Mindeközben

A buzi-lobbi illetve a mindenféle oldalú politikai alakulatok még hüledezve lapozgatják a Kerényi-féle Magyar Krónika friss nyomdaillatú első példányát, az élet, igen, az a nagybetűs újabb fejleményei ékesen bizonyítják viszont, hogy messze még az uborkaszezon. Hagyjuk most az ellenzéki pártképződményeket, szándékosan nem használva a baloldal kitételt; maga a nagy TGM mondotta volt, hogy a Jobbik kivételével ezek mind jobbközép formációk. Lelke rajta.

Meg is alakult a Balpárt, vagy mi, további gödröket kisajátítva a munkásmozgalmi temető zsugorodó parcelláiból. Kineveztek viszont annyi államtitkárt, hogy a minisztériumokban minimum emeletráépítés várható, amúgy meg visszasírjuk mi még Rózsikát, ha megpillantjuk, mondjuk Czunyiné Bertalan Judit nevét. Az mindenesetre bizonyos, hogy számos vonatkozásban tisztult a kép, úgy országos mind helyi viszonylatban. A kettő relációjában sokaknak meglepetés Halász János mellőzése, legfőképp talán éppen neki, hiszen arra azért ő sem számított, hogy szürke mezei képviselőségen túl tényleg nem bíznak rá semmit; a sajtó máris ráharapott a korábban már megpiszkált „tömbösödött” holdudvarára.

Arra is kevesen figyeltek, hogy Nyíradony majd negyedszázados polgármesterét durván elorozzák, és bár semmit sem konkretizáltak, de vélhetően a szókincsfejlesztést felügyeli majd államtitkárként. A Fazekas illetve Varga vezette minisztériumok összes korábbi titkárait szélnek eresztették; valljuk be, Budai Gyula például bántóan hiányozni fog. Tegyük gyorsan hozzá, Orbán azért rendelkezik bizonyos történeti ismeretekkel, s jól tudja, hogy a hatalmi gépezetek a végrehajtó káderek állandó rivalizálása és folyamatos cseréje által tesznek szert stabilitásra és nyernek hosszú életet. Németh Lászlóné, korábbi fejlesztési miniszter például a mindent maga alá söprő Lázár tyúkanyó alá lett beterelve egyszerű titkárasszonynak; ami azért zavarba ejtő, mert róla köztudott, hogy Simicska Lajos bizalmi embereként került be a struktúrába.

Azt is megírta már a mindent tudni vélő sajtó, hogy Simicska az utolsó olyan személy a Fidesz elnökét egykor körülvevő, induló stábból, aki néha ellentmondhatott neki; és hát az ilyenek előbb-utóbb el szoktak tűnni a Főnök környezetéből. Ha valaki mégis úgy gondolja, hogy az üres oldallal a reklámadó ellen tiltakozó Magyar Nemzetben a még oly szókimondó Csermely Péter tollából kifolyhatnak olyan sorok, hogy „a kétharmad most valóban rá akar lépni a sajtószabadság torkára”, illetve a Hírtévé csak úgy magától elsötétülhet, az kezdjen el fejben számolni. Ha valaki komolyan elhiszi, hogy a költőfejedelem államtitkár, miután a szárítóba rakta a szétbaszott zsidó kurvák seggéről készített gipszlenyomatokat, ugyanazzal a lendülettel ír egy terjedelmes eposzt a reklámadó bevezetéséről, majd azt egyéni képviselői indítványként benyújtja, és a T. Ház azt napokon belül törvénybe is iktatja; az ne nézzen több Sas-kabarét.

És még mielőtt a sajtószabadságért kivont kasza hegyén megcsillanna a napsugár, érdemes tényként elkönyvelni, hogy a Simicska-Nyerges-Liszkay-Fonyó-féle médiabirodalom 2013-ban 40 milliárdos forgalommal 8.2 milliárdos nyereséget termelt; velük biztosan nem egyeztetett senki Orbán megbízásából, na, mi ez, ha nem az oligarcháktól való függetlenedési törekvés első szárnypróbálgatása. Attól, hogy mindez nem a szemünk előtt játszódik, még valós lehet, ilyenekből élnek a Cipollák meg a Houdinik. A Nobel békedíjjal kitüntetett amerikai hadúr is azt bizonygatja nap, mint nap, hogy semmi köze az ukrán válság kirobbantásához, amit készséggel elhiszünk; a legnagyobb ukrán gázszállító cég felügyelő bizottságában nyílván csak véletlenül foglal helyet az alelnök fia, illetve a külügyminiszter nevelt fia.

Ha már egyszer keletre tévedtünk, pillantsunk le cívishonunkra is; annyi bénázás, téblábolás és terelés után felszállt a füst a főnixmadár alól; akik nagy összegekben tippmixeltek Rácz Róbert személyére, azok most pakolhatnak, hiszen Papp László alpolgármester immáron hivatalosan, a tagság imponáló többsége által is megerősítve Debrecen polgármestere lesz októbertől. Jelölt, persze, tudjuk, hogyne, de ugye erről most senki sem kíván terebélyesebb vitát nyitni. További személyi kombinációkról csak annyit, hogy Kósa akasztott egy méreteset az orbáni pofonfáról, nem sok beleszólása lesz Debrecen további sorsának alakulásába, s bizonyos hírek szerint a miniszterelnök itt nem is áll majd meg; tanulságos lesz figyelemmel kísérni a regnáló polgármester holdudvarának gyérülő lakóinak sorsát. Arról, hogy Papp kikkel óhajtja majd irányítani a várost, egyelőre nagy a csend, de akik kinn jártak a bajnokavatón, s vigyázó szemüket a VIP-páholyra szegezték, s az ott sertepertélőket jól szemügyre vették; nagy eséllyel találgathatnak.

Szalmási Nimród