Orbán ereje
Most, hogy a nehezén túl vagyunk, érdemes visszatekintenünk az elmúlt napok történéseire, s levonni néhány tanulságot, amik azért kínálkoznak. Varga Mihály emlékezetes bejelentése hallatán sokan megfújták a győzelmi kürtöket a balnak nevezett oldalon, mondván: beérett a Fidesz vetése. Tíz évig hirdették, hogy nem kellenek megszorítások, az adókat csökkenteni kell, nem emelni, a közszolgáltatások díjait le kell szorítani; és akkor ugyanez a párt, három megnyert választás után, elérkezettnek látta az időt, hogy megszorítson.
Kimentek az utcára azok, akiket a Fidesz tíz éve arra tanított, hogy minden díjnak a fölemelése erkölcstelen. Hát most megkapták. Az utcára vonult, megtámadott emberek ráadásul a Fidesz báziscsoportját alkották, ők a fiatal középosztály, nem békemenetesek, nem úgy politizálnak, de szavaznak, vagy elnézve az arcokat, szavazni fognak. A Fidesz is része amúgy annak a neoliberális konszenzusnak, amely azt mondja, hogy nem adunk pénzt az államnak, (egykulcsos adó, stb.) kiegészítve represszív etatizmussal, fűzné hozzá TGM, de mi nem fűzzük. Mindenesetre olyan látszat kerekedett, mintha a kormánypárt nem értené, amit a tiltakozók viszont igen. Jelesül, hogy internet az egy sajátos terrénum, amelyet mindenki ingyen használhat. Ősi hagyomány: vannak olyan területek, erdők, legelők, közparkok, amelyeket díjmentesen vehet igénybe a közösség. Ennek az analógiája az internet, mely természeténél fogva, szabadon hozzáférhető, ezért jelent ekkora felszabadulást a mai világban. Ha valaki nem érti meg, hogy a közparkokat nem lehet földarabolni, privatizálni, s odaadni pártbéli barátainknak, akkor elveszett a mai, modern világban.
A fiataldemokraták egy nap alatt öregedtek meg. Ennek a jellegzetesen ósdi nézetnek volt reprezentáns képviselője Tállai államtitkár, aki napi két öltönyt cserélve, csatakos körmondatokban próbált kiizzadni olyan szakmai érveket, amelyeket ő maga értett a legkevésbé. Mindeközben a párt legjobb szónoka eltűnt; és most éppen Orbán Viktorra gondolunk; azért ilyen sem volt még, hogy egy konfliktusos helyzetben nincs az országban. Aztán pénteken a Zürich-Felcsút viszonylatban közlekedő gyorsvonatról leszállva mégiscsak előkerült, s amolyan modernkori Csapajevként kizavarta az összes partizánt az erdőből, elintézve az internetadót egy jól felépített üzenetbe burkolva, a küszöbön még éppen innen, ahol még különösebb presztízsveszteség nélkül ki lehetett vonulni ebből az egész katyvaszból. Utólagos értelmezések szerint mindez egy jól felépített blöffként, hatékony gumicsontként is felfogható; erre utalhat Csermely szép és bátor vezércikke a Magyar Nemzetben, illetve Bayer és Deutsch szokottnál is vehemensebb megnyilatkozása; a teljes balliberális média joggal érezheti becsapottnak magát. Mindenesetre, ha ez Orbán útja, akkor drum bun, még ha kissé ijesztő is. Vannak további jelek is, amelyek arra utalnak, hogy nem kéne hergelni a választókat.
A két magyarországi viccpárt közül az egyik – a másik a kétfarkú kutyások – felmelegítette azt az ósdi gittet, amit egyszer már megrágtak és jó messzire elköptek a törvényhozók; azt a bizonyos vasárnapi zárvatartás ügyet. Varga Mihály újfent, a legnagyobb faarccal jelentette be, hogy ez hülyeség – na, jó, nem pont így fogalmazott, - de hagyjuk is az ostobábbnál ostobább érveket, nem életszerű, nem hihető, hogy a klerikális lobbi verte volna az asztalt, inkább meg kellene keresni ötletgazdákat. Mint ahogyan a cafeteria-rendszerrel szórakozni vágyókat is; a józan ész itt is felülkerekedett, nem fogják sújtani a szépkártyát meg a Böske-cetlit adóemeléssel. A bokorból tehát kiugrasztották immáron a bokros-tekintetű, pénzéhes bürokratákat; a Külügy már kirúgott százöt embert; Miniszter úr, lehet másként is kiadást csökkenteni a Nemzetgazdasági Minisztériumnál.
Szalmási Nimród
