indított a Mol ellen „gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmának feltételezett megszegése miatt". Arra gyanakodnak, hogy a magyar olajipari cégóriás az indokoltnál drágábban adta az üzemanyagot, pusztán azért, mert megtehette. Hát pont ez az. Miért teheti meg? A világ annál kissé bonyolultabb, hogy azt higgyük, hogy pusztán azért, mert mi hülyék vagyunk. Van ennek más oka is, az biztos, mint Magyarországon a benzinár-emelés.
A GVH szerint mindenesetre a Mol 2006. január 1. óta túlozza el nagykereskedelmi árait, tehát azóta fizetjük ezt a különös adót. Több mint négy éve: ne számoljuk ki, mennyit buktunk.
Tóth Csaba Zsolt
