Tescós kenyeret még a kutyámnak se!

„Szép dolog, amit mondasz, egészséges magyar árut, helyi kistermelőktől, de amikor a nagyáruházakban 160 forint egy kiló kenyér, nem fogok ide-oda furikázni, hogy aztán kétszeres áron megvehessem.”

A barátom ezzel érvel, és tekintve, hogy két gyermeket nevel, mondhatnánk, ebben a kérdésben tényleg nincs helye a romantikának. De mi van akkor, ha a romantika helyett az észérveket vesszük? Kis utánajárással az eredmény ugyanaz. Olcsón venni semmit, nem éri meg jobban, mint drágábban valamit!

Kiindulásnak jöhet a másik barátom beszámolója, aki viszont dolgozott abban a sokat emlegetett áruházláncban, éppen pont a kenyérsütésnél. Tőle tudom, hogy egy zsömlének a tésztája akkora, mint egy dió, a kilós kenyérbe meg egy bő öklömnyi megy bele, „aztán már csak kelesztik brutális módon”…

Hogy mindehhez a varázslathoz milyen „ajzószereket” kap az a szerencsétlen kenyér és vele együtt vevő szervezete, abba jobb nem is belegondolni. Mi magyarok nem is nagyon szoktunk belegondolni, tekintve a halálozások és betegségek statisztikáit, melyekben rendre ott vagyunk az élbolyban.

Látva a fuldokló magyar egészségügyet, ebben a kérdésben az sem lenne utolsó szempont, ha megnéznénk, hogy mennyi megtakarítást hozhat nemzetgazdasági szinten a fogyasztói szokások változása, amiatt hogy kevesebb pénz megy el gyógyszerekre és kezelésre. Ez a téma a szeptembertől érvénybe lépő hamburgeradó miatt már amúgy is terítéken van.
De nézzük inkább az egyéni szintet, mert mindig jobb abból kiindulni, ami az asztalomon van, mint abból, amit a tévében látok.
Ha a kemencében házilag készített parasztkenyér árát megnézem, valóban másfélszer-kétszer annyi, mint az adalékokkal felturbózott vetélytársáé. Az viszont, hogy a kemencés kenyér forgalma csak töredéke a bárhol kapható gyári kenyér forgalmának, igazából nem az árkülönbségnek köszönhető, sokkal inkább az elérhetőségük közötti különbségnek és a vevők által birtokolt információk hiányosságának.

Ha ugyanis bárki veszi egyszer a bátorságot, hogy „beruházzon” egy a hagyományos készítésű kenyérbe, a következő tapasztalatai lesznek. Az első döbbenet az ízzel érkezik: hoppá, ennek van íze, de még milyen! Sokaknak gyerekkori emlékek ugorhatnak be, és jön a kérdés: hol volt eddig ez az íz, és hogy nem vettem észre, hogy hiányzik? A második felfedezés, hogy „van benne anyag”, egy szelettel vígan jól tudok lakni. A harmadik már akkor jön, amikor telnek a napok, és a kenyér megőrzi kiváló állagát és ízét, nem porlik, nem penészedik.

A számolgatást mindenkire rábízom, de tapasztalataim és becsléseim alapján, a régi kenyérrel pusztán pénzben is jobban járunk havi szinten, nem nézve a minőségi és egészségügyi szempontokat.

Ami pedig az elérhetőséget illeti, az sem reménytelen, Debrecenben is több kisboltban is vásárolható kemencés kenyér. A fentiek mintapéldáját adó bárándi kenyér pedig akár a piacon, vagy akár a bárándi pékség Mikepércsi úti kemencés házában is megkapható, utóbbiban sok más házilag készült finomsággal együtt.

HeGergAnd