Békeséta a szószékig
Budapest felett az égbolt felhőtlen, szellemeskedhetnénk felszabadultan, de tényleg izzik a tavaszi délelőtt; a főváros teljesen bedugult, minden járóképes helybéli egyszerre akarja kipróbálja a 4-es metrót, mert új és momentán ingyenes. A Kossuth tér környékén a Szavazz a Jobbik ellen nevű alakulat tagjai flashmoboznak, miután az LMP-nek nincs hétvégi rendezvénye, ezért puszta szolidaritásból zöld papírhajócskákat bocsátottak vízre a sekély medencében, illetve hasonszínű lufikat is röptettek.
A tömeg viszont kétségtelenül növekszik, bár jó néhányan a Parlamentben kiállított, szintén ingyenesen látogatható Seuso-kincseket igyekeznek megtekinteni, tudósítót is ideértve. A menetre érkezők nemzeti színű illetve CÖF zászlókat lengettek, - a feledékenyek a helyszínen vásárolhattak is, székely és magyar zászlók nagyságtól függően 2500-1500 forintos áron kínálták magukat - és sokan magukkal hozták lakóhelyük helységnévtábláit is; bár Kovács Sándor Csengerújfaluból fontosnak vélte egy külön táblával is jelezni, hogy személyesen vesz részt a rendezvényen. Az ismerősök lelkes üdvözlését – a menet már kialakult törzsbázissal is rendelkezik – és a hangos zajongást Csizmadia László, a CÖF elnöke szakította meg, és elmondta, hogy a menet a kormány melletti kiállásért és a szeretetért szerveződött, majd kiadta a jelszót- Egy az ország.
Ezen a ponton a politológusok valószínűleg felszisszentek, hiszen ez így nagyjából éppen a jelen állapotok mellett értelmezhetetlen, ahogyan a magyar-magyar kiegyezés, a békét a szívekbe, összetartozás, stb. is. Mindenesetre a vezérjelszót és Orbán Viktor nevét háromszor kellett a jelenlévőknek elskandálnia, az egésznek amolyan decens cserkésztáboros hangulata volt, rögtön a sorakozó és a zászlófelvonás után. Fritz Tamás is szónokolt, a posztkommunista maradványokat végképp eltörölni, nehéz álbaloldali örökséget felszámolni, békét kötni, de nem mindenkivel, korrupciót felszámolni április hatodikán. Itt egy kicsit a szó bennszakadt, de rögtön hozzáfűzte, hogy a Simon-félékre gondolt, így aztán a hallgatóság is megnyugodva felsóhajtott. Széles Gábor lépett az emelvényre, aki a nap egyik hőseként végig öltönyben nyomta, miközben a fázósabbak is minimum feltűrt ingujjal vonultak. 400 busz jött fel vidékről, kétszer annyi, mint tavaly – mondta Széles, aki szerint április 6-án le kell zárni a posztkommunista múltat, meg kell kötni az új magyar kiegyezést, de a múlt politikai erőivel nincs tárgyalás. Kiosztott néhány sallert az Uniónak, méltatta Orbán érdekvédő fellépését, majd azzal zárta beszédét, hogy olyan, de olyan gazdasági növekedés jön, ami csökkenti a szegénységet és a munkanélküliséget.
Rocksztároknak kijáró üdvrivalgással fogadták Bayer Zsoltot, aki ingmellényéből kilógó pilótakeksszel elevenítette fel 2012 januárját, amikor először szervezték meg a menetet, és amely megmentette Orbán Viktor kormányát. Emlékezzetek 2002-re, amikor 40 ezer szavazaton múlt az életünk- kiáltotta. Mindenkire szükség van, nincs fölösleges ember, nincs fölösleges szavazat, mert ők, a „másik világ” mind ott lesznek. Stefka István, a Magyar Hírlap főszerkesztője következett, s bár nagyon figyeltünk, nem igazán vettük üzeneteit; volt egy kis hazaárulózás, némi szalonzsidózás, meg hogy nem akar élni egy olyan világban, ahol a nemzetközi pénzvilág hatalmasságai írják a törvényeket. Gyors lelépése mindenkinek jót tett, s érkezett az utolsó szónok, Bencsik András, aki annyira meghatódott, hogy minimum négyszer kérte Isten áldását az összegyűltekre. Figyelmeztetett a valószínűsíthető provokátorokra, akiket derűsen és méltósággal kell majd negligálni. Technikai jellegű logisztikai eligazításokkal irányt mutatott az orientációs zavarokkal küszködő vonulóknak, majd a Himnusz eléneklése után elindult a menet a Hősök terére, hogy meghallgassák Orbán Viktort, aki a civil szervezettől nyílván teljesen függetlenül, éppen ma tartja ott kampányzáró beszédét. Láthatósági mellénybe öltözött szervezők kifeszített kötéllel haladtak elől, őket követte egy platós, kamerákkal felszerelt, felvezető teherautó, és ezután haladtak a hosszú, jelszóval ékesített zászlómolinóba kapaszkodva a főemberek; Széles Gábor médiatulajdonos-tyúkanyó, és az összes jól ismert Echo Tv-és, Magyar Hírlapos médiacsibe.
Az utat szemfüles árusok szegélyezték, ásványvizet már potom 300 forintért is adtak, egy ilyen ponton mi éppen Selmeczi Gabriellába botlottunk, aki vizet ugyan hozott, de a kínzó gumicukorhiányt itt pótolta. Debrecen táblát nem láttunk – pedig biztosan volt – derecskeit, mikepércsit, nyírábrányit viszont nem is egyet. Széles Gábor negyedóránkét egy kihangosítón keresztül létszámjelentéseket tett közzé, a Terror Háza környékén közölte, hogy egymilliónyian vagyunk, negyed órával később pedig azt, hogy „hááát, ennyi emberre azért még mi sem számítottunk”. Egyébként sokan döntöttek úgy, hogy nem gyalogolják végig a teljes távot, és nem a szervezők vezetésével, hanem egyénileg oldották meg a feladatot. Voltak, akik egyszerűen becsatlakoztak az Andrássy út különböző pontjain, de a legszemfülesebbek eleve a Hősök terén gyülekeztek, így elfoglalhatták a dühöngő legjobb helyeit, karnyújtásnyira Orbántól, ráadásul még el sem fáradtak.
Valahol a Deák tér környékén aztán megjelentek a sokat emlegetett provokátorok. Mit később kiderült, a Kónya-féle Szolidaritás mozgalom emberei voltak az elkövetők; kis színpadot ácsoltak, a kifeszített molinón az Éljen az orosz-magyar barátság! és az Éljen bölcs vezérünk, Orbán Viktor felirat virított, piros nyakkendős urak Orbán és Putyin fejével ékesített zászlót lobogtattak, a hangszórókból pedig ezerrel szólt a Pa-Dö-Dö meg néhány mozgalmi induló. Ez volt a legkomolyabb ellenmozzanat, egy erkélyről felharsant a „Párttal, a néppel egy az utunk”, de erre a vácrátótiak szellemesen nótázták vissza, hogy „Április 6-ról szóljon az ének”!
Az Oktogonnál felállított LMP-és standokról zöld almát osztogattak, amit a tömeg elfogadott ugyan, de a zöldek ettől nem kapnak több szavazatot. Mindeközben az okostelefonosok NapiFeri applikáción keresztül megtudták, hogy Gyurcsány jelenleg Kötcsén tartózkodik, madártejet főz az unokahúgának, laktózmentes tejből, reszelt citromhéjjal és sok vaníliával ízesítve. A tömeg egyébként tényleg jól érezte magát, állandó énekszó zengte be a környéket és sokan hoztak hangszereket is magukkal. A tér felé közeledve egyre emelkedettebb lett a hangulat és a Fidesztábla-ellátásra sem lehetett panasz. Az időt is sikerült tartani, három óra körült menetelt be a tömeg a térre, ahol Kocsis Máté, józsefvárosi polgármester, kommunikációs igazgató és ezek szerint műsorvezető köszöntötte „minden idők legnagyobb Békemenetét”.
Majorosi Marianna elénekelte a Himnuszt és elkezdődött a kampányműsor. Elsőként a Vastagh testvérek léptek színpadra, Őrizd az álmod, míg élsz szólt a nóta s közben a közönséget is instruálták. „Ez a nap a barátságról, a békéről szól. Otthon fogjuk meg egymás kezét, mert összetartozunk” – mondták s ezzel kiénekelték magukat valamennyi elkövetkező balliberális rendezvényről. A tér első szónoka Joseph Daul, az Európai Néppárt elnöke volt. Hölgyeim és Uraim, Kedfes Matyarok – köszönt magyarul, majd franciául folytatta, tolmáccsal kisegítve. Méltatta a Fidesz-frakció brüsszeli munkáját, a dicséretözönből még Szájer József sem maradt ki, de mindenképpen Orbán politikusi erényeit taglalta, és természetesen hitet tett a választási győzelem mellett kivetítve azt a májusi választásokra is.
Átvezetésként a kiegészült Csík-zenekar muzsikált, egy Lovasi András-féle klezmerizét harmonikáztak, aztán beletekintve a többszázezer döbbent szempárba gyorsan 1848-as nótákra váltottak. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke soros szónoklata tényleg gyújtó hangulatúnak bizonyult, a 90 éve kisebbségben élő magyarok üdvözletét hozta el a magyaroknak, megköszönte a kettős állampolgárságot, majd felszólította a határon túli magyarokat, hogy szavazzanak, de azonnal, majd megáldotta a nemzetet. (Közben néhányan azon poénkodtak, hogy ez tényleg Orbán napja, a Felcsút otthonában verte el a Diósgyőrt). Repülj madár, Geszti Péter nélkül a Balkán Fanatik, egy vajdasági magyar után furcsa időzítés.
A tömeg már morgolódik, túl sok az átvezető elem, éget a nap, meg egyébként is mindenki Orbánra kíváncsi. Talán megérezték ezt a szervezők is, mert a Balkán produkciója nyúlfarknyira zsugorodott, és érkezett a nap Szónoka. Nem eresztette bő lére, nem volt ígérethalmaz, rezsicsökkentési statisztika, Magyarország jobban teljesít, nem; a lényeg: Csak a Fidesz! Erő, magabiztosság, stabilitás; röviden ez jellemezte a beszédet, biztonságbeszéd volt, mert a választást el lehet veszíteni, de az akkor csak és kizárólag a Fidesznek róható fel. Kérünk még négy évet – üzente Orbán, és óvott a megosztott szavazatoktól. (Egységben az erő). Remekbe szabott, minden korábbinál felszabadultabb, optimista kicsengésű, lényegre törő kortes beszéd volt, lett is nagy üdvrivalgás. A Csík-zenekar még elhúzta a Kossuth-nótát, aztán szép komótosan térkiürítést hajtottunk végre. Holnap rövidebbet alszunk, éjszaka meg kell babrálni a gáz- és villanyórákat, de jegyünk van a délutáni matinéra az Operaház elé, ott ahol a hatos nem, de mi megállunk egy kis kormányváltó performanszra. Ha még Szanyi Tiborba is belefutunk, akkor tényleg megérte a zötykölődés…
Szalmási Nimród (Fotók: MTI)
